Képviselőházi napló, 1878. XV. kötet • 1880. november 17–deczember 11.
Ülésnapok - 1878-310
2g4 ^19. országos ülés november 30. 1880. igen kevés maradt az intelligentiából a honvédség számára. Erezte ezt a honvédelmi minister ur és iparkodott új törvényjavaslatában ezen némileg segíteni; de vájjon el fogja-e érni a kellő eredményt. Mi az önkénteseket illeti, azok, ha sorshúzás útján rajok kerül is a sor, ott van egy §. hogy a közös hadseregbe osztatnak s ha ott ki vannak művelve, akkor menjenek vissza, Hogy a hadapródok lépjenek át a közös hadseregből, már előbb voltam bátor illustrálni, hogy miként lépjenek át, midőn a honvédségnél hátrányosabb az avancement, midőn nehezebb a szolgálat, mert minden évben gyakorlatra kell menniök, mig a közös hadseregben csak minden 4-ik évben kerül reájuk a sor. Ez az oka, hogy a reserv tisztekből alig akad egy, a ki magát a honvédségbe áttétetné. Mindebből azt hiszem, következik azon veszedelmes momentum, hogy a honvédség a tisztek kellő számával birni nem fog. De hát kinek áll érdekében ezen segíteni ? A közös hadügyministeriumnak nem, mert hiszen a közös hadügyministerium a delegatióban s minden illetékes helyen akadályt gördít az elé, hogy Magyarországban egy magasabb katonai intézet feiállittassék, más részről pedig határozottan kijelentette, hogy már túlságosan nagy azok száma, a kiket a tiszti képző intézetekbe felvett. Eddig mindig azon panaszkodott, hogy nincs elég anyaga a tisztek képzésére, most meg azt mondja, hogy már nagyon is elég az anyag. A honvédelmi minister azt gondolom, hogy az intézmény érdekében csak örömmel fogja megragadni az alkalmat, hogy tiszteket szerezzen magának. A képviselő urak ott a kormánypárton — én hivatkozom Hegedűs t. barátom, mint pénzügyi előadóra, ki maga mondotta, hogy nemzetközi tekintetből hozták be azon közösügyi kiadásokat oly alakban, a miért én neki szemrehányást nem akarok tenni, tisztelem meggyőződését, de ha hajlandó volt azon áldozatot meghozni, nem kétlem, be fogja látni azon kérésem jogosultságát, hogy midőn a honvédség majdnem V'Mid részét képezi a közös hadseregnek s midőn a honvédségtől olyat követelnek, a mi majdnem igazságtalan s éppen annyit várnak tőle, mint a rendes hadseregtől s midőn az intelligentia legnagyobb részét attól elvonva, a közös hadseregbe sorolják be, a melynél a rósz kiképzés éppen azon okból következik, hogy kellő kópzőintézetekke! nem rendelkezik, legyenek hajlandók egy hadapród iskola felállítását elhatározni. De nem történik semmi, a mi ezen qualificatiót elősegítené, sőt inkább mindig mostohább háttérbe szorulnak. En tehát egyszerűen egy badapród-iskola felállítását kérném. [Helyeslés.) És ezen hadapródiskola nem is kerülne oly nagy összegbe, ugy hogy pénzügyi tekintetben sem lehet a háznak kifogása, a mely hét milliót szavaz meg. még pedig a valószinü siker biztosítéka nélkül. A közös hadügyi budget szerint a 18 hadapródiskola fenntartása kerül körülbelül 175,000 frtba. Ha méltóztatik tekintetbe venni, hogy ugy is itt van, többé-kevésbbé, a íLudovica Akadémia« tanári kara, már ennélfogva is kevesebb költségbe kerül. Ajánlom a t. honvédelmi minister urnak hogy az intézmény érdekében ezt becses figyelmébe venni méltóztassék. (Helyeslés balfelöl'.) Ha az intézmény érdekében voltam bátor ezt felhozni, méltóztassék megengedni, hogy még csak egyre terjedjen ki, a melyre engem felni ezen pénzügyi bizottsági jelentés ós ez a virement kérdése. Én már az őszszeí beszédemnek végén odavetőleg kifejeztem, hogy nem értek ezzel egészen egyet, de nem akartam azon nagyhőségben akkor a t. házat fárasztani. De miután ez consequensen rendesen előfordul és a t. minister ur éppen arra utal, hogy ő bizony szívesen fogadja, neki nincs kifogása a virement ellen, hát tekintsük a virement kérdését közelebbről. En értem a virement megadását, mikor egy egészen új intézmény életbe léptetéséről van szó, a hol a leggyakorlatibb ember az egyes detailjokat kellő figyelembe nem veheti és az ügy érdekében egy bizonyos latitude-ot megengedni kell; én értettem, hogy egy ideig bizonyos czímekben megengedtetik; ón értettem, hogy akkor szavaztatott meg a virement, mikor ugy látszik, egy bizonyos felfogás kezdett megcsontosodni, mikor 1874-ben a. 9-es bizottság az ország pénzügyét rendezni akarta ós mindenre kiterjesztette figyelmét, kiterjesztette a honvédségre is és a 6 millió néhány száz ezer írtban megállapított budgetet 5 millió néhány száz ezer írtra akarta visszaállítani, 700,000 frtot törölt, tehát majdnem egy nyolezadrészét. Ezzel azt hiszem, megállhatott volna, meglehet. De fejlődni nem lett volna képes. Akkor értettem, mikor ilyen heroicusgyógymódhoz akart a pénzügyi bízottság fogni, de nem értem 14 év után, mikor normális helyzetnek kellene lenni, nem értem, midőn a budget 6 millió körül forog, ugy, hogy az alkotmányos ellenőrzés úgyszólván ki van zárva; {Ugy van! balfelöl) ugy, hogy kár ezen budgetet tárgyalni, hanem méltóztassék a t. honvédeimi minister ur becsületességében megbízva, — kit én is igazán tisztelek, — megadni, hogy tegyen azt, a mit akar, de alkotmányos controllról itt szó sem lehet. De szükséges-e ez a virement ? volt-e eset, hogy ha ^a honvédelmi minister ur bizalommal fordult a házhoz, hogy valami megtagadtatott volna ? Soha, mert mindenki érezte, hogy mivel tartozik mindenki ezen tárczának. De megtörténhetik, hiszen emberek,