Képviselőházi napló, 1878. XV. kötet • 1880. november 17–deczember 11.
Ülésnapok - 1878-310
268 310 országos ülés november 30. 1880a t. minister ur és a t. előadó ur felszólaltak, a t. házhoz egy megjegyzést, mely vagy az egyik, vagy a másik, vagy mindkettő részéről kötelességszerű lett volna, merőben elmulasztottak ós a t. honvédelmi minister urat, bármenyire tiszteljem is, mégis azzal kell vádolnom — mert ez esetben egyenesen vád az — hogy a t. háznak a budgetet nem ugy terjesztette be, mint a hogy tudomása szerint arra múlhatatlanul szükség lesz ós a hogy annak előterjesztését a törvény megköveteli. A törvény ugyanis azt mondja, hogy a honvédség és a közös hadsereg illetékei minden tekintetben egyezők és ez nemcsak a pénzbeli, hanem az ellátási illetékekre is vonatkozik. A t. honvédelmi minister urnak tudomása volt róla és kellett, hogy tudomása legyen arról, hogy a közös hadügyministerium a legénység élelmezésének javítására vonatkozó előterjesztését a delegátióknak megtette és azon pillanatban, a mint ez megtörtént, kötelessége lett volna a honvédelmi minister urnak a honvédség élelmezésére is ugyanily javaslattal lépni a törvényhozás elé. Ez nem történt meg a budgetben. Azt hiszem, talán azért nem; mert a delegátiók illető határozatától tette függővé azt a t. honvédelmi minister ur és a szerint, a mint ott vagy megszavazta tik, vagy nem, fog a honvédelmi budgetbe behozatni ez. Akkor még a pénzügyi bizottság nem tárgyalta a budgetet, de mintán a delegátio megszavazta az élelmezés javítását, felfogásom szerint az egyedüli alkotmányos elj lett volna, hogy mielőtt a pénzügyi bizottság a budgetet tárgyalta volna, a t. honvédelmi minister ur úgy a háznak, mint a pénzügyi bizottságnak a budget-tárgyalás alkalmával bejelentette volna, hogy ezen a czímen mennyi többszükséglet van. Ennek mindeddig nyoma nincs. Nem kétlem, hogy a t. minister ur időn kivül majd megteendi erre vonatkozó jelentésót, hiszen a törvény őt erre egyenesen kényszeríti; de azt hiszem, nincs rendén itt a budgetet letá.rg3 r altatni, a budgettörvény beterjesztésének pillanatát bevárni és miután anuak, a mit a rendes budgettörvénybe kellene bevenni, a mit a rendes fedezetben kell fedezni, póthitel utján vagy utólagos törvényben megszavazását kérni. Az ily eljárás csupán csekélységekben mutatja a suverain megvetést, a mit már a ministeriumtól apróságokban megszoktunk, de ha ez minden apróságban nyomról nyomra megtörténik, majd azután nagyobb dolgokban is meg fog történhetni. Mondom, magában a dolog csekélység, hanem már tavaly is láttuk az adótörvény dolgában, hogy ez a budgetben máskép állíttatott be, mint a hogy azt a törvény megkövetelte és azután az idén törvényátalakítás által üttetett helyre a dolog; természetesen az ily dolgokat utólagos törvény által el lehet ütni. * A másik, a miért felszólalni szükségesnek tartottam, a virement kérdése, melyet Ernuszt t. képviselőtársam is megérintett. Valóban, ha összehasonlítjuk azon gondoskodást, melylyel ugyanazon tagok, kik a virementt itt évek óta kérdés nélkül megszavazták, a hadügyi budget tárgyalása alkalmával felszólalnak, azt hinnék, hogy a két budget előterjesztése köztt számodások tekintetében tán valami nagy különbség forog fenn, hogy ott a virement szűk határok köztt szavaztatik meg, itt pedig évről évre minden kérdés nélkül megszavazzák. Pedig azt hiszem, hogy ha a kétféle költségvetést és kétféle számadást összehasonlítanék, nem a honvédelmi költségvetés javára ütne ki az összehasonlítás; és ha azon eredményeket vesszük, melyek a megvizsgált összegekben a közös hadseregnél és a honvédségnél mutatkoznak, ismét nem a honvédségnél volna igazolva a virement. A hadügyi költségvetésnél a virement évről évre bizonyos határok között szokott megadatni, kivéve azon alkalmakat, mikor egészen megtagadtatott. Nálunk pedig a virement az egész honvédségi budgetre kéretik. Mi ennek a következése? Az, hogy minden alkotmányos ellenőrzés lehetetlen és az., hogy a virement évről évre mást jelent. Mert nézzük csak,mit jelent a virement? Egyik évben azt jelentette, hogy az ujonczok nem hivattak be, másik évben jelentette, a készletek fogyasztását, harmadik évben azután némely netán szükséges fizetési javítást jelentett, a minek valóságos és helyes módja pedig nem a virement; nem a világ szeme előtt való eltakarás ennek a módja, hanem az, hogy kérjék a háztól. És mi a virement következése ? Az, hogy nincs egyetlen osztálya az administratiónak, hol annak mellékgépezete, hogy ugy mondjam, segédszemélyzete nagyobb és irányadóbb befolyást gyakoroljon a kezelésre, mint ez. Nagyon szükséges a hadbiztost szervezet, de hogy a hadbiztosi szervezet irányadó legyen egy egész hadsereg szellemére és kezelésére vonatkozólag; hogy az annyira túlkapjon az egész határon, azt bajosan méltóztatnak máshol találni. Vagy ha be méltóztatnak nézni a zászlóaljak irodájába, akkor méltóztatnak arról meggyőződni, hogy nincs az a hadsereg a világon, melynél annyi a bureaukratikus forma, mint a honvédségnél, aránylag oly csekéby keret mellett; és akkor méltóztatnak meggyőződni, hogjr kell valaminek lenni a honvédség szervezésének ós nevezetének azon keretében, mely a budgetben a törvény elé terjesztetik ugj^an, a minek kezelése azonban a törvényhozás ellenőrzése alól elvonatik, a mi egészségtelen és helytelen és a min segíteni a virement miatt nem lehet. És a mire Ernuszt Kelemen képviselőtársam utalt, azt látjuk, hogy a virement a honvédségnél
