Képviselőházi napló, 1878. XVI. kötet • 1880. deczember 13–1881. január 28.

Ülésnapok - 1878-320

320. országos ülés deczember 15. 1880. £.f mely specialiter oda hat, hogy mindazon férfiak, kik velem egy elvben osztoznak, e törvényjavaslat ellen szavazzanak a jelen alkalommal a házban. Nevezetesen csak a tegnapi és tegnapelőtti viták alkalmával is elég részletesen emlegettetett azon szellem, mely a közös hadsereg tisztikarának — ha nem is nagy részének, de mindenesetre egy részének lelkét nagy elfogultsággal tölti el nemzetünk irányában. Nem akarom a tegnap lezajlott vita részleteit itt újra előhozni, de constatálnom kell, hogy a közös hadsereg tisztikarának legnagyobb részénél nemzetünk fiai ellen bizonyos animositás mutatkozik. A győri, egri, kolozsvári eset a tisztikar magyar szeretetének ezen gyönyörű tripartituma maga elégséges annak bebizonyítására, a spalatóit nem is említve, hiszen ily esetek ismétlődnek minden nap. A ki kételkedik ebben, megérdemli, hogy legközelebb rajta bizonyítsák be az illetők, hogy mennyire tévedett. (Elénk helyeslés a szélső balfelől.) Annyi tény, hogy a kolozsvári vizsgálat folyik s ott okmányilag bizonyítva van, hogy a magyar ifjak az osztrák hadsereg tisztikarának egy része által „magyar kutyáknak

u czímeztettek. E gyönyörű név eléggé jellemzi a nemzetünk fiai irányában ott táplált érzületet. Ez megczáfolva máig sincs, de constatálva van, tanuk és irott nyilatkozatok által, melyeknek hitelessége megdöntve ma sincs. Én tehát s azt gondolom, velem együtt elvtársaim is, egy olyan hadseregbe, melynek tisztikarának tagjai a magyar ifjakat „magyar kutyák" ezímmel illetik, egyetlen újonczot meg nem szavazhatunk. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ezek azonban csak specziális okok. Országunk védképességének a közös hadsereg főbbjei által való elhányagoltatása és a magyar ifjak irányában a közös hadsereg soraiban némelyek részéről tanúsított szellem és indulat csak még inkább megerősítenek bennünket abban, hogy sarkalatos elveinkhez ragaszkodva, a fő elv mellett még ez okokból is tagadjuk meg az újonczok megszavazását. (Helyeslés a szélsőbalon.) Midőn ezt magam és elvtársaim nevében bátor vagyok kijelenteni, emlékeztetem a t. házat és a t. minister urat, az 1880. évre kért újonczjutalékról szóló tavalyi törvényjavaslat tárgyalására. Az alkalommal volt szerencsém a t. minister ur figyelmét felhívni az újonezozások körüli visszaélésekre. Tüzetesebben szólottam e tárgyban akkor s ez oldalról t. Pulszky Ágost barátom és többen szólottak e kérdéshez s nem tagadták, hogy imitt amott sűrűn fordultak elő e részben még újabban is visszaélések. A t. minister ur maga is elismerte, hogy baj van, azonban teljes készségét nyilvánította e bajok orvoslására teljes erejéből hatni. Általa felhívatva, szerencsém is volt vele egynémely eljárási módozatra nézve igénytelen nézetemet is közölni, melyet a t. minister ur helyeselvén, úgy tudom, foganatba is vett. Nem hagytam e tárgyat figyelmen kivül azóta sem és az eredmény után constatálhatom, hogy ujonezozási visszaélés a múlt évben, vagyis a jelen év elején, az újonezozás alkalmával, eddigelé, aránylag sokkal kevesebb fordult elő, vagy jelentetett fel, mint az előző években, kevesebb panasz, kevesebb feljelentés érkezett be. Valamint tény az, hogy a tavalyi újonezozás aránylag jobb eredménynyel járt, mint a megelőző években, nevezetesen a honvédséghez tetemesen több újoncz jutott a legutóbbi újonezozás alkalmával, mint az azelőtti években. Pedig a közös hadsereg, mint tudjuk, ezúttal is a maga contingensét a legerőteljesebb ifjakból vette ki és csak a fennmaradó számból válogathatott a honvédség, de ez is meglehetős contingenst adott a honvédség részére. Ezt szívesen constatálom, mert azt látom belőle, hogy a t. minister ur oly intézkedéseket tett az újonezozás alkalmával, melyek alkalmasak voltak a visszaéléseket korlátozni, ha nem is egészen meggátolni s ezeknek köszönhető azon eredmény, hogy tehát a legközelebbi újonezozás alkalmával a honvédséghez aránylag több újoncz jutott. Midőn ezt szívesen elismerném a ház előtt és a t. minister urnak ezen jóakaratú buzgalmáért — melyben különben, ismervén az ő egyéni érzületét, nem is kételkedtem — elismerésemet nyilvánítom, nem mulaszthatom el hangsúlyozni, hogy,az még csak kezdet. Az újonezozási visszaélések, fájdalom, lehet mondani, országszerte annyira mélyen gyökerezők, hogy azokat egyszerre kiirtani lehetetlen. Folytonos, évek hosszú során át tanúsított szigor és vigyázat és kitartás szükséges ahhoz, hogy a védkötelezettség terhét egyaránt viselje mindenki, de különösen ne a magyar faj rovassék meg azzal, a mint hogy fájdalom, tényleg áll. Én tehát a t. minister ur figyelmét újólag felhívom ezen kérdésre, hogy jövőre is folytonos figyelemmel és burgalommal igyekezzék meggátolni ezen visszaéléseket s úgy hivatalos, mint félhivatalos úton elkövetni mindent, hogy necsak a közös hadsereg útján, hanem direct besorozás által is jusson újoncz minél nagyobb számban a honvédségbe. Mert részünkről legalább, a honvédség részére, miot a mely intézményt olyannak tekintjük, a melyből idővel az önálló hadsereg, mint egy magból, kifejlődhetik, legalább kedvező viszonyok köztt, mint a mely hadsereg alkotmányunkra és törvényeinkre is feleskettetik, mint a mely legénység magyar vezényszó, magyar zászló alatt küzd, mi részünkről tehát, ha directe a honvédség számára kéretnek az újonezok, azo1 kat nem fognók megtagadni. Most is ezen tör-