Képviselőházi napló, 1878. XVI. kötet • 1880. deczember 13–1881. január 28.
Ülésnapok - 1878-335
253 335. orsíágos ülés január 22. 1881. Ausztriában iS68-ban 2518, í879-beu 2158 volt üzemben és mig nálunk 10,000 frton felül adót csak 9 serfőzde fizet, addig Ausztriában ezeknek száma 378-ra rúg. Czukorgyáraink közül 1872-ben még 26 volt működésben, jelenleg 16, szemben Ausztria 200-at meghaladott czukorgyárával, mely évenként 26 millió métermázsa répát dolgozik fel és 55 ezer munkást foglalkoztat. — Ezen háttér reánk nézve bizonyára még szomorúbbá teszi az óriási aránytalanságot a fogyasztási adóiövédelmek tekintetében, de egyszersmind szerintem a legerősebb kritikáját képezi azon törvényjavaslatnak, mely, lehetne mondani, bagatell eljárás alkalmazását ajánlja ott, hol az igazságszolgáltatás legfontosabb problémái várnak megoldásra. (Helyeslés holfelöl.) Erős meggyőződésem az nekem, t. ház, liogy szemetluuryva mindezen rettenetes pénzügyi és közgazdasági anomáliák előtt, lehetetlen, hogy a helyzetet kellően megítélhessük és hogy falráciákba ne essünk, itt komoly elhatározások szükségesek. Es én ezek alatt világért sem értem az 1878-ki kiegyezés revisióját, ennek sem lehetőségét, sem opportraiitását a maga ideje előtt nem látom, sőt szavazatommal leghatározottabban elleneznék minden időközi módosítását az autonóm vámtarifíának, netáni szerződéses tarifatételek kivételével, mivel minden erre irányzott kísérletnél okvetlenül mi húznánk a rövidebbet, az Ausztriában mind hatalmasabbá váló proteetionistikus áramlattal szemben. Én ez alkalommal is kifejezést adok azon meggyőződésemnek, hogy vámközösségben Ausztriával, Magyarország rendezett financziákkal és fejlődő közgazdasággal birni soha sem fog, de ismétlem, nem képzelnék meddőbb, sőt taktikailag is elhibázottabb harczot annál, mely ma már a kiegyezés ellen folytattatnék. De arról aztán beszélhetünk, hogy ha ily természetű új fogyasztási adókat akar behozni, tessék a kormánynak a' fogyasztási zárvonalat felállítani, mely nem ütközik a vámszövetségbe. Különös az, hogy ugyanazon üzletkörök, melyek az árúforgalmi érdekek cosmopolitikus természeténél fogva annyira ragaszkodnak a vámterület egységéhez, legelőször hangoztatták a fogyasztási határvonal felállítását, mint azon egyedüli feltételt, mely mellett az itt tervezett adók a hazai kereskedelem és ipar némely fontos ágaira részben halálos csapást nem mérnének. Tehát ha a t. előadó ur tegnapi beszédének mindjárt kezdetén elég ügyesen azzal iparkodott hangulatot csinálni a ház túlsó oldalán, hogy a beérkezett kérvények halmaza a törvényjavaslat eredeti szerkezete ellen jajdul fel és hogy a ház szabadítsa fel magát azon első impressió sokszoros échoja alól, melyet az eredeti szerkezet szerinte is nem jogosulatlanul előidézett, akkor a t. előadó ur, miut ezt már Wahrmann képviselő ur is hangsúlyozta, nem híven tünteti fel a tényeket. A kereskedő világ, igenis részben maga hozta javaslatba a pénzügyi bizottság által is elfogadott módosításokat, ámde azokat csak annyiban tartja kedvezőbbeknek, a mennyiben kegyelmezési tény rejlhetik abban is, ha a kötél általi halál helyett „Pnlver und Blei" mondatik ki valakire. És ha már a t. előadó ur ignorálja az illetékes kereskedelmi testületek s azok élén a budapesti kereskedelmi és iparkamara felszólalását szinte a módosított szerkezet ellen, ha nem tartja figyelemre méltónak a budapesti polgári kereskedelmi testületnek csak tegnap reggel közzé tett nyilatkozatát, hát talán nem fogja üres échónak mondhatni a kezemben levő felhívást, mely a pénzügyi bizottság tárgyalásainak befejezte után került ki a legelső, hangsúlyozom, a legelső budapesti gyarmatárú nagykereskedő czégek köréből s melynek egyik passusát a t. ház engedelméből leszek bátor felolvasni. (Olvassa.) „Mint tudva van, a képviselőház pénzügyi bizottsága, fájdalom, szavazattöbbséggel elfogadta a törvényjavaslat tárgyalását s azt már ez idő szerint be is fejezte. A tárgyalás folyamában felvétettek ugyan egyes új határozatok, melyek lényegtelen könnyebbséget vonnak ugyan maguk után a törvény történetes életbeléptetése esetén, de nem zárják ki a kettős megadóztatás lehetőségét a kisebb mérvű forgalomban, a zárt városokbani kereskedelem védelmére pedig mit sem tesznek. — Sokkal tontosabbak ránk nézve azon súlyosbított határozatok, melyek a kisebb községek fogyasztói ellen irányulnak s ezeknek majdnem lehetetlenné teszik jövőben szükségleteiknek a városokból való fedezését; továbbá azon körülmény, hogy a visszatérítési rendszer, melyben a városi kereskedelem legnagyobb veszedelme rejlik, egészen másodrendű kérdésként vétetett figyelembe. Sőt még épen ellenkezőleg, a pénzügyi bizottság egészen elfogadta a kormány által a visszatérítési eljárásra nézve javaslőtt bárczarendszert is, mit mindenki, ki a kereskedelmi viszonyokba csak félig beavatott is, teljesen kivihetetlennek fog találni." „A kereskedelem életképességének főfeltételét első sorban a szabad forgalom képezi, nem czélirányos tehát, ha hazánk határain belül kereskedelmünk a szabad forgalom kifejtésében akadályoztatik, sőt alárendeltetik úgyszólván mindeu mozdulatunk a fogyasztási adóhivatal közegeinek, kik tudvalevőleg a kereskedelmi érdekek jogos igényei kielégítése iránt felette kevés érzékkel birnak, valamint az sem volna helyes és jogos, ha a vidéken tartózkodó fogyasztó-közönséggel fennálló, ezen egyedüli reánk még némi előnynyel biró összeköttetésről is le kellene mondanunk." Nem akarom itt említés nélkül hagyni, hogy
