Képviselőházi napló, 1878. XV. kötet • 1880. november 17–deczember 11.
Ülésnapok - 1878-309
244 309. országos ülés november 29. 1880. készített, a; „Igazságügy"-ben jelent meg annak világos bizonyságául, hogy az is elkészült. — Tudni fogja mindenki, hogy Ápáthy István t képviselő ur a kötelmi jogot teljesen befejezte már s most már az indokolás végéhez közeledik. Azt is jelenthetem, hogy az általános része a polgári törvénykönyvnek az egyetemi nyomdában már ki van nyomva az általános indokolással s most van a különös indokolás nyomtatás alatt ég ez nemsokára a közönség kezében is lesz. Hogy azt tüstént a ház elébe terjeszteni nem lehet, hogy egy ideig a közönség kezén kell forognia, utóbb szakemberekkel meg kell ezt beszélni, azt a munka nyomóssága, fontossága és a közérdek is egyaránt követeli. {Helyeslés.) A mi az administratióra vonatkozó azon észrevételét illeti Unger Alajos t. képviselő urnak, hogy a bíróságoknál a szabadságidő májustól novemberig tart és hogy ezen idő alatt az ügyek tárgyalása nem ugy folyik, mint kellene, arra az az észrevételem, hogy a bíráknak a hat heti szabadságidőt a törvény engedi meg s igy nem a minister akaratától függ azt megadni, vagy meg nem adni. A biró követelheti, igénybe veheti a szabadságidőt és a mint jól tetszett észrevenni, ha munkájuk halmazát és súlyát tekintjük, méltán is veheti igénybe. De tökéletesen osztom azon véleményét, hogy sokkal czélszerübb lenne ezen, a törvény által megállapított szabadságidőt bizonyos feriákká, vagy ha ugy tetszik, juristitiumokká átalakítani, mint ez Németországban van, a hol bizonyos időben mindnyájan kiveszik szabadságidejüket és csak néhányan maradnak senátusban a legsürgősebb ügyeknek elintézésére. (Élénk helyeslés.) Tökéletesen osztom ezt és később, ha ideje lesz a bíróságok szervezetére nézve intézkedni, részemről semmi akadályba, nem fog ütközni, sőt elő is fogom azt mozdítani. (Helyeslés.) A mi az annyiszor felhozott intercalare't illeti, méltóztassanak tekintetbe venni, hogy a törvénynek határozatait nekem meg kell tartani. De nem az intercalare oka a pályázatoknak. — A pályázatoknak oka az, hogy módot kívánok nyújtani a szabályok értelmében azoknak, a kik folyamodni akarnak. Az áthelyezés korántsem történik az intercalare szempontjából. Az áthelyezés akkor történik, a mikor a biró azt maga kéri, mert egyébként úgy sem történhetnék bírákra nézve s akkor, mikor vagy az ő magánérdekei, melyek a közszolgálat érdekeivel össze nem ütköznek, vagy pedig ez utóbbiak czélszerünek tüntetik fel. Mert az volt mindig meggyőződésem, hogy sokkal helyesebben végzi teendőit a biró vagy ^tisztviselő oly helyen, a hol szívesen működik, mint oly helyen, melyről elkívánkozik. (Helyeslés a jobboldalon) Vannak ezenkívül még okok, melyek némelykor az illetők kívánságának teljesítését még a közszolgálat érdekében is szükségesnek mondják. Egyébiránt, hogy az üresedésekre és azok betöltésére nézve nem terjed oly hosszú időre az intézkedés, — mutatja, hogy tavaly 51,000 forinttal voltam kénytelen túlhaladni az intercalare szerint megtartandó összeget és az idén is már teteine3 összeg mutatkozik túl azon, a mit ki lehetne adni, ha nem volna virement ezen ezímnek keretén belül. — Jelenleg egyetlen egy törvényszéki elnöki állomás sincs üresedésben; 567 birói állomás közül üresedésben van négy, ezen négy közül kettőre nézve még nem folyt le a pályázati határidő, kettő tárgyalás alatt van nálam és ezek közül beérkezett az egyik november 12-én f a másik november 13-án; járásbiró van összesen 374, üresedésben van hat állomás, ezen hat közül pályázat alatt áll egy, fel van terjesztve legfelsőbb helyre kettő, tárgyalás alatt vau nálam három és ezek közül egy november 19-én, egy október 29-én érkezett be; albirói állomás van 543, üresedésben van 15, ezek közül 12-re nézve még nem járt le a pályázat, felterjesztés alatt van kettő,, tárgyalás alatt van nálam egy, mely november 18-án érkezett be. Á mennyiben tehát lehetséges és a körülmények megengedik, én késedelem nélkül iparkodom betölteni a megüresedett állomásokat, tekintettel azon kötelességemre, melyet egyébiránt a törvény szab reám az intercalare szempontjából. Ha egyik vagy másik állomás betöltése talán valamivel hosszabb ideig tart, annak is — mint már tavaly voltam bátor megjegyezni — nem az intercalare a főoka, hanem ez akkor történik, midőn oly körülmények forognak fenn, melyek az állás betöltésére nézve nagyobb óvatosságot tesznek szükségessé s különösen a személyek iránti tájékozást teszik nélkülözhetetlenné. A mi a políczíális orgánumok elégtelenségét, vagy azon eljárását illeti, mely, a mint mondatott, a jogállam természetével össze nem fér, a legújabb időben, éppen a büntető törvénykönyv életbeléptetése alkalmával, a törvény felhatalmazásánál fogva nekem jutott a kötelesség, hogy szabályozzam a járásbíróságoknál követendő eljárást, a belügyministernek pedig, hogy e tekintetben a közigazgatási orgánumoknak utasításokat adjon. Ezen utasítások megadattak s én azt hiszem, hogy a ki azokat figyelemmel átolvassa, meg fog győződni, hogy a legnagyobb törekvés mutatkozik azokban, hogy a visszaéléseknek lehetőleg eleje vétessék. A mi az uzsoratörvényt illeti, mely hasonlólag mint olyan lett felemlítve, melynek ügye bizonyos áramlat következtében annak idején tárgyalás alá vétetett, most pedig ezen áramlat
