Képviselőházi napló, 1878. XV. kötet • 1880. november 17–deczember 11.
Ülésnapok - 1878-299
1 8 299. •rííáges ülés nov«mlt>er 17. I8S«. más nemzetiségi, vagy lelkiismereti speciális kérdések^ solidaritása összetart. Önöket uraim, a kormánypárt részéről, a vélemények eltérése mellett azon hit és meggyőződés tartja össze, hogy a kormány politikája helyes és hogy a jelen kormány absolut, vagy viszonylag a lehető legjobb, melyet az országban elérni lehet. Tisztelem e meggyőződést és tőlem e téren szemrehányást hallani nem fognak. Az ez oldalon levő árnyalatok köztt {Szóló a balközépre mutat) viszont egy bizonyos kapcsot azon meggyőződés képez, hogy mi a kormány politikájában és eljárásában megnyugodni nem tudunk és hogy ennek következésében kötelességünk a parlamentális ellenőrzést függetlenül és önállóan objektíve és elfogultság nélkül, de egész határozottsággal gyakorolni. En meg vagyok győződve, hogy a felszólítás, melyet t. barátom a pénzügy minister ur akár pártokhoz, akár egyesekhez intézett, a lehető legjobb hazafias szándékból keletkezett és nyomása alatt azon gondoknak, melyek ressortjánál fogva őt terhelik. Ily értelemben én az első pillanattól fogva rokonszenvvel fogadtam az ő nyilatkozatát. És mondok egy utat, a mely az ő eszméjének valósításához vezethet. (Halljuk! Halljuk!) Változtassák meg a politikájukat, (Elénk derültség és helyeslés balfelöl) tűzzék ki a regeneratió politikájának zászlaját, álljanak élére a nemzet valóságos igényeinek kielégítésére irányuló törekvéseknek ; (Élénk helyeslés a balon) tanúsítsanak érzéket azon erkölcsi factorok iránt, melyeknek nélkülözése mellett minden hatalom, legyen az a legerősebb elébb utóbb elfajul, (Helyeslés a bal/elől); szüntessék meg a corruptiót, (Ügy van a baloldalon) zabolázzák a nepotismust (Felkiáltások a szélsőbalon: Ugy, ugy!) és a kormánynak hatalmi állását nagy czélokra használják, nem pedig a mindennapi állapotok tengőzésképeni prolongatiójára (Helyeslés balfelöl.) és én csak a magam nevében szólhatok, de meg vagyok győződve, követni fognak sokan teljes lelkesedéssel és — ha szabad ezen különben helytelen szóval élnem —- „ingyen", {Mozgás jobbfelöl) azaz minden személyes igény és fenntartás nélkül fogjuk önöket támogatni ; (Éljenzés a baloldalon) de a mig ez nem történik, (Halljuk! Halljuk! halfelöl) kötelességünk megállani a helyet, melyet nekünk meggyőződés jelelt ki és nem vágyva a kormányszékek után — és, higyje el a t. ház, hogy e mondat az én számban komoly és őszinte — nem vágyva a hatalom dicsősége és kitüntetései után, de teljes objectivitással, elfogulatlanul továbbá is e téren ^szolgáljuk a házat. Elfogadom a költségvetést. (Élénk éljenzés a baloldalon.) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Méltóztassanak helyeiket elfoglalni, az ülést folytatjuk. Irányi Dániel: T.képviselőház {Halljuk!) Engem a felszólalásra voltakép csak a ministerelnök urnak tegnapi beszéde indított s ha azonkívül ugy az előadó, mint a pénzügyminister ur egy egy állítását is latravenni kívántam, minden esetre csak rövid ideig óhajtottam igénybe venni a t. ház figyelmét. (Halljuk!) S ha ma ennek daczára némileg hosszabbra fog nyúlni beszédem, annakj méltóztassék tulajdonítani, hogy az imént szerencsénk volt hallani egy szónakot, a ki előadásában többi közt azon pártot is érintette, a melyhez tartozni szerencsém van, s a kinek szava mindenesetre elég nyomatékos, hogy azt észrevétel nélkül ne hagyjam. Remélem egyúttal, hogy a t. ház nemcsak beszédemnek netáni hosszabb voltát meg fogja bocsátani nekem, hanem kiment egyszersmind azért, ha a szokottnál is gyengébb előadást lesz alkalma hallani. (Halljuk!) T. képviselőház! Az előadó ur a költségvetést egyéb indokok közt azzal is ajánlotta elfogadásra, mivel — úgymond — nem találkozott és nem találkozik senki, aki az ország pénzügyi helyzetén máskép, más eszközökkel képes volna segíteni, mint azokkal, melyeket a pénzügyi bizottság a maga jelentésében előadott. Nem tudom t. ház, vájjon azon elvbarátaim, a kik a pénzügyi bizottságnak is tagjai, megtették-e ez alkalommal is, a mit hogy máskor tettek, arról van tudomásom, — mondom — váljon megtették-e azt, hogy a maguk alapelveit kifejtsék és ezek alapján kimutassák, hogy az ország pénzügyeit igenis lehet más alapon is rendezni, sőt, hogy csakis azon lehet azokat rendbehozni, a melyen mi állunk, a melyek elfogadásaért mi küzdünk. De ha nem tették is t. képviselőtársaim a pénzügyi bizottságban, a t. előadó ur, mint régi tagja e háznak, bizonyosan emlékezni fog arra, hogy nem egyszer, hogy számtalanszor szólaltunk fel e padokról kimutatva és a mint hiszem — bebizonyítva, hogy az ország önállósága alapján nemcsak pénzügyeinket rendbehozni, hanem az ország anyagi felvirágozását is hathatósabban elémozdítani képesek lennénk — mint ezt a közös ügyek alapján a kormány tette vagy tenni képes. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon) És ezt ugy a kiadások, mint a jövedelmek osztályát illetőleg vagyok bátor hangoztatni. Mi igenis képesek vagyunk leszállítani a kiadásokat a nélkül, hogy egyrészt az ország közigazgatása, vagy — a mitől sokan félnek —- az ország védelmi képessége szenvedne, és képesek vagyunk az ország jövedelmeit fokozni, a nélkül, hogy az adózó polgárokra ujabb terheket rónánk, sőt