Képviselőházi napló, 1878. XVI. kötet • 1880. deczember 13–1881. január 28.

Ülésnapok - 1878-325

325. ontszágos ülés jannár 10, 1881. 81 továbbá másrészről a közadós által bérbe, vagy haszonbérbe adott ingatlan vagyonnak értékesítését a szerződés nem gátolhatja s hogy ennek folytán az ingatlan vagyon eladása a szerződést megszünteti. Ha pedig a közadósnak a bérlet, vagy haszonbérlet a csődnyitás előtt még át nem adatott, minden megoldás közti leghelyesebbnek mutatkozik az, ha eltérőleg azon elvtől, melyet a javaslat a még nem teljesített ügyletekre nézve alkalmaz, a másik fél feljogosittatik arra, hogy a szerződéstől elállhasson, mintha az meg sem köttetett volna. A szolgálati viszonynál, melyet a közadós, mint szolgálatacló kötött valakivel, lényegileg az ő személyisége volt irányadó; igen természetes tehát, hogy az ezen szerződésből eredő viszonyt, mely a közadósra nézve megszűnt, a másik félre nézve annak akarata ellenére fenntartani nem lehetne; ugyanazért a javaslat szerint az ilyen viszonyt a felek mindegyike felmondhatja, Lényegileg más szempont alá esnek azon ügyletek, melyeket a közadós a csődnyitás előtt in fraudem crediíorum kötött. Jelenlegi csődtörvényünknek hasonlag nevezetes fogyatkozása az, hogy az ilyen ügyletek tekintetében kimerítő intézkedéseket nem tartalmaz. Annak e részbeni hiánya annál súlyosabban hatott forgalmi életünkre, mert máig is hiányzanak a magánjognak azon intézkedései, melyek csődtörvényünket e tekintetben kiegészíthették volna. Azt hiszem, nem szükséges azon risszaélésekre utalnom, melyek nálunk különösen a kereskedelmi forgalomban a színlett és a hitelezők megkárosítására irányuló vagyon-átruházásokkal történtek és a magánhitel megrendítésére kétségtelen befolyással voltak. A kereskedőnek elég volt czégtábláját levenni s annak helyébe nejének, vagy másnak czégtábláját kitenni, hogy üzletét minden tartozékával együtt hitelezői elől elvonhassa. E visszaéléseket minden következményeikkel együtt megszüntetni lesz feladata a javaslat azon részének, mely a jogcselekvények megtámadásáról intézkedik. Az actió Paulinna azonban, melyet a javaslat meghonosítani akar, igen érett megfontolást követel, mert nem szenvedhet kétséget, hogy az egyrészről sikeres mód lesz a színlett átruházások meggátlására; de másrészről azt sem szabad szem elől téveszteni, hogy az actió Pauliana a kellő óvatosság nélkül a forgalom biztonságát veszélyeztetheti. Én részemről azt hiszem, t, képviselőház, hogy a javaslatnak e tekintetben teljesen sikerült a forgalom elutasíthatlau követelményeit a hitelezők érdekeivel kiegyeztetni. A javaslat ugyanis nemcsak határozottan kijelöli azon eseteket, melyekben a közadós cselekvényeit megtámadtatni engedi; hanem a megtámadásra vonatkozó összes intézkedéseinél azon feltevésből indul ki, hogy az KÉPVH. SAPLÓ 1878—81. XVI. KÖTET. adós a cselekvény idejekor tudatával birt annak, hogy vagyonáról, fennálló kötelezettségei megsértése nélkül nem rendelkezhetett, mert tudnia kellett azt, hogy vagyona a cselekmény idejekor már létezett tartozásai kielégítésére nem elégséges. Ez levén a javaslat kiindulási alapja, az természetesen kizárja azt, hogy az adósnak olyan cselekményei, melyek keletkezésükkor a hitelezők érdekeit nem sértették, megtámadtathassanak azért, mert az adós vagyoni viszonyaiban később kedvezőtlen változás történt; mert az adós vagyona, a bekövetkezett kedvezőtlen változás miatt, a már korábban fennállott tartozások fedezésére elégtelenné lett. De van még más két szempont, melyekajavaslat szóban lévő intézkedéseinek megítélésénél irányadóul szolgálhatnak és esek egyike az, hogy a javaslat annak jogutóda ellen, a kivel a megtámadható ügylet köttetett, a megtámadást átalában csak akkor engedi meg, ha a jogutód tudta azt, hogy az ügylet in fraudem creditorum köttetett, ha tehát a megtámadható ügyletnek reá történt átruházásával, a hitelezők megtámadásának meghiúsítása czéloztatoít; a másik szempont az, hogy a javaslat a megtámadási jogot a csődnyitás napjától számítandó hat hóra szorítja; tehát a forgalom szükségtelen veszélyeztetésének lehetőségét kizárja. Az eddig előadottakon kivül nevezetes befolyással van a csődnyitásból eredő és azzal összefüggő viszonyok helyes rendezésére azon különbség, mely a csődtömeg ellen érvényesíthető és abból kielégítendő követelések tekintetében létezik és a tömeg állásának lényegesen eltérő elvek szerinti meghatározását teszi szükségessé. Az újabb törvényeknek egyik legnevezetesebb javítása az, hogy különbséget tesznek azon hitelezők köztt, a kiket a tömeg ellen dologi jogon alapuló, vagy dologi jog által biztosított követelés illet; és azok közti, a kiknek követelése a személyes igény természetével bir. Az elsőkre nézve, a kik közé az elkülönítésre, a visszakövetelésre és a külön kielégítésre jogosított hitelezők tartoznak, a csődnyítás tényének átalában joghatályt nem tulajdonítanak, megengedve az illető hitelezőknek azt, hogy követeléseiket ép ugy, mint csődön kivül érvényesíthessék. E megkülönböztetésnek, melyet a javaslat is elfogadott, természetszerű következménye az, hogy a csődtömeghez tartozó javak két külön tömegre osztandók, melyeknek egjdke a különös, a másika pedig az átalános csődtömegnek nevezhető. Az első kielégítési alapul szolgál azon követeléseknek, melyek a csődnyitás ténye által nem érintetnek ; és pedig olyképen, hogy az ezen tömegbői leendő kielégítésre jogosított hitelezők a személyes követeléseket kizárják; ellenben az utóbbi azon hitelezők kielégítésére szolgál, a kik a csődtömeg ellen a személyes igénynek természe11