Képviselőházi napló, 1878. XVII. kötet • 1881. január 29–márczius 14.

Ülésnapok - 1878-348

848. #»ságoä! fílís feíírsár 12.1511. Q7 hez. Az idézett törvényczikk 82. §-a következőleg szól: „A Talmács, SzelistyeésTölcsvár, valamint az azokhoz tartozó községek területére nézve, a közös birtokok rendeléséről külön törvényjavaslatot fog az igazságttgyminister előterjeszteni. Időközben azon községek egyezkedtek s nagyrészök a bizottság értesülése szerint már ki is egyezett, tehát a törvényjavaslat épen e körülménynél fogva ekkoráig nem nyújtatott be. Ha tehát még van gubstratum,, melyről ama törvény intézkedik, a törvényjavaslat kétségtelenül beadandó lenne. Kérem a t. házat, méltóztassék a bizottság véleményét elfogadni. Orbán Balázs: T. ház! Áz ügy igen fontos, mindazáltal nem kívánom a hosszú és terjedelmes kérvény felolvastatását, hanem bátor leszek a helyett igen röviden a kérvényt, tulajdonképpen annak tárgyát illetőleg, néhány észrevételt tenni. (Halljuk!) T. ház! A keleti támadásoknak leginkább kitett északkeleti részén Erdélynek, a régi időben volt három királyi vár: Királykő, Höltövény és Törcsvár; ezeknek őrizésére s ezzel kapcsolatban a határőri szolgálat teljesítésére 10 magyar község lett oda telepítve legnagyobb részben Nagy Lajos király által. Azonban később, midőn a keletről jövő támadások megszűntek, midőn az erdélyi fejedelemség felállításával a török többé nem mint ellenség, hanem inkább, mint barát jelent meg, ezen várak fontossága megszűnt, kettő azok közül leomlott, egy azonban, Törcsvár, megmaradt. De miután ezen'vár nélkülözte a hadfani fontosságot, előbb elzálogosittatott, később II. Rákóczi György szerencsétlen lengyel hadjárata után, Brassó városának eladatott. Azonban ez az eladás, törvénykönyvünkbe beiktatott, okmánya szerint határozottan megjegyeztetek, hogy csakis a vár közvetlen tartozandósága az, a mi eladatott, a várhoz tartozó tiz falu továbbra is szabad, független lesz, azoknak népe a vártnegyei nemesekkel fog együttesen a vármegyék zászlója alatt felkelni és teljes szabadságot, még pedig — mint az okmány mondja — mindazon szabadságokat és kivá'tsátrokat élvezni fogja, melyekkel a királyföldi szászok birnak. Ok e szabadságot élvezték is 1848-ig. Felmerült azon körülmény, hogy miután Brassó alá voltak közigazgatásilag rendelve, némi segélypénz-összeget szedtek rajtok, azon hivatalnokok fizetése czímén s karácsonkor ajándékfát vittek — mint szokásban volt nevezni — Karácsonfát a brassói főbírónak, minek aztán azon szomorú következménye lett, hogy 1848 után, mikor a Beczirkerek többnyire közülök, vagy az őket támogató idegenek közül kerültek ki, mint úrbéres községek lettek bejelentve és Brassó ezen a czímen egy pár százezer frt úrbéri kárpótlásban részesült, minek következtében az állam nagy mérKSPVH. 8TAPLÓ 1878—-8Í. XVII. KÖTKT. tékben megkárosittatoít. De fájdalom, a város nem elégedett meg ezen, őt meg nem illető nagy összeggel, hanem 1856-ban, közigazgatási utón lefoglalta azon községeknek minden eddigi kizárólagos tulajdonait, képező* erdőségeit, a melyekről az 1819/20-iki conscriptió azt mondja, hogy ezek azon községeknek kizárólagos tulajdonait képezik. Ennek az a következménye lett, hogy azon §3 ezernyi magyar népességnek ma más birtoka nincsen, mint 4111 hold kopár és sivatag IV. és V. osztályú szántóföld. Ezen szegény nép ebben az ügyben folyvást folyamodott a ministeriumokhoz, az országgyűléshez. Ennek következménye volt az, hogy az 1871: LIIL t. ez. 82. §-a kimondja, hogy az igazságügyi minister ezen Törcsvár városához tartozó községek területére vonatkozólag törvényjaslatot terjeszszen elő. Ennek folytán a kir. tábla í874-ben az úrbéri pereket beszüntette és 1875-ben itéletileg kimondotta, hogy azon 12,000 frt taksa, a mely Brassó városa által erőszakkal taksa-díj czímén hajtatott be, ezen szegény népnek is visszaadassék és hogy a 60,000 holdat képező erdőség azon községek kizárólagos, közös tulajdonát képezi. A kir. Cnria ezen ítéletet helybenhagyta, azon hozzáadással, hogy míg az ügy véglegesen lebonyolittatik, addig Brassó városa fogja ezen erdőséget pastorolni. Ezen függeléknek az a szomorú eredménye lett,. hogy Brassó városa a pastorolás jogát akkép magyarázta, hogy 300,000 frt értékű fát eladott a vasútnak és hogy a katonai kincstár által a határőri erődítéseknél tett erdőpusztítások czímén kiutalt tekintélyes összeget zsebrerakta. Én, t. ház, elfogadom a kérvényi bizottság jelentését, azonban fel kell hívnom az igazságügyi minister figyelmét arra, hogy egy 10 év előtt hozott törvénynek, 10 éven át való nem teljesítése, igen megdöbbentő jelenség, főleg azért, mert az a szegény nép elpusztulását fogja előidézni, mivel képtelenség, hogy 4000 holdon 28,000 lélek megéljen. Eddig, t. ház, ezen szegény emberek abból tartották fenn magukat, hogy Romániában szekereskedtek s főleg a dunai kikötőkbe szállítottak czikkeket és onnan vissza ; de most a vasút elkészültével, ezen keresetforrásuktól elesnek: részükre nincs más fiatra, mint a kivándorlás s igen fájdalmasan észlelhettük, hogy azon főispáni hatóság, a melynek védenie kellett volna ezen szegény népet, szemben az erőszakoskodó várossal, fájdalom, az is ezen szegény nép ellen támadt és rákényszerített némely községet oly egyezség megkötésére, mely rájuk nézve a földönfutóvá létedéi egyértelmű. Kérem tehát az igen t. igazságügyminister urat, méltóztassék tekintetbe venni, hogy az eddigi mulasztás is ama szegény népre nézve végtelen szenvedéseket idézett elő; s méltóztassék a Í3