Képviselőházi napló, 1878. XVI. kötet • 1880. deczember 13–1881. január 28.

Ülésnapok - 1878-334

334. orszftgos ülés január 21. 1S81. o>39 a ki közbeszólt a többséget és azonnal én és társaim át fogjuk adni neki e helyeket. (Élénk tetszés nyilatkozatok a jobboldalon.) De hát lássuk t. ház, hogy a kiadások meg­szavazásával miként járt el a t. képviselő ur és miként járnak el párthívei akár most, akár régibb időben. (Halljuk!) Azon előterjesztéseken túl, melyeket a kiadásokra nézve tett a kormány, különösen a múlt évben, a költségek szaporí­tására kik tettek indítványokat? Nem-e önök voltak azok, a kik kívánták, hogy emelni kell a kultúra érdekében a kiadásokat. (Helyeslés a jobboldalon. Mozgás a baloldalon.) Egyrészről követelni a kiadások emelését, másrészről meg nem adni a módot, hogy kiadásainkat fedezhessük: ez lehet, méltóztassanak megengedni, igen jó ellenzéki eljárás, de nem eljárás arra, hogy a pénzügyeket rendezzük. (Elénk helyeslés jobbfelöl) Ezen téren, t. ház, önökkel licitálni, ezen a téren önöket követni nem fogjuk. Mi igenis meg­akarjuk adni a módot az ország fejlődési képes­ségére, de egyszersmind az eszközöket is, hogy a megszabott kiadásokat fedezze. (Helyeslés jobb­felöl.) De, t. ház, van egy más szempont, mely­ből én részemről kénytelen vagyok különös súlyt fektetni arra, hogy a javaslat elfogadtassák. Mél­tóztassanak — mert épen az állam kiadásairól szólok — figyelembe venni azt, melyek azon kiadások, a melyek nagy különbséget tesznek államháztartásunkban; mert hisz maguk az ad­ministrationalis kiadások — s ez általánosan elismert dolog — annyira le vannak szorítva, hogy daczára annak, hogy önök azt hangoztat­ták, hogy ott is lehetne megtakarításokat esz­közölni, nem hiszem, hogy képesek volnának oly megtakarításokra, melyek nagy eredményt mu­tathatnának fel. Van négy tétel e költségvetés rovatában, mely igenis nagy súlylyal bir. E négy tétel — az elsőről, a hadügyi kiadásokról csak mellé­kesen szólok — mert azt hiszem, hogy a jelen­legi viszonyok közit ezek leszállítása veszély nél­kül nem lehet. Van az államadósság rovata ; van a vasutak, még pedig részint az állam kezelése alatt álló, részint a részvénytársulatok vasutainak rovata és végre a befektetések rovata, mert ez utolsót ép azért, mivel az ország adóképességét emelni akarom s a beruházásoknál nem akarok a fél utón megállni, hanem, hogy jövedelmezők legyenek, be akarom fejezni, ugy tekintem, hogy ez több éven át állandó rovatot fog képezni. De lássuk most e kiadásokat egyenkint. Az államadósságok rovata, sajnosán tapasz­taljuk, igen nagy mértékben emelkedik évről­évre, még pedig azért, mert aránylag nagy az effectiv tőke utáni kamat, melyet kénytelenek vagyunk még ma fizetni. Nem az terheli állam­költségvetésünket, hogy értékpapirjaink név­szerinti értéke után 4, 5, sőt 6 százalékot va­gyunk kénytelenek fizetni. Bocsáthatunk ki 4—5 százalékos papírokat, ez a költségvetésünk mérlegére és a teherre, melyet elvállalunk, kü­lönbséget nem fog tenni, hanem csak akkor, ha az effectiv összeg után fizetendő kamat olcsóbb lesz, mint most. Ha aranyjáradóki kötvényeink mostani ár­folyamát vesszük, kénytelen az állam 6"4 szá­zalékot fizetni. Törekedjünk főleg arra, hogy állami hitelünket emeljük, hogy a kamatot, melyet most fizetünk leszállítsuk, mert 6 és fél százalékos tőkével lehet beruházni, de a haszon­nak egy része elmegy a finaucirozásra. Legelső feladat tehát oda törekednünk, hogy államadósságunk effectiv tőkéje után fizetett ka­mat ne legyen oly nagy és hogy állami hitelünk olcsóbb legyen, mint most. Méltóztassanak megengedni, szólhat e kér­désről bárki és mondhat nagy eszméket; lehet pillanatilag elérni, hogy egyik papírnak jobb cursusa legyen, de a legkisebb kedvezőtlen ese­mény folytán, a mint a tapasztalat mutatja, azonnal visszaesik. Hogy papírjaink értéke állan­dóan javuljon és a kamatláb olcsóbb legyen, ez egyszerűen az által lehetséges, hogy bevételeink és szükségleteink köztt az egyensúly helyreállit­tassék. Azt mondják a t. képviselő urak, hogy három millióval ugy sem érhető ez el s igy mindegy akár több, akár kevesebb a defiezít. Fennálló deficzitünk­nél, t. ház, három millió sem oly megvetendő összeg, de kérem a t, házat, ne méltóztassék ez összeget magában megítélni, hanem összefog­lalva a törvényhozás egyéb intézkedéseivel. A múlt évben méltóztattak megszavazni a hadmen­tességi díjat, mely 1879-re 3 millió, a folyó évre két milliónyi jövedelmi többletet eredményez. E most tervezett adónemekből, hozzászámítva eset­leg a kőoiajvámnak behozatalából eredő több­letet, mintegy 4 millió frt várható. Tehát ezen két esztendőben már az országgyűlés által tett intézkedések folytán kilencz millió azon összeg, melyet, ha nem méltóztattak volna ezen adótör­vények által fedezni, hitelműveletek utján kellett volna beszerezni. Méltóztassanak ezen törvények eredményét alkalmazni az egész évre, akkor ez 8 millió frt bevételt tesz. Ezen 8 millió effectiv értéknek megfelel 10 millió névérték, a mely után a fizetendő kamatot fél millióval számítva, már ezen intézkedés által fél miliióval apasztottuk évi kamatterhünket. Ez oly lépés, a mely min­denesetre megmutatja a komoly irányt és komoly akaratot, hogy komolyan foglalkozunk a pénz­ügyi egyensúly helyreállításával Ezen szempontból, részint azért, hogy hite­lünkre kétségkívül befolyással lehet az, ha állam-

Next

/
Oldalképek
Tartalom