Képviselőházi napló, 1878. XVI. kötet • 1880. deczember 13–1881. január 28.
Ülésnapok - 1878-340
394 34 °- watógwí ülés január 28. 1881. millió frt közösügyi rendkívüli kiadás, de a melyek itt számláltatnak el. Ha a költségvetési törvényben felvett rendes fedezet 254 millió írtban van megállapítva, a rendes kiadások és a rendes bevételek közttí különbözet, vagyis a deficit 17 millió frtot tesz. Mit akar ezzel szemben a kormány tenni? Azon adók, melyeket a kormány javasol, — értem a szállítási adót, a fogyasztási adókat és a kőolaj vám nagy adóból várható jövedelmet — mindössze öt millió frtot tesznek. Ha tehát ezen adók teljesen érvényesülnek, a most 17 millió frtnyi hiány leszáll 12 millióra. Igaz, hogy ez is nagy összeg. De méltóztassanak összehasonlítani a múlt évek deficitjével. Hasonló alapokon számítva, 1876-ban a rendes kiadások és bevételek köztti különbözet 30.800,000 frt volt. Ebből természetesen le kell számítani a törlesztésre fordított összeget s igy egyenlő alapon számítva, marad még 24 millió frt. Tehát daczára azon viszontagságoknak, melyek időközben az országot érték; daczára annak, hogy kiadásaink nagy mérvben szaporodtak és a csapások folytán a bevételek apadtak — mégis sikerül a tervezett adókkal hat év alatt a deficitet 24 millióról 12 millióra leszállítani. S a kormánynak fő törekvése oda irányul, hogy ezen hiánynak is megszüntetésével az egyensúly minél előbb helyre állittassék. Helyreállíttassék részint megtakarítások által, részint a meglevő jövedelmek jobb kihasználása által, mire nézve a törvényjavaslatok a t. háznak már benyújtottak, részint a jövedelmeknek önmaguktól'történő növekedése útján, a mi már a múlt évek eredményében szintén kifejezést nyert és némileg a jövedelmek fokozása által is, mindenesetre azonban ugy, hogy tekintettel legyünk az ország anyagi helyzetére. Ez, t. ház, a kormány törekvése a pénzügyek terén : a bevételek és kiadások köztt az egyensúly helyreállítása. Ezzel szemben a képviselő ur mily kilátást nyújt? Azt, hogy a most 17 millióval mutatkozó hiány állandóan, vagy legalább hosszabb ideig fenntartassék. Igaz, hogy a kiadásokat némileg redukálni akarja s ha ez lehetséges, akkor természetesen esetleg kevesebb lesz. Ámde, t. ház, 1875 óta úgy a kormány, mint a törvényhozás folyton apasztani igyekezett a kiadásokat és sok tekintetben tényleg apasztotta is. S most arra a meggyőződésre jutott, hogy még tovább apasztani nem lehet a nélkül, hogy az ország fejlődésképessége megakasztassék. E szerint ez utón milliókra menő megtakarításokat elérni nem lehet. De ba a kiadások megszoríttatnak, vájjon honnan fogja a leendő kormány a költségeket venni ahhoz, hogy az ország cuítur-czéljai ha csak iutensive is, előmozdittassanak, hogy az ország földművelési és ipari czéljaira befektetések tétessenek? Ha pedig ezt megszorított költségvetés mellett akarja a leendő' kormány mégis tenni, akkor a hiány még nagyobb lesz és óriási mérveket fog ölteni. Igenis, elfogadom a t. képviselő ur által felállított azon elvet, hogy legyünk takarékosak minden kiadásaink körűi és hogy csak ott tegyünk befektetéseket, a hol ez mulhatlanul szükséges; elfogadom azon elvet, hogy az adók emelése és az új jövedelmi források megállapítása körül legyünk tekintettel az ország anyagi helyzetére. De emelni akarni az ország anyagi jólétét, helyreállítani akarni a pénzügyi egyensúlyt, az adók emelése ellen azonban tiltakozni, ez oly probléma, melynek megoldása nem sikerülhet. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Ezek után visszatérek a törvényjavaslatra s főleg azon pénzügyi okokból, melyeket bátor voltam utóbbi felszólalásom alkalmával felhozni, kérem a t. házat, ne méltóztassék, miután a költségeket megszavazta, ezen költségek megszavazására azon módot választani, mely a legkönnyebbnek látszik, t. i. az adósságcsinálást, de azért mégis a legterhesebb ugy a jelen, mint a jövő nemzedékre nézve. Legterhesebb a jelen nemzedékre nézve azért, mert ha mást nem, hitelműveleteinket drágítja meg és terhes a jövőre nézve, mert adósságainkat adósságokkal és folyton új kamatokkal szaporítjuk. Az én felfogásom szerint arra, hogy az ország felvirágzását, anyagi fejlődését, melyre még oly sokat kell tennünk, előmozdítani lehessen, szükségünk van arra, hogy oly eszközhöz nyúljunk, milyen ezen törvényjavaslatban foglaltatik. S minthogy bármely egyéb módok közül ez a legkevesbbé terhes és a végrehajtásban úgy az egyesekre, mint a forgalomra nézve a legkefésbbé kártékony, kérem a i házat, méltóztassék a törvényjavaslatot átalánosságban a rés/ietes tárgyalás alapjául elfogadni. (Hosszantartó élénk helyeslés jobbfelől.) Helfy Ignácz : T. ház ! (Felkiáltások : Holnap ! Holnap! Halljuk !) Ha volna kilátás arra, hogy ma a vitát befejezzük és a szavazáson is keresztül esünk, én nem vennék bátorságot magamnak most kéréssel alkalmatlankodni a t. háznak. De miután tudjuk, hogy névszerinti szavazás lesz, miután másfelől úgy hiszem, hogy a ház minden tagjában van annyi méltányosság, miszerint belátja, hogy több felől jött ennyi támadás után merő lehetetlenség, hacsak némileg akarom teljesíteni kötelességemet, hogy azon rövid perczekre szorítsam beszédemet, mely a megállapított szabály szerint rendelkezésemre
