Képviselőházi napló, 1878. XV. kötet • 1880. november 17–deczember 11.

Ülésnapok - 1878-316

360 316. országob ülés äeczemfoer 10. pénzügyi viszonyainkkal szemben minden alkalommal tanúsít. Most is adóemelést kivan a törvényhozástól ; de mire ? hogy annyiszor igért feladatának eleget tegyen, hogy a pénzügyeket végre valósággal rendezze is ? Egyáltalában nem, hanem kivánja azért, hogy az államháztartás jelen állapotának változatlan fennmaradása mellett, pénzügyi rabló-gazdasággal minden létező jövedelmi forrást, a megengedíietőséggel már mitsem gondolva, a tényleges lehetőség végső határáig kimerítsen. (Igaz! ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) És minthogy a napirenden lévő adófölemeléseknek, az adott viszonyok köztt a kibontakozás utjának és módozatainak szemlélete nélkül, én annak egyéb czélját felfedezni képes nem vagyok: az előttünk fekvő törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául sem fogadhatom el. (Elénk helyeslés és éljenzés a bal és szélsőbalon.) Gróf Szapáry Gyula pénzügyminister: T. ház! Minthogy a t. képviselő ur egy általam előterjesztett adat helytelenségére hivatkozott, nehogy ebből további következtetések vonassanak, bátor vagyok az adatokat a t. ház elé terjeszteni, méltóztassék azok alapján megítélni, vájjon az én idézésem volt-e helyes, vagy a t. képviselő uré. (Halljuk! Halljuk/) A t. képviselő ur nevezetesen azt mondta, hogy én a százalékokat hibásan idéztem, mert azt mondtam, hogy az államvasutak on eszközölt szállítások 600,ü00 frtra, a garantirozott vasutakon eszközölt szállítások pedig 400,000 frtra rúgnak; pedig a t. képviselő ur állítása szerint nem igy áll, hanem az állam vasutakon eszközölt szállítások tesznek 590,000 frtot, e tekintetben tehát nem igen nagy az eltérés közöttünk, a garantirozott vasutaknál eszközölt szállítások, mint az időközben beérkezett hivatalos adatokból a számítást ismételve megtettem s azt bátor vagyok a t, ház elé terjeszteni, az 1876—78. évi eredmény alapján, tesznek 360,000 frtot, a 70-ki év eredménye alapján 349,000 frtot. És igy e szám közelebb áll az általam említett átlagösszeghez, melyet 400,000 frtra tettem, mint a képviselő ur által említett 550,000 frthoz. (Helyeslés a jobboldalon.) Gaál Jenő (pécskai): T. ház! Félremagyarázott szavaim értelmének helyreigazítása végett kérek szót. Elnök: T. ház! A t. képviselő ur szavainak helyreigazítása végett kivan röviden szólani. (Halljuk! Halljuk!) Gaál Jenő' (pécskai): T. ház! Én csak igazolni akarom azon állításomat, mely szerint az átlagot 550,000 frtra tettem, mert az itt, a kormány által előterjesztett indokolásban szószerííleg foglaltatik. Orbán Balázs: T. ház! Az új adók be- j hozatalának, illetőleg becsempészésének egy nagyon furcsa módozatát találta ki az igen leleményes pénzügyminister ur, a mi abban áll, hogy nem új adótörvényként, hanem egy már létező adótörvény némely szakaszainak módosítáö-t czímén hozza azokat a képviselőház elébe; mintha bizony itt valaki az ily — talán tetszetősebben hangzó — czím által a valódi lényeget, t. i. az adóemelést és új adó behozatalát elleplezhetőnek tartaná, s az által magát félrevezettetni engedné. A t. kormány ne igyekezzék szépítgetni szándékát s kendőzött minőségben bemutatni az adóemelés rémes kísértetet; mondja ki nyíltan, hogy Magyarországnak a végtelekig kizsarolt szegény népét, a tervezett és a pénzügyi bizottság által elfogadásra ajánlott három új adóval, vagy ha ugy tetszik, adószaporítással, mintegy 10 millió forint új teherrel akarja megnyomorítani. Ugy kell lenni, t. ház! hogy a pénzügyminister ur s egyáltalában a kormány nem bír tudomásával Magyarország népének teljes kimerültségéről, adóképességónek oly mérvű tönkreíételéről mely szerint nemcsak új adókat elbírna; de még az eddigieket is képtelen elviselni. Ne higyje a pénzügyminister ur, hogy az adók nem fizetése, az absolut korszak alatt ez irányban elfogadott passiv elleutállás kihatása lenne, mert az egyenesen a fizetési képtelenségből ered ; (Ugy van! a szélső baloldalon) hisz a pénzügyminister és eldődeinek leleményessége kitalálta a késedelmi kamatok, megintések és végrehajtások, oly költséges serkentő eszközeit, a melyek mindenkinek elveszik a kedvét az adófizetési kötelezettségéről való megfeledkezéstőí. Csináltasson magának a pénzügyér ur egy statistikai kimutatást, azon sok százezerekre menő adóvégrehajtásokról, melyeket közegei évente az országban fogauatosítnak s akkor tudni fogja, hogy iszonyatos adórendszere évente hány ezer meg ezer családnak adja a kezébe a koldusbotot; mert minden adóexecutió egy-egy feldúlt existentiának, egy-egy utolsó bútordarabjától, utolsó betevő falaíjától megfosztott családnak képezi koldusbárczáját, nem egyszer síriratát, vagy kivándorlási útlevelét. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Tiz éve, hogy mi szorgalmazzuk az adóreformok behozatalát, tiz éve, hogy követeljük egy oly adókulcs megállapítását, mely szerint az adózó is tudhassa, hogy mennyivel tartozik s ne legyen az adókivető és felhajtó közegek szabad zsákmányának és önkényének oda dobva; hogy ne forduljon elő azon iszonyatos fokozódása a terheknek, mely szerint bár az adózó birtoka fogy, értéke és termőképessége évről évre hanyatlik, de azért adója évről évre emelkedjék oly mérvben, hogy ma már mindenki ötszörösét, igen gyakran tízszeresét fizeti annak, a mit az