Képviselőházi napló, 1878. XV. kötet • 1880. november 17–deczember 11.
Ülésnapok - 1878-311
282 3!1 országos ülés deczmber 1. 1880, valósították, ugy, hogy még a Czeglédnél jelen volt orosz táborkari tisztek is oda nyilatkoztak, hogy (Zaj!) Elnök: Kérem a t. képviselő urakat, méltóztassanak csendesen lenni. Ily zajban nem beszélhet a szónok. Thaly Kálmán: Ha a t. többséget a honvédség ügye nem érdekli, arról nem tehetek. Tárgyilagosan beszélek, minden politikai pártárnyalat nélkül. Kérem, méltóztassanak kihallgatni. (Halljuk! Halljuk!) Mondom, a honvédlorasság sikereiről a czeglédi gyakorlatoknál még a jelen volt orosz attachék is ugy nyilatkoztak, hogy olyasmit, a mit a honvédlovasság ott felmutatott, ők, a kik pedig Európa legjelesebb lovasságával birnak, nem produeälhaínának. A lovaknak bérbeadása a gazdákhoz, a mely a kincstárra nézve jatányossági szempontból annyira előnyös, ezen, a poroszoktól ellesett és nálunk sikerrel alkalmazott intézmény czéiirányosnak bizonyult be. Azok a lovak, melyek egy pár hét előtt a szekérből kifogva alig egy-két hátig abrakoltattak a huszárok által, csak oly jól szolgáltak az evolutióknál és rohamoknál, mint a sorhadi lovasság drága paripái. A legénység is csak oly jól be volt gyakorolva és oly egyöntetűséget tanúsított fellépésében, magatartásában, egész az utolsó kantártartásig és nyergelési módozatig, hogy még a legszigorúbb lovassági tábornokok s vezérkari tisztek várakozását is kielégítette. Mit bizonyít ez? Azt, t. ház, hogy hazánk kitűnő lovas elemmel bir. Valamint tehát Tirol a maga lövészeit, kik specialitást képeznek, nevezetes factorul veszi fel honvédségébe, nagyszámú külön lövész-zászlóaljakat alakítván, ugy nekünk kötelességünk a mi kitűnő lovas elemünket, a honvéd lovasságot, mely aránylag sokkal kevesebbé is t. i, a költségek egy harmadába kerül, mini a sorhadi lovasság, — minél inkább fejleszteni. Önmagunk ellen vétenénk, ha e nagyszámban meglevő pompás anyagot stagnálni engednők. E kérdésnél különösen két pont veendő figyelembe. Tudvalevőleg a taktikai arány az egyes hadseregek kifejlődésére nézve igen nevezetes momentum; mert kiválóan szüksége^ az, hogy az egyes fegyvernemek: a gyalogság, a tüzérség s a lovasság kellő arányban álljanak egymással, hogy a kivonulás alkalmával, ha az egész hadsereg kisebb csapatrészekre osztatik, minden részre kijusson minden fegyvernemből a kellő létszám. A tüzérségről most egyáltalában nem szólok, hiszen homédtüzérségünk nincs. A t. mimster ur töbször nyilatkozott e kérdésben, fölemlítvén, hogy a 3-ik és a 12-ik sorhadi tüzérezred épp azért egészíttetik ki magyar legénységgel és azért gyakoroltatik magyar | nyelven is, hogy mozgósítás esetén a honvédcsapatok mellé beosztva, azokkal összhangzólag teljesítse a tüzérségi szolgálatot; és valóban, ugy tudom, hogy a pécsi gyakorlatok alkalmával ezen ezredek néhány ütege rendeltetett oda. De, mondom, a tüzérségről ez alkalommal, időkímélés szempontjából, nem szólok; majd leszalkalmunk erről nyilatkozni a védtörvény módosításának tárgyalásakor. A mi a lovasságot illeti: gyalog zászlóaljaink állományához képest a honvédhuszárok létszáma koránt sincs a kellő arányban kifejlesztve. Mindazok, kik a hadászat és a harczászatnak csak legelemibb részével ismeretesek, tudják, hogy az a negyven escadron — vagy mozgósítás esetén még minden ezred ötödik escadronna! szaporítva, — összesen tehát 50 ! escadron honvédlovasság, a honvéd gyalogság kétszázezret meghaladó létszámához aránytalanul csekély. T. ház! Ha honvédlovasságunkat a gyalogsággal helyes arányba akarjuk hozni, akkor azt legalább 80 escadrotrra kellene a technika szabályai szerint emelni. Ez azonban, tagadhatatlan, hogy a ló és más egyéb anyag beszerzése következtében egy kissé költséges vállalat volna s legalább jelen nyomott anyagi viszonyaink közepette. De azt még a mostani helyzet sem gátolja, hogy a jelzett nagyon fogyatékos arány legalább némileg javíttassék. Elő fogom adni nézeteimet, hogy miképpen. Előbb azonban szükséges refieetálnom az érintett másik szempontra is. Ernuszt Kelemen t. képviselőtársam említette a honvédségnél a tiszti létszám csekély voltát, a melyet a t. honvédelmi minister ur is elismer. De, t. ház, ezen tiszti hiány leginkább a gyalogságnál észlelhető. Én ugy tudom, legalább az ezelőtti években ugy volt, hogy a lovasságnál sokkal könnyebb volna a tiszti létszámot szaporítani, sőt tudtom szerint, hogy a szabadságolt állományban aránylag már is sokkal több lovas, mint gyalog tiszt van. Szóval, míg a gyalog csapatoknál csakis a legénység s az altiszti elem szolgáltat bő anyagot: addig a tiszti elemre nézve is örvendetes eredményt constatálhatunk. Következőleg azt fényképpen vehetjük, hogy a lovasság szaporításának a tiszti hiány nem áll útjában, miután iít könynyen segíthetünk a szabadságolt állományú tisztek tettlegesítésével. Tehát e részben egyéb akadály nem volna csakis pénzügyi nyomasztó helyzetünk. Azonban erre nézve bátorkodom a t. honvédelmi minister urat két oly körülményre figyelmeztetni, melyekből kiindulva, a honvédlovasság alkotó elemeit lassanként bár, de fokozatosan mégis szép eredménynyel szaporíthatná I a nélkül, hogy a költségvetést emelnünk kellene.
