Képviselőházi napló, 1878. XVI. kötet • 1880. deczember 13–1881. január 28.
Ülésnapok - 1878-332
20g 332 országos ülés január 19. 1881. tek. Fenntartván magamnak a jogot, hogy a vita végén esetleg felszólaljak, most uem veszem igénybe a t. ház türelmét. Irányi Dániel: T. ház! {Halljuk!) Az előbbi törvényjavaslat tárgyalása alkalmával határozottan kijelentettem, hogy miután az nézetem szerint a törvényhatóságok önkormányzati jogát csorbítja, azt el nem fogadom. De minthogy nem zárkózom el azon tények elől, a melyek bizonyítják, hogy a közbiztonság nálunk tökéletlen és javításra szorul, annálfogva indítványt nyújtottam be, melyben arra kértem a t. házat: miszerint a belügyministert oda utasítani méltóztassék, hogy a közbiztonsági szolgálat javítása iránt a törvényhatóságok önkormányzati jogának fenntartása mellett új törvényjavaslatot terjeszszen elő. Ennek daczára egy t. képviselőtársam ellenem fordulva azt találta, mintha én némi kompromissumot kívántam volna elérni a megyei önkormányzat és a szőnyegen levő törvényjavaslat között. Ezen szemrehányás igen meglepett. Meglepett nemcäak azért, mert az ellenindítványban határozottan arra kértem utasíttatni a kormányt, hogy a törvényhatóságok önkormányzati jogának fenntartása mellett nyújtson be új törvényjavaslatot, hanem meglepett azon oknál fogva is, mert egész beszédem a központosítási irány ellen volt intézve, mert határozottan kárhoztattam a kormány és az azt pártoló többség által a megyei önkormányzaton eddig is ejtett sérelmeket és intettem, hogy a lejtőn, a melyre rálépett, megállapodva, a megyei önkormányzat fenntartásán buzgólkodjék. En igenis, t. ház, elismerem a hiányokat, a melyekben közigazgatásunk szenved, el különösen azokat, a melyeket a közbiztonság terén észlelünk s ép azért, minthogy az önkormányzatot fenntartani óhajtom, a hiányoknak javítására törekszem. A ki az által véli az önkormányzatot biztosítani, hogy a létező hiányokat takargatja, vagy épen tagadja, az nézetem szerint úgy cselekszik, mint azon szüle, a ki szemet hunyva kedvencz gyermekének hibái előtt, azokat palástolgatja, a helyett, hogy azon igyekeznék, hogy gyermeke a hibáktól meneküljön. Nem úgy fogjuk megmenteni a még meglevő önkormányzati jogokat, ha ezen intézményen a szükséges javításokat nem tesszük meg; ellenkezőleg, ez legbiztosabb módja annak, hogy még a hátralevő jogokat is elvegye azon többség, mely e jogoknak ellensége. Ezen szempont indított, t. ház, arra, hogy indítványomat benyújtsam. De ugyanazon t. barátom fennakad még egy másik nézetemen is, melyet beszédem folyamán fejtegettem. Én ugyanis a többi köztt azt találva, hogy a csendőrség által teljesített szolgálat rész| ben azért tökéletlen, mert a személyzet nem | eléggé megbízható, mert a csendbiztosok és legények nem mindig kifogástalan jellemüek és némely esetekben nem is oly bátrak és elszántak, a minőnek kell, hogy a rablókkal való öszszeütközések eseteiben legyenek, azt indítványoztam, hogy a csendbiztosok a kiszolgált becsületes tisztekből, a kik magukat az ellenség előtt kitüntették, a csendőrök és azok altisztjei pedig a zászló alatt híven, becsületesen, férfiasan, vitézül szolgált altisztek és közlegényekből választassanak. Ezen nézetet ugyanezen t. barátom azért támadta meg, mert ő úgymond nem akarja, hogy a csendőrségi szolgálat a fekete-sárga szín s az ezen szellemben növekedett emberek által megmételyeztessék. T. ház! Mondhatnám ugyan, hogy 48 előtt is csak ajánló levélül szolgált a csendbiztosoknak, valamint a csendlegényeknek az, ha arra hivatkozhattak, hogy a katonaságnál is tisztességesen, becsületesen és vitézül szolgáltak, és azt gondolom, hogy az ily ajánló levél mai napság sem vettetik el; mondhatnám azt is, hogy a katonai nevezet alatt nem csupán a sorhadat, hanem a honvédségei is értettem, a mely pedig, azt hiszem — Istennek hála — legalább nagyjából a fekete-sárga szín, a fekete-sárga szellem által megmételyezve még nincsen. De én nemcsak azt mondom, hanem tovább megyek és azt állítom, hogy a közös hadseregben is a magyar fiuk többnyire megtudják őrizni a haza iránti szeretetet és valamint 1847 9-ben a honvédek köztt számosan voltak, a kik azelőtt az osztrák hadseregben szolgáltak és mindamellett vérüket, életüket feláldozták a hazáért, úgy hiszem, t. ház, hogy mai napság is találkoznak azok között, a kik a közös hadseregben szolgálnak, de e hazának szülöttjei oly hazafiak, a kik hogyha közszolgálatra hivatnak, annak nemcsak híven, becsületesen, hanem hazafiasán is meg fognak felelni. Valóban szomorú volna, különösen reánk nézve, a kik Magyarország függetlenségét visszavívni óhajtjuk, ha nem számolhatnánk azokra, a kik ez idő szerint a fekete-sárga zászló alatt akaratuk ellenére kénytelenek szolgálni. Mivé lenne reményünk, hogyha csak azokra támaszkodhatnánk, a kik visszavettetnek azért, mert szolgálatképtelenek. Nem úgy uraim ! Valamint 1848-ban a magyar katonák letépvén ruhájukról a fekete-sárga zsinórt, a nemzeti lobogó alá sorakoztak, úgy megvagyok arról győződve, hogy hasonló körülmények köztt, hasonlólag fognak cselekedni azok, a kik jelenleg a feketesárga lobogó alatt állanak. [Helyeslés. Ügy van! a szélső baloldalon.) Ezeket, t. ház, nem feleselési viszketeg: mondatta el velem, mert szeretek tartózkodni a
