Képviselőházi napló, 1878. XV. kötet • 1880. november 17–deczember 11.
Ülésnapok - 1878-317
390 317. orsz gosülés dsciember 11. 1880. sérik tehenöket, az utolsót, mely táplálta az egész családot s ha látjuk, hogy e szánandó menetet egy vagy két pandúr zárja be: ugy alig birjuk elhinni, hogy nem gonosztevőket kisérnek a börtönbe, hanem csak adót exequálnak. Nincs irtózatosabb, mint a közteherviselés ily alakban. Valóságos gúnyja az az államéletaek, hogy az állam elveszi utolsó falatját a parasztnak adóba, hogy csakhamar ismét, mint ioségest segélyezze." Hát, t. képviselő ur és t. ház, a hol igy exequálják az adót, a hol ilyen nyomor van, ugyan lehet-e ott szó új adóról, vagy adóemelésről? Hegedűs Sándor t. képviselő ur éppen most hivatkozott a nemzetnek némely pillanatában ébredő lelkesedésére. — Erre nézve igen helyesen jegyezte meg a napokban a függetlenségi párt részéről egyik képviselő ur, hogy oly eljárás után, a milyet most követ a kormány az országban, a lelkesedés, a hazaszeretet kihal a nemzetből. {Ugy van! a bal- és a szélső baloldalon.) A minister ur ezt igyekezett megczátolni, mondván, hogy ez lehetetlen, mert ha valakinek baja van, azért szereti hazáját s hogy ennek ellenkezőjére nincs példa a történelemben. Pedig hát van példa a magyar történelemben is. Ott van Sajó, ott van Mohács. (Elénk helyeslés a szélsőbalon) A nemzet közönye döntötte akkor az országot a legnagyobb bajokba s hiába hordozták körül a véres kardot az országban, a kormánynyal elégületlen honpolgárok nem siettek az ország zászlója alá. {Ügy van! balfelöl. Éllenmondások jobbfelöl) És kérdem, t. ház, vájjon 1848-ban lelkesedett volna-e a nemzet és hozott volna-e oly áldozatokat, ha ilyen kormánya lett volna, mint a mostani? Bizonynyal nem. {ügy van!' a bal- és szélső baloldalon.) És ily szomorú helyzetében a dolognak, t. ház, a budgetvita alkalmával azt vettem ki, hogy a kormány vagy nem képes, vagy nem akar a bajokon segíteni. Figyelemmel kisértem a kormánypárt részéről elmondott beszédeket, különösen pedig, miután — megvallom gyengémet — jobban szeretem a regényes, mint a köznapi dolgokat, a legnagyobb figyelemmel hallgattam Jókai képviselő ur beszédét, melyet éppen a budgetvita végén mondott el, tán azért, hogy úgy hasson, mint a tragoedia végén az, mikor az utolsó jelenet alkalmával meggyújtják a görög tüzet, hogy minden rózsaszínben tűnjék fel és a közönség elfelejtse az előbbi rémes jeleneteket. Mondom, figyelemmel hallgattam és most is, mikor már elhangoztak e szavai: jól esik nekem velők foglalkoznom és ezért annak a beszédnek a jelen törvényjavaslat tárgyalására vonatkozó némely tételét idézni kivánom. Azt mondotta többek között a t. képviselő ur: „Nem akarom az általam is elismert rósz helyzetért a 13 év alatt működött alkotmányos kormányokat tenni felelőssé; bajaink kútforrása sokkal távolabb esik, az 1848-tól az 1867-ig terjedő absolut időre." Elismerem, hogy bajaink kútforrása csakugyan az absolut korszakban keresendő ; de azt mondom: annak, hogy bajaink fokozódtak: a 13 év alatti alkotmányos kormányok az okai. — Bebizonyítom ez állításomat azzal, hogy visszaidézem Jókai képviselő urnak emlékébe azon időszakot, midőn ő balközépi volt s szintén azt tartotta a Deákpárti kormányokról, hogy nemcsak a busz év, hanem a Deákpárti kormányok is okai a bajnak, mert ha ezt nem tartotta volna, nem küzdött volna ellenök. Én is balközépi voltam és vele együtt küzdöttem e Deákpárti kormányok ellen, mert nem voltam velők megelé gedve. Most is ellenzéki vagyok, mert a mostani kormány eljárásával és politikájával sem vagyok megelégedve. A kettőnk köztti különbség az, hogy mig Jókai t. képviselőtársam balközépi korában meglátta a Deákpárti kormányok szemében a szálkát, addig nem látja meg a mostani kormány szemében a gerendát; én pedig megláttam akkor a szálkát, de most még jobban meglátom a gerendát. (Ugy van! balfelöl) De menjünk vissza az általa emlegetett húsz én-e. Az alkotmányos kormány átvette a húsz évig absolute kormányzott országot és mit tett, midőn kezébe kapta a hatalmat? Azt, mit az egyszeri örökös tett, ki midőn húsz évig per alatt álló örökségét viaszanyerte, nem azon igyekezett, hogy hasznos befektetésekkel elpusztult jószágát jövedelmezővé tegye, hanem első dolga volt, hogy fényes kastélyt építtetett, angol parkot rendezettbe, fénye* kocsikat, cselédeket tartott, mig gazdasági épületei, rozzantak voltak, igás lovai, marhái tönkre mentek, drága tiszteket tartott s maga is sokat költött, mig végre kiszivattyúzva minden jövedelméből, drága kölcsönökhöz folyamodott. így tett a mi alkotmányos kormányunk is 3 midőn a húsz évi absolutismus után a hatalom kezébe jutott. A helyett, hogy a gazdaság, ipar és kereskedelem előmozdítására hasznos befektetéseket tett volna, épített fényes palotákat, görbe vasutakat és töb luxus-artikulusokat, melyek ma sem képesek a befektetett tőke egyszázaiékát is megfizetni. Arra pedig egyáltalában nem fordított gondot, hogy a gazdaság, kereskedelem és ipar fejlesztessék az országban. Hogy csak egy kis hasonlatot tegyünk a luxus kiadásokban, tegyünk egy kis számítást, nézzük Franczia- vagy Angolországot, hasonlítsuk össze e két államot Magyarországgal. Ausztria-Magyarország körülbelül olyan nagy, olyan népes, mint Francziaország, csakhogy sokkal szegényebb s míg a gazdag
