Képviselőházi napló, 1878. XV. kötet • 1880. november 17–deczember 11.
Ülésnapok - 1878-310
266 310. országos ütés november "9. íbíö. cziák könnyelműsége, hogy mertek indítani háborút, leplezetlenül állíttatott a világ elé. A minister ur azon könnyelműség példáját akarja követni, mely oly keservesen boszulta meg magát egy nagy államban ? És itt a honvédelmi ministerium megelégszik azzal a szereppel, hogy csak a honvédség élelmezéséről gondoskodjék, az élelmezési, felszerelési hadbiztosság hatáskörére legyen szorítva ? TJgy látszik, hogy a magyar honvédelmi ministeriumnak alárendeltsége minden téren jelentkezik és mutatkozik. [Helyeslés a szélső balon.) Nemcsak dandáronként vagyunk a közös hadseregbe beosztva, de ugy látszik, maga a honvédelmi ministerium is egy elfeledett Abtheilungját képezi a bécsi hadügyministeriumnak. {Helyeslés a szélsőbalon.) Miért nincsen a honvédelmi minister urnak tudomása az ismétlő fegyverekről ? Észak-Amerikában az utolsó évek csatái ismétlő fegyverekkel vívattak. Nem újság a winchester-fegyver, mely ugy kitűnt, hogy a svájczi kormány 1869-ben a Winchester-fegyvert fogadta el. Akkor, midőn a császári szellemben nevelt császári seregek szárezrenkint adták meg magukat és átadták a Chassepeaut-fegyverek több százezeréből álló raktárakat, az ismétlő Winchester-fegyverekhez nyúltak és nagyon természetes, hogy egy fegyvernek, mery a jelenlegi tacticai kiképeztetés mellett rövid idő alatt legtöbb golyót, röpít az ellenségre, minden egyéb fegyver fölött előnye van. Ha tekintem azt, hogy az újonczok mily csekély számban jöttek ós jönnek be a honvédséghez és ez képezi egyik okát annak, hogy a honvédség kellő dimensíóban nem fejlődhetik, feltűnik újból az, hogy a magyar honvédség képviselői, a közös hadsereg képviselőivel szemben mintegy alárendelt állást foglalván el, az újonczozásnál nem birják a honvédség érdekeit érvényesíteni. A közös hadseregbeli képviselők válogatnak az újonczokban, vissza utasítják őket a következő évre és igy a honvédség számára nem maradnak újonczok, vag} F ha maradnak is, kevésbé képesek a katonai szolgálatra, mintha ezen ellenséges szellem az újonczozásnál nem uralkodnék. Felhozta a t. előttem szólott, hogy a honvédségnél hiányoznak a tisztek és felsorol három forrást, melyből a honvédség tisztikarát meríti, de elfelejti a negyediket. Ez az egy évi önkónytesek, kik az intézmény életbeléptetésekor 1869-ben a, közös hadseregbe beléptek, a múlt évben a honvédség keretébe kellett volna átjönniök. Kérdem a t. minister urat, vájjon a véderőtörvény melyik §-a engedi meg neki azt az elnézést, azt a könynyelműsóget a vezetése alatt álló intézménynyel, a honvédséggel szemben, hogy a közös hadügyminister által tiszti rangra emelt egy évi őnkénytesek, a tartalékos tisztek, a közös hadsereg keretében a törvény szellemével ellenkezőleg vissza tartatnak és tiszti szolgálatukat a kitöltött tiz évi időn túl ott teljesítik? Apró felszólításokat intéz a közös hadügyminister e tartalékos tisztekhez és a ki meg kivan maradni a közös hadsereg keretében, azt nem helyezi át, sőt még az altisztekkel is megtörténik, hogy a 11-ik esztendőben is visszatartatnak ós csak azután helyeztetnek át a honvédséghez. Van még egy, a mit nem tudok megérteni és ez az, hogy a méntelep-parancsnokságok a magyar állam vagyonát kezelik és a méntelepeknél mégis ugy a szolgáló katonaság, mint a tisztek a közös hadsereg kötelékébe tartoznak. Mikép egyeztethető össze az, hogy a mi vagyonunk felügyeletére oly közegek legyenek hivatva, melyek nem a magyar felelős kormánynak, hanem a közös hadügyministemek vannak alárendelve ? Vájjon nem a honvédség érdekében állna-e, hogy ezen állomások betöltése fenntartatnék a honvédtisztek részére, hogy azok, a kik activ szolgálatra kevésbbó képesek, de ott a fegyelem fenntartására alkalmasak, ezen gazdasági intézeteknél felhasználtassanak ? Nyugdíjunk tétele akkor nem növekednék oly nagy mértékben, mert a tetleges szolgálatra nem képes tiszteket itt is el lehetne helyezni; de az alkotmányos princípium sem szenvedne csorbát. Az adlátusság intézményét, mint t. elvbarátom Degré, én sem tartom a honvédség és az alkotmányosság szellemével megegyezhetőnek. Miért van arra most, ha éveken át nem volt rá szükség? Ez utánzása a közös hadsereg katonai inspectorságának és én nem kívánom, hogy mi e téren utánozzuk a közös hadsereget, mert a katonai inspectorság nagyon kevés eredményt mutat fel, sőt ellenkezőleg, alkalmul és ürügyül szolgál oly magas állású egyéneknek befolyást gyakorolni, kik arra törekednek, hogy a közös hadsereg szelleme az alkotmányos élet szellemével szemben inkább megcsontosuljon, mintsem hogy ahhoz simuljon és alkalmazkodjék. És ezen kártékony befolyás egyik exopositurájának tartom az adlatusságot a magyar honvéd-főparancsnokság mellett, mely arra van hivatva, hogy hatáskörében csorbítsa a Magyarországon mindenki által tisztelt főhadparancsnokot, de sőt némelyekben már azon gyanút is ébreszti fel, mintha arra volna intézve, hogy a honvédség szellemének és testületi kifejlődésének akadályul szolgáljon és bizonyos mértékig jelentéseket téve, közege legyen a bécsi hadügj'ministeriumnak. vagy valamelyik igen magas állású hadsereg-inspector urnak. Ezen adlátusság felállítása óta következtek be azon tények, melyeket itt többször felemlítettünk és melyek következtében a honvédség a közös hadsereg keretébe már mintegy beosztatott, mert az ordre de bataille-ba már be van osztva és ez akadályozni