Képviselőházi napló, 1878. XV. kötet • 1880. november 17–deczember 11.

Ülésnapok - 1878-310

268 310 országos ülés november 30. 1880­a t. minister ur és a t. előadó ur felszólaltak, a t. házhoz egy megjegyzést, mely vagy az egyik, vagy a másik, vagy mindkettő részéről köteles­ségszerű lett volna, merőben elmulasztottak ós a t. honvédelmi minister urat, bármenyire tisztel­jem is, mégis azzal kell vádolnom — mert ez esetben egyenesen vád az — hogy a t. háznak a budgetet nem ugy terjesztette be, mint a hogy tudomása szerint arra múlhatatlanul szükség lesz ós a hogy annak előterjesztését a törvény megköveteli. A törvény ugyanis azt mondja, hogy a honvédség és a közös hadsereg illetékei min­den tekintetben egyezők és ez nemcsak a pénz­beli, hanem az ellátási illetékekre is vonatkozik. A t. honvédelmi minister urnak tudomása volt róla és kellett, hogy tudomása legyen arról, hogy a közös hadügyministerium a legénység élelme­zésének javítására vonatkozó előterjesztését a delegátióknak megtette és azon pillanatban, a mint ez megtörtént, kötelessége lett volna a hon­védelmi minister urnak a honvédség élelmezésére is ugyanily javaslattal lépni a törvényhozás elé. Ez nem történt meg a budgetben. Azt hiszem, talán azért nem; mert a delegátiók illető hatá­rozatától tette függővé azt a t. honvédelmi minis­ter ur és a szerint, a mint ott vagy megszavaz­ta tik, vagy nem, fog a honvédelmi budgetbe be­hozatni ez. Akkor még a pénzügyi bizottság nem tárgyalta a budgetet, de mintán a delegátio meg­szavazta az élelmezés javítását, felfogásom sze­rint az egyedüli alkotmányos elj lett volna, hogy mielőtt a pénzügyi bizottság a bud­getet tárgyalta volna, a t. honvédelmi minister ur úgy a háznak, mint a pénzügyi bizottságnak a budget-tárgyalás alkalmával bejelentette volna, hogy ezen a czímen mennyi többszükséglet van. Ennek mindeddig nyoma nincs. Nem kétlem, hogy a t. minister ur időn kivül majd megteendi erre vonatkozó jelentésót, hiszen a törvény őt erre egyenesen kényszeríti; de azt hiszem, nincs ren­dén itt a budgetet letá.rg3 r altatni, a budgettör­vény beterjesztésének pillanatát bevárni és mi­után anuak, a mit a rendes budgettörvénybe kel­lene bevenni, a mit a rendes fedezetben kell fedezni, póthitel utján vagy utólagos törvényben megszavazását kérni. Az ily eljárás csupán cse­kélységekben mutatja a suverain megvetést, a mit már a ministeriumtól apróságokban meg­szoktunk, de ha ez minden apróságban nyomról nyomra megtörténik, majd azután nagyobb dol­gokban is meg fog történhetni. Mondom, magá­ban a dolog csekélység, hanem már tavaly is láttuk az adótörvény dolgában, hogy ez a bud­getben máskép állíttatott be, mint a hogy azt a törvény megkövetelte és azután az idén törvény­átalakítás által üttetett helyre a dolog; termé­szetesen az ily dolgokat utólagos törvény által el lehet ütni. * A másik, a miért felszólalni szükségesnek tartottam, a virement kérdése, melyet Ernuszt t. képviselőtársam is megérintett. Valóban, ha összehasonlítjuk azon gondoskodást, melylyel ugyanazon tagok, kik a virementt itt évek óta kérdés nélkül megszavazták, a hadügyi budget tárgyalása alkalmával felszólalnak, azt hinnék, hogy a két budget előterjesztése köztt számodá­sok tekintetében tán valami nagy különbség forog fenn, hogy ott a virement szűk határok köztt szavaztatik meg, itt pedig évről évre min­den kérdés nélkül megszavazzák. Pedig azt hiszem, hogy ha a kétféle költségvetést és kétféle szám­adást összehasonlítanék, nem a honvédelmi költ­ségvetés javára ütne ki az összehasonlítás; és ha azon eredményeket vesszük, melyek a megvizs­gált összegekben a közös hadseregnél és a hon­védségnél mutatkoznak, ismét nem a honvédség­nél volna igazolva a virement. A hadügyi költ­ségvetésnél a virement évről évre bizonyos hatá­rok között szokott megadatni, kivéve azon alkal­makat, mikor egészen megtagadtatott. Nálunk pedig a virement az egész honvédségi budgetre kéretik. Mi ennek a következése? Az, hogy min­den alkotmányos ellenőrzés lehetetlen és az., hogy a virement évről évre mást jelent. Mert nézzük csak,mit jelent a virement? Egyik évben azt jelentette, hogy az ujonczok nem hivattak be, másik évben jelentette, a készletek fogyasz­tását, harmadik évben azután némely netán szükséges fizetési javítást jelentett, a minek való­ságos és helyes módja pedig nem a virement; nem a világ szeme előtt való eltakarás ennek a módja, hanem az, hogy kérjék a háztól. És mi a virement következése ? Az, hogy nincs egyetlen osztálya az administratiónak, hol annak mellékgépezete, hogy ugy mondjam, segéd­személyzete nagyobb és irányadóbb befolyást gyakoroljon a kezelésre, mint ez. Nagyon szük­séges a hadbiztost szervezet, de hogy a hadbiztosi szervezet irányadó legyen egy egész hadsereg szellemére és kezelésére vonatkozólag; hogy az annyira túlkapjon az egész határon, azt bajosan méltóztatnak máshol találni. Vagy ha be méltóz­tatnak nézni a zászlóaljak irodájába, akkor mél­tóztatnak arról meggyőződni, hogy nincs az a hadsereg a világon, melynél annyi a bureaukra­tikus forma, mint a honvédségnél, aránylag oly csekéby keret mellett; és akkor méltóztatnak meggyőződni, hogjr kell valaminek lenni a hon­védség szervezésének ós nevezetének azon kereté­ben, mely a budgetben a törvény elé terjesztetik ugj^an, a minek kezelése azonban a törvényhozás ellenőrzése alól elvonatik, a mi egészségtelen és helytelen és a min segíteni a virement miatt nem lehet. És a mire Ernuszt Kelemen képviselőtársam utalt, azt látjuk, hogy a virement a honvédségnél

Next

/
Oldalképek
Tartalom