Képviselőházi napló, 1878. XVI. kötet • 1880. deczember 13–1881. január 28.

Ülésnapok - 1878-325

325. országos ölé* január 10. 1SS1. 89 szakász azon intézkedéséből, hogy lefoglalható a vagyonbukottnak végrehajtás alá vonható va­gyona, azon eshetőséget következteti, hogy maj­dan az egyes közhivatalnokok uzsorások pressió­jának lesznek kitéve s üldözésnek csődkérvények­kel csak azért, hogy a közhivatalnokok csődbe esvén, a fizetés azon része is, mit különben a singularis végrehajtás útján a törvény az ő szá­mukra megóv, lefoglaltathassék, illetve a csődbe belevonassék. A törvény szabályozza, hogy a közhivatalnok fizetésének melyik hányada foglal­ható le singularis végrehajtás útján. Minthogy pedig a csődtörvény első szakasza világosan azt mondja, hogy csakis az vonandó a csődtömegbe, a mi singularis végrehajtás útján a vagyonbukott­nak vagyonából az egyes hitelezők javára le­foglalható, ebből az következik, hogy a hivatal­nokok fizetéséből csakis azon hányad vonható a csődbe, a melyet különben a singularis végre­hajtás folytán lefoglalni lehet. Unger t. kép­viselő urat, ha azon aggodalom bántja, hogy a esőd nyitása által a közhivatalnokok elvesztik fizetésüket azért, mert elvesztik hivatalképessé­güket, ez már más kérdés, a melyezen 1-ső szakasz intézkedése alá nem tartozik, hanem tartoznék ez olyneinű intézkedéshez, a me]y létesítendő volna a tekintetben, hogy a hivatalnokok ellen mennyiben lehet csődöt kérni? és a csőd követ­keztében mennyiben vesztik el hivatalnokok hi­vatalképességüket ? Vészter t. képviselő ur a javaslatnak sok intézkedését támadta meg. Veszter Imre (közbeszól) : Elvi szem­pontból. Mandel Pál: Elvi szempontból, de én vele éppen elvi szempontból sem tudok egyet érteni. A t. képviselő ur ugyanis azt mondja a többek között, hogy a kifogásolt perek meglassítják az eljárást és hátráltatni fogják a csőd lebonyolí­tását, sőt hogy az új törvény jobban fogja hát­ráltatni az eljárást, miut az eddigi- No, t. ház, az eddigi törvény szerint némely csőd egy nem­zedéken át is eltartott. Hogy a kifogásolt perek feletti eljárás a csőd lebonyolítását ennyire hát­ráltatná, ezt, azt hiszem, Veszter képviselő ur sem állítja komolyan. Nézetem szerint az eljárást a kifogásolt kö­vetelésekkel való elbánás még csak hátráltatni sem fogja, mert a törvényjavaslat intézkedik az iránt, hogy a nem kifogásolt követelésekre nézve az eljárás, tekintet nélkül a kifogásolt követelé­sekre, szakadatlanul folytattassék és a vagyon értékesítése folytán befolyt pénzek is felosztas­sanak. Ezzel oly kedvezményben részesülnek -a nem kifogásolt h;telezők, hogy azon hányadra szívesen elvárnak, a mely majd a kifogásolt kö­vetelések fedezésére félre tett összegből, ha ama KÉPVH. NAPLÓ 1878—81. XVI. KÖTET. követelések esetleg ekrtasittatnak, rájak még pótlólag esni fog. Azt mondja továbbá a t. kép­viselő ur, hogy a külföldi csődtörvények csak azért tartalmaznak hasonló intézkedést, mert a külföldön a rendes peres eljárás is gyorsabb, miut nálunk. Hogy gyorsabb lenne, nem tudom, de ha gyorsabb, ebből nem az következik, hogy más eljárást kövessünk a csődeljárásban, hanem az, a mit régóta csakugyan sürgetünk, hogy a peres eljárás reformáltassék. Azt mondja a t. képviselő ur, hogy nem kell külön perre utasítani a kifogásolt hitelező­ket, mert a csődbiztos úgyis bírósági tag. Igen, csak hogy ezen csődbiztos csak felügyelettel, adminis­trativ joggal, nem pedig az ítélethozatal jogá­val van felruházva. Ha pedig a csődbiztos maga előtt csak letárgyaltat]a a kifogásolt pert és az iratokat ítélet hozatal végett a csődbírósághoz beterjeszti, a mint Veszter ur javasolja, ez által semmivel nem gyorsítjuk az ügymenetet. A mostani perrendtartást megelőzőleg, Magyarországban már divatban volt a jegyzőkönyvi tárgyalás, de akkor a perek még sokkal tovább tartottak, mint jelenleg, daczára, hogy jegyzőkönyvileg tárgyaltattak. Egy észrevételt tett Veszter Imre t. bará­tom, a mit szintén, mint az Unger t. képviselő úrét tévedésnek tartok, tudniillik, hogy más országokban a csődnyítás egyszerű végrehajtási jogot ad a jelzálogos hitelezőnek. Meglehet, hogy ilyen intézkedés létezik valamely törvényben. Ha détezik, megvallom szegénységemet, hogy azt nem ismerem. A mely törvényeket én isme­rek, azok igenis jogot adnak a hitelezőnek végrehajtásra, hogyha a valódisági tárgylásnál a követelés ellen kifogás nem tétetett; de, hogy minden peres eljárás nélkül a jelzálogos hitelező­nek a csődnyitás végrehajtási jogot adjon, ha létezik olyan törvény, első volnék a ki azon törvényt megtámadnám. Igen hevesen támadta meg Veszter t. bará­tom a kényszeregyességet, azt álhitelezők be­csempészésének és csalási eljárásra késztetőuek mondotta, mint ezt a régi „Vergleichsverfahren" bizonyítja. Mindenekelőtt azt tartom megjegy­zendőnek, hogy ezen csődjavaslat még azojs részében is, mely a kényszeregyezséget szabá­lyozza, a régi „Vergleichsverfahren"-től egészen független, és hogy e javaslat egyáltalában nem foglalja magában azon veszélyeket, melyek Veszter t. barátomat oly nagy aggodalomra indítják. És én elhiszem, hogy ezen intézményt észjogi érvekkel megtámadni lehet, mert az csakugyan elvont jogi szompontból nagyon különös, hogy a hitelező arra kényszeríttethessék, hogy jogai felett más hitelezők határozzanak. A gya­korlati élet és forgalom követelménye azonban felette áll az észjoguak és miután, mint az elő­12

Next

/
Oldalképek
Tartalom