Képviselőházi napló, 1878. XV. kötet • 1880. november 17–deczember 11.
Ülésnapok - 1878-314
314 országos Slés deczember 6. 1880. 329 lyainkat bölcsen tudja és ismeri, utasítani kellett volna őket az illetékes hatósághoz, ezen elismert központi bizottsághoz, azt mondván, hogy „ha az nem intézkedik, vagy rosszul intézkedik, itt vagyok én, második fórum, igy igenis elfogadom." He ezt nem méltóztatott cselekedni és ez a hiba, ez az önkény. Ki kell jelentenem, hogy én előterjesztett iuterpelJátióinban egy szóval sem keltem ki az elrendelt vizsgálat ellen és ok nélkül méltóztatott szememre hányni,hogy én az elrendelt vizsgálatért apprehendálok. Miért apprehendálnék én az ellen, mikor ilyen testimoniumot kapok, minőt felolvasni bátor voltam. Csodálkozom, hogy a tisztelt kormányelnök ur nem volt kegyes ezen jegyzőkönyvet, mint a többiek corollariumát, mely mégis — ámbár én nem igen szeretem a koronákat — a többinek mégis koronáját képezi. Nagyon óhajtottam volna pedig, hogy a t. ház higgadt meggyőződést szerezzen arról, miben áll tulajdonképen ezen megburczolt honvédmenház ügye: mert valóban sajnos, hogy nemcsak a képviselőház kebelében, hanem a házon kivül is anynyira zavaros fogalmak léteznek, hogy egyátalában nem emelkedhetett ki eddig a valódi igazság a homályból; de azt hiszem, a mai nyilatkozatok Etán tisztán ki fog világlani, miben áll valósággá' ezen ügy, a melyhez, bevallom, a belügy minister ur szolgáltatott több igen becses adatot. Én megengedem, t. képviselőház, hogyazon kormány, mely a maga emberei számára akarja a menedékháznak kezelését átvenni (Mozgásjobbfelöí), engedelmet kérek, meg szoktam én őszintén mondani, bárkivel szemben is véleményemet, (Halljuk!) nincs érdekében kérésemet teljesíteni, de sokan vannak, a kik egyátalában nem értik, hogy van az, hogy a kormánytól szíves atyai szeretettel nem a kért 10,000 frt, hanem persze az állami nehézkes apparátus és költséges beosztások szerint 50—60,000 frtnyi kiadást, a mai koldus Magyarország zsebéből oly szívesen áldozna a honvédmenházra: sehogy sem értik, hogy a vasfejű központi tagok azonnal nem borultak le és nem köszönték meg a belügyminister nagylelkűségét. Hát engedelmet kérek, én megmondom az okát. (Ralijuk!) A honvédegylet központi választmánya azon nézetet táplálja s azt én is helyesen osztom, hogy a t kormányelnök urnak ezen tulatyáskodásában valami rejlik. (Zaj. Ellentmondás a jobboldalon.) Nevezetesen rejlik egy üres kortesfogás. (Elénk ellenmondás a jobboldalon) És megvallom, hogy a tisztelt kormány elnök ur e téren nagy mester, (Derültség a szélső i balon) és ez igy is van. Van a központi választmánynak még egy nézete (Halljuk!) és ez az, hogy a t. kormányelnök ur evvel a gesefttel az udvarnak egy KÉPVH. NAPLÓ 1878—81. XV. KÖTET. bókot akar csinálni, igenis, ez egy bók lenne az udvar számára, mert azt hiszi a kormányelnök ur, hogy a menháznak országos kezelése által a honvéd központnak lába alól a létezési talaj elvétetik és annak erkölcsi alapja megszűnnék. (Helyeslés a baloldalon.) Azt hiszem, hogy a t. kormányelnök ur nem osztja talán Almássy Sándor képviselő urnak azon nézetét, hogy a még létező negyven — negyvenötezer honvédnek az a kegyelem-morzsa és állami alamizsna azonos az erkölcsi elismeréssel. De legyen meggyőződve a kormán3 7 elnök ur, hogy ha nem is mind a 45,000 honvéd, hanem legalább azok, kik elveikhez hívek, kik öntudatosan harczoltak Magyarország szabadságáért és függetlenségéért, addig, még élnek, követelni fogják a háztól az erkölcsi elismerés törvénybe iktatását. (Helyeslés a baloldalon.) Mindezeknél fogva megköszönve a t. háznak türelmét, az általam nyilvánított kiegészítéssel — a választ tudomásul veszem. (Helyeslés.) Tisza Kálmán minísterelnök: T. ház ! Csak egy pár és igen rövid megjegyzésre szorítkozom és egy pár dolgot kell megeorrigálnom. (Halljuk!) Az első ez: hivatkozom a t. ház minden tagjára, hogy akár most, akár más alkalommal gyanúsítottam, vagy rágalmaztam-e a menházat, vagy akár annak kezelését ? Határozottan állítom, hogy soha. Míg ezen ügyben éppen az interpelláló képviselő ur minden alkalmat felhasznál a gyanúsításra és rágalmazásra, (ügy van! a jobboldalon?) A másik, a mit megkívánok jegyezni, hogy hisz én sem ruhatárról, sem élelemről, sem ilyesmikről nem szóltam, hanem egyesegyedüí előadtam a vádakat, a melyek szükségessé tették a vizsgálatot. Szóltam tehát egészen más dolgokról, mint a melyek jó kezelését a képviselő ur az általa fölmutatott jegyzőkönyvvel bebizonyítani akarta. De megjegyzem azt is, hogy a vizsgálat befejezve nincsen, mert a feladás nem csak egy volt, nem csak a júniusi vagy júliusi, hanem volt több feladás és befejezettnek az ügy csak akkor tekinthető, ha valamennyire nézve befejeztetett a vizsgálat. A vizsgálat tehát még befejezve nincsen. Ez a másik, a mit constatálni kívántam s midőn ezt megtettem, még csak azt jegyzem meg, hogy nincs igaza a képviselő urnak és nem jól értette a mit felolvastam, midőn azt mondta, hogy a vádak mind a régi időből valók, mert — hogy az egész ügy tisztában legyen — igenis felolvastam egyes vádakat 1875-től fogva, éppen azért, hogy ne látszék ugy, mintha talán a mostani kezelők ellenében volna valamely ellenszenv! vagy támadási törekvés : de éppen a legnagyobb vádak, melyeknek vizsgálata szükséges, az 1880-kí évből és tetemes részben az újabb kezelési időből származnak. (Ugy van! a jobboldalon.) Ebben 42
