Képviselőházi napló, 1878. XV. kötet • 1880. november 17–deczember 11.

Ülésnapok - 1878-313

gOg 313. országos ülés deczember 4. 1880. niség irányában bizodalommal, nem viseltetvén, nem fogadom el a költségvetést. (Tetszés a szélső haloldalon.) Jókai Mór: T. ház! A mik a t. ellenzék szónokai által a mai napon e törvényjavaslat és költségvetés ellen felhozattak, azok édes-kevés tárgyat adnának arra, hogy czáfolatnkra valaki sorainkból felálljon. Azonban, a mint Mocsáry Lajos t. képviselőtársam, épp ugy Ernuszt Kelemen t. barátom hivatkoztak azokra az előadásokra, a melyeket az általános költségvetési vitában pártjaik vezérszónokai az országgyűlés elé tártak: hát ezek az ország helyzetének igenis nyújtották egy photografiált képét, mely mind azon hiányokkal bir, melyekkel a photografiák birui szoktak, t. i. hogy a közellevő tárgyakat megnagyítja, a távollevőket aránytalanul megkisebbíti, minden tetszetős szint elidál s a helyett az árnyékokat megnagyobbítja. (Tetszés.) Én nem szándékozom az önök photografiáját retouchirozni s annak szép színeket adni; itt & „Schönfárberei," a szépszínezés nem segít semmit. Hazánk állapota mindenesetre súlyos, deficitünk nagy, adóink igen terhesek. Ismételem, semmiféle szépítéssel nem akarunk e tárgyban önök elé lépni; hanem azt bátor vagyok tagadni, hogy hazánknak ezen állapota képezné alapját azon bizalmatlanságnak, a melyet önök abból dedaeálni akarnak a jelen kormány ellenében. Nem fogom azon tapintatlanságot elkövetni, hogy az elismert nehéz helyzetért a 13 év alatt működött alkotmányos kormányokat tegyem felelőssé. Nem teszem. Bajaink kútforrása sokkal távolabbi időre esik, az 1848-tól 1867-ig terjedő 20 évre. 20 évi időköz folyt le Magyarországra nézve minden téren tökéletes stagnatióban. Mi történt e 20 év alatt, azt önök igen jól tudják, küzdöttünk a nemzeti lét és nem lét kérdése fölött. A nemzet nem akarta engedni, hogy jogos aspiratiói megtöressenek, a kormány, mely felette volt, meg akarta törni e jogos aspiratiókat, e küzdelemre fordítottuk minden erőnket. Sokan t. barátaink közük kik most a túloldalon állanak, tanúságot tehetnek a mellett, mily hiven teljesítettük e küzdelem alatt kötelességünket. Az a kormány nem szedte ugyan be drákói szigorral a nagy adókat, mint a mostaniak, hanem a helyett kötött kölcsönöket, óriási kölcsönöket csak egy évben körülbelül 611.000,000 és ebből Magyarországra semmi investitió nem jutott, még csak a hadseregre sem, a midőn az administratió csak arra való volt, hogy germanizáljon és a csendőrség csak arra való volt, hogy a becsületes embereket, a jó hazafiakat ellenőrizze; (Ugy van! Ugy van! jobbfelöl) a midőn maga a hadsereg is csak egyik országnak a másik által való igázására, nem pedig az ellenséggel való küzdelemre volt czélozva; a midőn, még, ha vasutat csinált is az akkori kormány, az a mi veszedelmünkre volt kigondolva. Mi történt azután, a midőn 20 éy lefolytával végre valahára nagy áron, mert elismerem, hogy árt adtunk érette, visszakaptuk önrendelkezésti jogunkat az ország reconstructiójára ? Találtunk egy oly gazdaságot, a milyet minden gazda találni szokott, kinek birtoka 20 évre bérbe volt adva. Akkor szerencsétlenségünkre két jó termésű év következett s mi azt hive, hogy ez mindig [igy lesz, rohamosan egyszerre kezdtük meg helyrepótlását mindennek, a mi addig elmulasztva volt, mindenféle beruházást megtenni, a mit a jövő követelt tőlünk és azt hittük, hogy ez mindig igy fog menni évről évre, mint a hogy a kezdetben volt. Nem hibáztathatjuk ezért az akkori kormányt. Nekünk mindanynyiunknak, kik akkor ellenzék voltunk, részünk van abban, hogy ez investitiók akkor és oly mértékben megkezdettek. Valamenynyiünk programmjában benn volt azon intézmények, investitiókf létrehozásának Ígérete és követelése és bennünket a mi közönségünk e programmok alapján választott meg. Felelős maga a közönség és az akkori ellenzék is azon intézkedésekért, miknek hatását most érezzük. Ha valakivel perelni akar e miatt a magyar nemzet, pereljen saját magával. Én azonban akkor is elvállalom a védelmét a nemzetnek a nemzet ellen. Nagyon jó volt, hogy akkor, mikor jó éveink voltak, megtörténtek ez investitiók. Mert, a hogy én ismerem a magyart, ha mi azon időkre halasztottuk volna a legszükségesebb beruházások megtételét, mikor meg vagyunk szorulva, soha se jött volna létre egy sem, de ha egyszer benne vagyunk, akkor megfeszített erővel fenn birjuk azt tartani, a mi egyszer a mienk. T. ház! Nem kell elfelejtenünk, hogy mind az a költséges institutió, mit kezdetben létrehoztunk, ugy vehető, mint investitió. Mert mikor reformáljuk törvénykezésünket, akkor hitelünket erősítjük meg a külföld előtt, midőn kereskedelmünk emelésére teszünk, midőn vasutainkat kiépítettük, ez által képessé tettük kereskedelmünket, képessé tettük mezőgazdasságunkat, hogy 6 héttel hamarább jelenhessen meg a világ piaczán terményeivel, mint a versenyzők, az amerikaiak, még maga a fegyverkezés, a honvédség sem meddő kiadás, mert az által biztosítjuk hazánk békéjét s e biztosítás által szilárdítjuk hitelünket. T. ház? Elhallgattam az egész budget-vita alatt, hogyan akarnak tehát segíteni t. ellenzéki barátaink az ország jelen deficitén. Minden egyes tételnél nemcsak törléseket nem indítványoztak, sőt mindenütt szaporítani akarták a tételt egyetlen egy positió kivételével: a királyi civillistából