Képviselőházi napló, 1878. XV. kötet • 1880. november 17–deczember 11.

Ülésnapok - 1878-308

224 308. országos iilf% november 27 1880. tételekre, — átalában ágy, mint specialiter a most felolvasott tételre vonatkozólag is, (Halljuk! Halljuk!) a mit a tudományosság és cülturfejlődés érdekei megkívánnak, arra nézve a minister ur lelkesen jár el és elismerésre méltó eredményeket mutathat fel. Legközelebb az országos műemlékek rovatánál, az elismerésre méltó eredmények között nemcsak Magyarországnak, hanem egész Európának, legalább az európai tudományos köröknek figyelmét magukra vonták azon nagy sikerű ásatások, melyek a főváros határában, a régi Aquincum színhelyén történtek. Mint a műemlékek országos bizottságának ezen házban helyet foglaló egyetlen tagja, talán én vagyok hivatva, hogy ezt az ügyet itt legalább röviden szóba hozzam. (Átálános helyeslés.) Az ügy, mint imént jelzem, a külföld figyelmét is magára vonván, oly fontosságú, hogy érdemes róla, mint igazán meglepő jelenségről emlékezetet tenni. (Helyeslés. Halljuk!) Méltóztatik a t. háznak csak ezen egy fényes eredményből is meggyőződin arról, hogy azt a 18,000 frtnyi összeget, mely évenkint rendesen fölvétetik ezen czímen a költségvetésbe, a műemlékek országos bizottsága valóban hasznosan értékesíti. Ezen bizottság jelölte ki az ásatások megkezdésekor az illető helyeket, — azokat személyesen bejárván, — melyeken az ásatások megkezdeni!ők, foganatosítandók voltak. Az ásatások megtételére a bizottság tudvalevőleg egyik tagját, Torma Károly nagyérdemű egyetemi tanárt hívta fel. Ismeretes a t. ház, és átalában a tudományos világ előtt azon nagy vívmány, mely Torma Karoly szakavatott munkálatait koronázta. Nemcsak a tudomány nyert azonban az aquincumi ásatásokkal: hanem nyert Magyarország fővárosa is. Nevezetesen alig terjedt hire ezen aquincumi amphitheatrum felfedezésének: már is jöttek megtekintésére a szakértők Olaszországból, melynek kormánya hasonló czélokra oly sokat fordít évenkint. Hasonlag érkeztek Német- és Angolországból is, kik csakis a cselből rándultak Budapestre, hogy ezen, a tudomány terén oly fényes eredményt saját szemeikkel láthassák. Örömmel constatálom azt is, hogy a tisztelt minister ur akkor, midőn az aquincumi ásatásokra a bizottság már nem költhetett saját korlátolt budgetjéből, mely oly sok oldalról vétetik igénybe, előlegesen, gondolom, vitement utján más alapból utalványozott költséget e czélra és igy segített a bajon. Ezért neki, mint a tudományok barátja, elismerésemet fejezem ki. De midőn ezr kifejezem, másrészről Budapest főváros hatósága irányában is ugyanazt kell tennem, mely azon liberalitással, mely őt a cultur és nemzeti ezélok felkarolásában jellemzi, azonnal 2000 forintot szavazott meg az amphitheatrum i ásatásainak folytatására. T. ház, öröm tölti el a l hazafi szivét, ha látja, hogy ily nyomasztó anyagi körülmények közepette is, akkor, midőn a hazai culturát emelni hivatott czélok merülnek fel, a nemzeti lelkesedés nem lankad, sőt diadalra segíti, az ügyet. {Élénk helyeslés a balon.) Az aquincumi ásatások által Budapest nevezetességei egy gyei ismét szaporodtak. Szükséges azonban, hogy az amphitheatrum egészen kiásassák, úgy, mint pl. a veronai. Az olasz kormány a régi Róma elassikus rommarad ványainak felfedezése, ugy Pompeji és Herculanum kiásatására tetemes összegeket adott és ad ki. Mi ezt tenni nem vagyunk képesek, de hogy az, a mi történhetik, módjával mégis megtörténjék, azt szükségesnek tartom s biztat is a remény, hogy ez a jövőben is meglesz és hogy, a mint az időjárás megengedni fogja, ismét folytattatni fognak az ásatási munkálatok s e romok kellő karba helyeztetni, uay, hogy a külföldről jövő vendégeknek pirulás nélkül, sőt büszkeséggel mutathassuk be a elassikus római kornak ezen, Budapest környékét díszítő monumentális maradványát. Hogy pedig ez megtörténhessék, szükség van parlamenti intézkedésre is. (Halljuk!) Nem anyagi segélyt értek, egyelőre ez nem igényeltetik. Hanem, méltóztatnak emlékezni, hogy a tisztelt minister ur nemrégen egy, a műemlékek fönntartására vonatkozó törvényjavaslatot nyújtott be a t. házhoz és pedig még a muít évi márczins 3í-éu. Ezen törvényjavaslat, mely egyrészről mtíépitészeti, régészeti szakférfiak által dolgoztatott ki, de másrészről az igazságminister ur szakemberei által is, nevezetesen a kisajátítást igénylő intézkedések tekintetében kiegészíttetett, mindenképen készen áll arra, hogy először a bizottságban, azután a teljes ülésben tárgyaltassék. Én ezt, t. ház, a végből óhajtom, mert az aquincumi amphitheatrum azon állapotba, a melybe kell, hogy a hazai tudomány szempontjából hozassák, nem helyeztethetik, hacsak a műemlékek fönntartásáról szóló törvényjavaslat mielőbb törvénynyé nem válik. Nevezetesen szükség van arra, hogy ama különben is értéktelen terület, melyet ezen romok elfoglalnak, kisajáttittassék és az ó-budai határban levő úgynevezett Paprétjével együtt, mely a műemlékek bizottsága által ásatásra szintén kijelöltetett, további kutatásokra felhasználtassák; mert alapos reményünk van, hogy itt római castrumok nyomait találjuk fel. Hogy tehát a régi aquincumi ismeretét jelentékenyen bővítendő eastrum alapfalai constatáltassanak, eme másik terület kisajátítása is szükséges. Ezen ezélból kívánatos volna, hogy a jelzett törvényjavaslat már az 1881-iki év tavaszán törvényerőre emelkedjék. Tapasztalásból tudom, hogy Magyarország képviselőháza, ott, a hol nemzeti, tudományos és