Képviselőházi napló, 1878. XV. kötet • 1880. november 17–deczember 11.

Ülésnapok - 1878-316

358 216. országos ülés deczember 10. 1SS0. ez által terményeink versenyképességére csökkentőleg hathatna. Nem kerülhette ki a bizottság figyelmét azon körülmény sem, hogy forgalmi eszközeink fejletlenségében, jelesen a némely vasutaknál fennálló magas díjtételek és a vasúti vonalok ezélszeríítlen csoportosulásában az olcsó szállításnak már is olyan akadályai vannak, melyek a helyes forgalmi politika követelményei szerint inkább elmozdítandók, mint újabbakkal tetézendök volnának. Ezen véleményben vagyok én is, hogy t. i. szállításunk és közlekedésünk terheit lehetőleg előmozdítani, nem pedig megszorítani szükséges. [Ugy van! halfelöl.) Ez Magyarországra nézve oly életkérdés, melyet eléggé hangsúlyozta nem lehet. De nemcsak Amerika veszélyeztet bennünket, hanem közvetlen közelünkben is vannak oly versenytársaink, melyek épp úgy fenyegetik az ország termelését. Ezek Románia és Oroszország. Az oroszok különben magok is aggodalomban vannak Amerika versenye miatt. Adataim vannak, melyek szerint, mint az angol parlament, úgy Oroszország is küldött ki oly egyéneket Amerikába, kik ott a helyszinén tanulmányozták a gazdasági viszonyokat. Ez év derekán tanácskozások tartattak Oroszországban az iránt, miként lehetne e versenynyel szemben legalább a termelési viszonyok mostani állapotát fenntartani s arról győződtek meg, hogy nagyobb beruházások és a közlekedési eszközök tökéletesítése nélkül ez egyátalában lehetetlen. Megállapították ott az elevátorok nagyobbmérvű építésének szükséget és azt, hogy a világpályák minél olcsóbbakká tétessenek, mert ma Oroszország sincs azon helyzetben, hogy e nélkül Amerikával versenyezhessen. Még közelebb van hozzánk azon verseny, melyet a galicziai vasutak a mi vasutainkkal szemben kifejtenek. Ott van a Károly-Lajos és a lembergcsernovitzi vaspálya, melyek már a cseh, morva és felső-ausztriai piaczokat készülnek Magyarországtól elragadni. Itt van a kormánypárt egyik lapjának, a Pester Lloydnak egy felhívása a vasutakhoz, melyben azt mondja, hogy miután a Ootthárd vaspálya kiépítése következtében a szállítás Grenuától Zürichbe nemsokára mintegy két frankkal olcsóbbá lesz, igyekezzenek a magyar vasutak tarifájukat ugy leszállítani, hogy ezen veszély beállta minél későbbre halasztassék el. Tehát mindenütt, távolabb, közvetlen itt közelünkben saját piaczaink vannak veszélyeztetve. És mindezen veszélyekkel szemben, csak egyetlen hatályos eszközt ismernek a szakértők és üzletemberek s ez a tariflfák lehető mérséklése. A pénzügyminister ur véleménye szerint a létező adókat emelni kell; és pedig azért, mert a termelők könnyen elviselik a vitelbér azon csekély mérvtt" emelését, mely ezen ujabb teher folytán beáll, vagyis, ha az állam majd ezentúl jó közlekedési politikát készül folytatni, annak rovására már a jelenben lehet vétkezni. Én azon véleményben vagyok, t. ház, e tekintetben, hogy azon beruházásoknak eredményét, melyet az állam oly nagy és fontos czélra tett, veszélyeztetni már az elvi szempontnál fogva sem lehet helyes, mert elvileg lehetetlen azon czél elérését megtámadni, mely reánk nézve oly fontos. Ez áll t. ház, az állam vas irtairól és áll az állam által biztosított vaspályák forgalmára nézve is. Én e tekintetben igazat adok Helfy t. képviselő urnak, ki azt mondta, hogy azon eljárásról, melyet a kormány a garantirozott pályákkal szemben követni akar, méltán lehet mondani, hogy az egyik zsebébe teszi azt, a mit a másikból kivett, mert a mint említettem, a vasutak számtalanszor játnak azon helyzetbe, hogy saját díjrészletökből kénytelenek megfizetni az adót. Ha már most az a nélkül is kedvezőtlen anyagi viszonyok köztt levő garantirozott vaspályák saját bevételeikből lesznek kénytelenek ezt az adót megfizetni, a kamatbiztosított összeget kell az államnak ugyanennyivel felemelni. Az államvasutak helyzete is hasonló, mert az állam itt is az egyik zsebéből fogja kivenni azt, a mit a másikba beletesz. A forgalommal szemben követett eljárás pedig olyan, hogy annak, a mit az állam az egyik kezével nyújt, egy részét a másik kezével rögtön visszavonja. Ez eljárást t. ház, sem elvi, sem közgazdasági, de még pénzügyi szempontból sem lehet igazolni. A t. pénzügyminister ur felemlítette, hogy e törvényjavaslat előterjesztése óta, a közlekedésügy terén lényeges változások állottak be és hogy a tiszavidéki vaspálya azóta államivá tétetett, hogy a zágráb-károlyvárosi vonal megvétetett és hogy a magyar államvaspályák nagy készületeket tettek a tariffák leszállítására s példa gyanánt közölt is egy pár tételt a még közzé nem tett uj szállítási tariffából. Örömmel értesültem most hivatalosan arról, a mit különben már régen hallottam, hogy a magyar állami vaspályák szállítási tételeiket tetemesen alább akarják szállítani. Én azt hiszem, hogy ez mindenesetre elismerést érdemel, de csak annyiban, a mennyiben a kötelesség teljesítése elismerésre tarthat számot. (Helyeslés balfelöl.) Mert, t.ház, azon 224 millió frtnyi áldozat, a mely a magyar államnak évenkint a vasutakban alig 1%-ot jövedelmez, csakugyan bir jogosultsággal és ha azt akarjuk, hogy az megfeleljen azon czélnak, a melyért hozatott, az megfeleljen t. i., hogy tariffa-politikánkra e vasutak birtoka közvetlen befolyással birjon, hogy a kormány azok felhasználásával a közgazdaság érdekében minden lehetőt megtegyen és ha az ország ily nagy áldozatokat hozott, azt hiszem, azon áldozatok szellemében is kell eljárásunk és