Képviselőházi napló, 1878. XV. kötet • 1880. november 17–deczember 11.
Ülésnapok - 1878-316
362 31 fi országos ülés deczember 10. 1880. tése által. De miért nem terjesztette be a tiszt. koimány ezen törvényjavaslatot a most tárgyalás alatt levővel együtt? Megvallom, én a kormány ígéreteiben nem bizom, mert igen sokszor tett már ígéretet törvényjavaslatok előterjesztésérc. de azokat soha be nem váltotta -; sokszor hoztunk határozatokat, melyek azonban csak irott malaszt maradtak. (Ügy van! a szélső baloldalon.) A t. minister ur csodálkozását fejezte ki, a középső ellenzékre czélozva, hogy midőn a költségvetést észrevétel nélkül egyhangúlag elfogadták, miként vonják most meg a fedezetre szükséges ezen törvényjavaslattól támogatásukat. E tekintetben mi sokkal kedvezőbb helyzetben vagyunk, mert mi azon költségvetést, mely a deficitet csak kölcsönökkel, új adókkal s az államjavak elvesztegetésével akarja fedezni, nem fogadtuk és nem fogadjuk el, mert az nem hazánknak, hanem az osztrák államnak költségvetése. A t. minister ur, Helfy t. barátomnak felelve, azt mondja, hogy az győződjék meg, hogy a most megszavazandó milliók nem fognak kútba dobatni. Igaz, hogy nem fognak kútba dobatni, hanem azon Danáiba hordóba, melyet mi már kezdetben egy milliárddal abroncsoztunk meg, akkor mikor az államadósságokat elvállaltuk és a lefolyt 13 év alatt újra csaknem két milliárdot dobtunk bele, a nélkül, hogy megtöltöttük volna, mert az meg nem tölthető, a mint kielégíthetetlen az oszsrák bírvágy. György Endre t. képviselő ur azt mondta, hogy adókat megtagadni könnyebb, mint megszavazni könnyebb a leszállítást követelni, mint a felemelést megadni. Én elismerem ezt, de kimondom, hogy nekünk igenis lehet és kell kívánni az adók leszállítását, mert az adóteher, mely hazánk népéi nyomja, elviselhetetlen, mert az már is tönkre tette az adóképességet. (Ugy van! Ugy van! a. szélső baloldalon.) Azt mondja György Endre t. képviselő ur, hogy az állam magas érdeke követeli ezen adó megszavazását. Én ugy találom, t. ház, hogy ez e SY oty axióma, melynek önök mindig a háta mögé vonulnak, valahányszor új adókat kell megszavazni, nem a mi államunk, hanem az önök közösügyes állama érdekében, az Önök közösügyes állama pedig nem a mi hazánk. Mi vagyunk azok, a kik hazánk érdekeit ezen közösügyes állam érdekei ellen megvédjük önökkel szemben. (Ugy van! a szélső' baloldalon.) Nem fogadom el a törvényjavaslatot, hanem hozzájárulok a Helfy t. barátom által benyújtott határozati javaslathoz. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ráth Károly: T. ház! (Halljuk!) Fia csupán ellenzéki lelkiismeretem megnyugtatása végett, átalános politikai avagy bizalmi szempontból f szólalnék fel a szőnyegen levő adófelemelés I ellen, nagyobb nyomatékkal hoznám mindenekelőtt a t. pénzügyminister ur emlékébe, hogy e törvényjavaslatot ő még muli évben tette le a ház asztalára és hogy a pénzügyi bizottság is már tavaly ilyenkor jelentését beterjesztette. Az 1 millió frt új jövedelemre, a t. minister urnak a folyó 1880-ik évre nem kevésbbé volt szüksége, mint lesz jövő évre és mégis a törvényjavaslatot a pénzügyi bizottság jelentésével együtt egy teljes esztendeig hagyta heverni. Komoly aggodalmai lehettek a t. pénzügyminister urnak, melyeket fürkészni nem érzem magamat hivatva, mely aggodalmakat azonban, ugy látszik, sokkal későbbi származású czukor-, kávé- és sörfogyasztási adó és II. oszt kereseti adó javaslatainak panique- szerű fogadtatása volt képes eloszlatni. Ha a jobb ellensége a jónak, akkor néha a rosszabb legjobb barátja a rosznak. Hiszen erről a jóval ártatlanabb adófelemelésről az érdekelt közönség már rég megfeledkezett és azt hiszem — bocsánat az őszinteségért a t. ház igen számos tagjának szinte alig volt már emlékezetében ezen operatum mindaddig, inig azt a t. elnök ur a tegnapi ülés napirendjére kitűzni méltóztatott. Pedig szerintem az itt ezélbavett pénzügyi rendszabályok, ha annak idején nem is hozták annyira forrongásba a közvéleményt, nem kevésbbé teszik szükségessé a várható káros közforgalmi kihatásoknak komoly mérlegelését, mint azon többi rokon-javaslatok, melyek részben a múlt évben már természetes halállal kimúltak, részben most szenvedik át a vivisectió különféle kinos műtéteit. A szállítási adónak szóban forgó nemei már magában véve nem oly természetűek, — hogy széles körökben nagyobb resensust szüljenek, —• mert a teher többnyire apróbb díjpótlékokra megoszlik és a közönség tényleg semmiféle kezelési vexatióknak kitéve nincs. És mégis különösen a teherszállítási adó azon adónemek közé tartozik, melyekhez még a legsúlyosabb pénzügyi viszonyok köztt is csak legutolsó sorban kellene nyúlni a nem egyes-egyedül fiscalis szempontokat ismerő, az ország fontos közgazdasági érdekei i előtt szemei nem hunyó pénzügyi politikának. Már pedig a t. pénzügyminister ur, ki különben közlekedési minister is volt és ki érzéket szokott tanusitaui az oly gazdasági érdekek iránt, melyeknek ignorálása még saját tárczája keretében is csakhamar megboszulhatja magát, tegnapi felszólalásában mm éppen szerencsésen iparkodott a javaslat ellen szóló forgalmi és gazdasági hátrányokat devalválni. Nem kevesebb, mint 50 százaléknyi felemeléséről van szó az eddigi vasúti és gőzhajózási személy- és teherszállítási adónak. Nálunk, a hol
