Képviselőházi napló, 1878. XV. kötet • 1880. november 17–deczember 11.

Ülésnapok - 1878-301

301. országos ülés november 19. 188tt 59 ország és Horvát- Sziavon- Dalmátországok köztt létre jött és e legfelsőbb szentesítést nyert 1868-ik évi egyezményt súlyosan megsértette. A t. ministerium törvénytelen eljárása által Horvátországban a kedélyek a legnagyobb fokig felizgatva vannak, mert éppen a kormány az, a kinek a törvényt megtartani és tartatni kellene és aki a törvényt szegi meg. Minden nemzetnek legdrágább, legszentebb kincse a nemzeti nyelv, ezt hangsúlyozták számtalan alkalommal maguk a magyar képviselők, mi pedig szent a magyarnak, higyjék meg uraim, az szent a horvátnak is. A horvátok épp ugy, mint önök is meg vannak győződve arról, hogyha egy nemzet elveszti a nyelvét, megszűnt, mint nemzet élni. Engedje meg a t. ház, hogy a kormány által elkövetett törvénysértéseket elősoroljam. Az 1868-ik évi XXX. törvényczikk 57. szakasza szorul szóra igy hangzik: „57. §. HorvátSzlavonországok között a közös kormányzat közegeinek hivatalos nyelvéül is a horvát nyelv állapittatik meg." „A Magyarország s Horvát-Szlavon és Dalmátországok köztt fennforgott közjogi kérdések kiegyenlítése iránt létrejött egyezmény beezikkelyezéséről." A törvény ezen világos rendelkezése ellen a közös kereskedelmi és közlekedési minister urak törekednek a postáknál és távirdáknál valamint a vaspályáknál is a magyar nyelvet erőszakosan bevezetni. Épp ugy cselekszik a tisztelt pénzügyi minister ur is, a ki a zágrábi pénzügyi igazgatóság kebelében egy magyar iskolát nyitott és ezen törvénytelen eljárása által Horvátországot folytonos izgatásban tartja. A bonvédelmi minister ur pedig a horvátországi honvédeket magyarizálja. Az említett törvényczikk 58-ik szakasza igy szól: „Horvát-szlavón előterjesztések és beadványok Horvát-Szlavonországból a közös ministerium által is elfogadandók s azokra válasz ugyanazon nyelven adandó." De a közös ministerek nem tartják magukat kötelezve, ezen törvényt sem megtartani, hanem hivatalosan közlekednek a horvátországi hivatalokkal és különösen a kereskedelmi kamarákkal magyar nyelven. Daczára annak, hogy minden közös ministerium kebelében egy horvátországi osztály állíttatott fel Horvátország számára az egyezményi törvény szerint. A nevezett törvény 46-ik szakasza azt rendeli: „Horvát-Szlavon- és Dalmátországok kivánatukra biztosíttatnak, hogy a központi kormány mind a központi hivatalok horvát-szlavón osztályait, mind a nevezett országok területén működő közegeit, tekintettel a szükséges szakképzettségre a mennyire csak lehet, horvát-szlavon-dalmát honfiakból nevezi ki." A törvény ezen félremagyarázhatlan rendelkezése ellenére a t. kormány a zágrábi pénzügyi igazgatóságnál, a posták és vaspályáknál magyar ajkú tisztviselőket alkalmaz, a kik a horvát nyelvet nem is értik, hanem csak is magyarul és németül beszélnek, sőt a vaspályáknál a közös kormány által kirendelt condukteurök egyedül a magyar nyelvet bírván, a horvát közönséggel nem is beszélhetnek. Épp ugy sajnosán eljár a t. honvédelmi minister ur is, a ki a horvátországi honvédezredeknél számos magyar ajkú tiszteket nevezett ki. Az 1868. évi XXX-ik törvényczikk 62. szakasza következő rendelkezést foglal magában: „ A magyar korona országai közös ügyeinek jelvénye: Magyarország s Horvát-Szlavon- Dalmätországok egyesített czímerei." A t. kormány azonban, ezen rendelkezés ellenére, Horvátországban kizárólagosan Magyarország czímerét akarja felállítani. Ha mindezeket, a miket felhoztam jól megfontoljuk, nem-e természetszerű kifolyása a kormány törvénytelen eljárásának Horvátország felháborodása ? A horvátok nem ellenségei a magyar nemzetnek, sőt inkább ők becsülik és szeretik a magyar nemzetet, de ők egyedül a jog és a törvény mellett küzdenek és ellenzik a közös kormány törvénytelen működését. A kormánynak ezen, a törvény rendelkezéseit sértő eljárása igen megnehezíti a horvátországi bánnak állását is. Én is azok köztt voltam t. ház, kik a bánnak válaszát a magyar nyelv iránt tudomásul vettem, de csakis azon okból, hogy megkönnyíthessem a bánnak törekvéseit; itt azonban minden habozás nélkül, ismerve a horvátországi közvéleményt, kijelentem: hogy egész Horvátországban nincs egy igaz hazafi, nincs egy nemzeti becsületes ember, a ki a közös kormány felsorolt törvénysértéseit a megsértett öntudat egész erejével vissza nem utasítaná. T. ház! Kötelességem még azt a szemrehányást is helyreigazítani, mintha Magyarország kitartaná Horvátországot. Ez legnagyobb tévedés. Hiszen tudva van, hogy Magyarországnak a világ Horvátországban nyílik ; ott van a horvátországi tenger, ott vannak a horvátországi tengerészek, kik a magyar-horvátországi zászlót a világ végéig hordozzák. Magyarország, mint állam Horvátország nélkül nem is esistálhatna. {Derültség. Felkiáltások; Ohó!) De ha azon állítás, hogy Magyarország kitartja Horvátországot, pénzügyileg igazolva lenne, akkor ezen állítás ellenében azt hozom fel, hogy a kulcs nem igazságos. Továbbá, hogy a magyar állam kezében VST! cl kereskedelem, közlekedés a honvédség és a pénzügy; tehát ha a magyar állam egy vagy két