Képviselőházi napló, 1878. XVI. kötet • 1880. deczember 13–1881. január 28.
Ülésnapok - 1878-318
10 318 orszácos ülés deczeml>er 13. 1880. gyok és ha nem úgy van, méltóztassanak megczáfolni — a belügyminister ur azok becsatolását két okból nem vélte teljesíthetőnek. Nem vélte teljesíthetőnek először azért, mert véleménye szerint egyáltalán nem engedhető meg, hogy a bíróságok által felvett vizsgálatokba be lehessen tekinteni és nem vélte megengedhetőnek másodszor azért, mert véleménye szerint az ezen iratoknak becsatolása iránti kérelem, a mennyiben ő éppen ezen iratokra fektette ottani felvilágosírásait, személye elleni bizalmatlanságot jelentene. (Derültség a szélső baloldalon) Én, t. ház, ezen kifogások egyikét sem fogadhatom el, mert ha egész készséggel elismerem is, hogy ugy a katonai, mint a polgári bíróságoknál felvett vizsgálati iratokba a véghatározat előtt betekinteni azért sem lehet, nehogy a vizsgálat eredménye meghiusittassék; de ezzel szemben állítom, hogy a véghatározat után a vizsgálatba minden veszély nélkül betekinteni lehet, sőt alkotmányos országban, hol a jogot tisztelik, ezt minden polgárnak meg is fogják adui. {Ugy van! a szélső haloldalon) Másik kifogását az igen tisztelt ministerein ök urnak még kevésbbé fogadhatom eb mert arra nézve, hogy egy jegyzőkönyv mit tartalmaz, bizalmi kérdést felvetni, véleményem szerint nem lehet. Azon vizsgálati iratok vagy beigazolják azt, a mit az igen tisztelt előadó ur itt mondott, hogy Seemann alezredes, {Felkiáltások a szélsőbalon: Ezredes!) ezredes ártatlan és ha ez igy van, már azon illető egyén érdeke megköveteli, hogy az iratok nyilvánosságra hozassanak; ha pedig az ellenkező' igazoltatik be, akkor ennek nyilvánosságra hozatalát a nemzet becsülete ki vánja. {Ugy van! a szélső balon.) Bizalmi kérdéssé tenni az én szerény meggyőződésem szerint ténykérdéseket nem lehet, mert akármily elismeréssel viseltetem én és akármily bizalommal viseltetnek önök a túloldalon a ministerelnök ur személye, hazafisága és becsületessége iránt, az nem fog változást tenni azon jegyzőkönyv szövegén. A mennyiben a belügyminister ur Eger városához intézett leiratában azt állítja, hogy a panaszolt dolog a panaszlott által tagadtatik, tehát tökéletesen ártatlan, ezzel szemben nagyon sokan, maga Eger városa is, határozottan állítják, hogy a tény elkövettetett, sőt határozottan állítják, hogy a katonai hatóság által folyó évi augusztus havában felvett vizsgálatok e vádat igazolják is. Ha itt két különböző felfogás volna, ha nem volna Írásbeli jegyzőkönyv, mely igazolja az egyik, vagy a másik felfogás helyességét, bizalmi kérdéssé lehetne tenni, hogy melyik felfogás a helyes; de mikor hivatalos jegyzőkönyv van, mikor annak felolvasása, minden kételyt eloszlat, bizalmi kérdést abból csinálni nem lehet. Eger városa állítja, hogy elkövettetett a sérelem; a ministerelnök ur állítja, hogy nem követtetett el. Ha az igazságot keressük, a jegyzőkönyv adhatja meg egyedül a felvilágosítást, annak csatolása tehát mulhatlanul szükséges. {Ugy van! a szélső baloldalon.) Én, t. ház, nem állítom, hogy a ministerelnök ur azért nem csatolta be az iratokat, mintha az igazságot el akarná rejteni; de kinyilatkoztatom, hogy mindaddig, mig ez iratok ide beterjesztve nem lesznek, mig azokkal meg nem ismerkedhetem, nehogy könnyelműséggel vádoltathassam, a Seemann ezredes ur ellen emelt vádakat megczáfoltaknak nem tarthatom. {Tetszés a szélső balon.) Ezzel tartozom hazám és nemzetem becsületének. (Elénk tetszésnyilatkozatok a szélső balon.) Ha pedig ezen iratok, mit feltenni nem merek, be nem terjesztetnének, illetőleg, ha a beterjesztés megtagadtatnék: meggyőződéssé fog érlelődni a feltevés nemcsak bennem, de pártomban és a nemzetben is, hogy tisztán csak a katonai klik óhajtása folytán nem akarják azokat beterjeszteni, (Elénk helyeslés a szélső balon) és hogy a kormány csak azért hajlik meg ezen klik óhajtása előtt, mert nincs elég bátorsága a nemzet sérelmének a katonasággal szemben elégtételt szerezni, (ügy van! a baloldalon.) Az előadó ur is előadta és én csak ismételhetem, hogy a nemzet nagy része — és ezt joggal merem állítani — a közös hadsereg tisztikarának nagy részében hazánk, alkotmányunk, a nemzeti aspiratiók ellenségét látja. (Ugy van! á szélső baloldalon.) Es ámbár én — mint mondám — az önálló magyar hadsereg felállítását óhajtom, ámbár a" mostani rendszert hazámra nézve veszélyesnek tartom: mégis kötelességem kinyilatkoztatni e helyen, hogy ezen, a katonaság iránt fennálló hangulatot sajnálatosnak tartom és ezen hangulat fáj nekem, fáj pedig azért, mert a tényleges állapot előtt meg kell hajolnom; és mert nem óhajtom, hogy a nemzet köztt és a katonaság között, mely az ő védelmére van hivatva, a diíferentiák erősbödjenek, ha tőlem függne, ezen sajnálatos hangulatot megváltoztatnám. De ha én igy beszélek, mennyivel inkább kell önöknek igy beszélni, kik a közösügyi rendszer közös hadseregének hívei. (Ugy van! a szélső balon.) De különösen kötelessége ezen hangulatnak jó irányban terelésére hatni a kormánynak. Ezt véleményem szerint csak az esetben fogja elérhetni, ha egyszer valahára megszünteti már a katonaságnak kivételes helyzetét. (Ugy van! a szélső balon.) Ha a köz- és alkotmányos szabadság és a közrend érdekében egy és ugyanazon törvény alá rendeli a katonaságot a polgárokkal. (Ugy van! a szélső balon.) Ha a kaszt-uralmat megteremtő katonai szabályzatokat megváltoztatja; ha a polgári és katonai becsület fenntartása és védelme iránt a katonaság köztt fennálló külön
