Képviselőházi napló, 1878. XV. kötet • 1880. november 17–deczember 11.

Ülésnapok - 1878-307

202 307. orasságes ülés novsmber 26 • 1SS0. félnek attól, ha e testület nagyobb ere'lyt, sőt hatást fog kifejteni, az maid a magyar országi egyházmegyékre is ki fog hatni, hogy a katholikns autonómia szerveztetni fog. Ezért óhajtanám, hogy a t. minister nr ez ügyben erélyt fejtsen ki, hogy lássuk valahára, hogy azon eddig kétségesnek feltűnő kérdés miként áll és vájjon Magyarország vallás- és közoktatásügyi ministere, Magyarország ministere-e, vagy pedig a püspököké? {Tetszés a szélső baloldalon.) Orbán Balázs: T. ház! Én nem a nevelésügyre kívánok észrevételeket tenni, miután előttem szólt t. barátaim, a kik erre hivatottabbak, e tekintetben már nyilatkoztak, hanem nem tehetem, hogy egészen észrevétel nélkül hagyjam azokat, a miket a t. minister ur Irányi t. barátom indítványával szemben elmondott. (Halijuk!) Én, t. ház, magam is visszaesésnek tekintem azt, hogy a 19. század utófelében kell nekünk e házban szorgalmazni azt, a mit őseink már századokkal ezelőtt decretáltak: a vallásszabadságot. A Rákóczyak, a Bethlen Gáborok nemcsak a mi' lelkiismereti és politikai szabadságunknak voltak hősei, hanem a világszabadságnak is s a nemzet nagy vérontásával elősegítették, hogy Európa népei a lelkiismereti szabadságot élvezhessék. Valóban pirulnunk kell, hogy ama nagy ősök nyomdokaiba lépett utódok e korban oda törekednek, hogy a korszellem és felvilágosodás akkor szerzett nagy vívmányai ma is kérdésesek legyenek. A wes'ítfáli és linezí békekötéssel szemben a jelen concordatumos korszak valóban szomorú visszaesés. De visszaesést látok még a közösügyes korszak kezdete és a jelenlegi stádium köztt is, (Halljuk! a szélső haloldalon.) Hiszen látjuk, hogy ma itt előttünk nyilvánosan meg lett tagadva Deák Ferencz és Eötvös József szelleme. Látjuk, hogy akkor, midőn ők a polgári házasságot és a vallásszabadságot elodázhatatlan sürgős törvényhozási teendőnek jelezték, a minister ur most kijelenti, hogy erre most semmi szükség nincs. Ugy látom, hogy a jelenlegi cultusminister inkább a confrateri engedelmességi fogadalomnak, mint a kor és ország igényeinek enged. (Derültség a szélső haloldalon.) Am tegye, de mi, kik minden téren az előhaladás barátjai vagyunk, kik a politika és vallás terén az önállóság és függetlenség postuiatumait követeljük, őt ez útra követni nem fogjuk. A minister ur mindig azzal áll elő, midőn mi a vallásszabadság szükségességét hangoztatjuk, hogy arra nincs szükség, hogy az Magyarországban megvan. Elismerem, hogy népünk józansága és türelmessége a vallásszabadságot bémileg biztosítja. De éppen az, hogy törvényeinknen bevett és be nem vett vallásokról van szó, elkerülhetetlenné teszi, hogy a vallásazabadságróí általános törvény alkottassák. A minister ur azt mondja, hogy oly szerencsés, hogy nem képvisel és nem hangoztat nagy eszméket. [Derültség a szélső balon.) Azt mi igen jól tudjuk. A minister ur ugy a politika, mint a vallás terén a nagy eszméknek már rég hátat fordított. Neki — azt mondja — más felfogása van, nem barátja az általános törvénynek, mert veszélyt lát benne a magyar államra nézve. De hol vannak azon veszélyek. Avagy gyermekek vagyunk-e mi, hogy folytonosan mumussal ijesztenek bennünket. Hol van a veszély, ha Magyarország minden polgára szabad meggyőződése szerint és a törvény által biztosított alapon követheti lelkiismeretét : mi veszély támadhat ebből Magyarországra, s annak fennállására nézve? Azt mondja a minister ur, hogy ily törvényjavaslat má>* feküdt az országgyűlés előtt és visszavontuk. Mi nem vontuk vissza, akkor is követeltük, sőt a többség sem vonta vissza, melyre a minister ur hivatkozni méltóztatott, meri azon többség határozatot hozott, mely által a vallásszabadságot törvényesíteni óhajtja s ez iránti kívánalmát ki is fejezte. Azt mondja a minister ur. folyamodjanak a be nem vett vallásfelekezethez tartozók a minister úrhoz s ő akkor be fogja venni azokat is. Azonban folyamodni azért, & mihez az emberek természetszerű joga van, a mii követelhet isten és ember előtt s régi törvényeink szerint, azért folyamodni és azt kérelem tárgyává tenni, ez oly felfogás, melyet mi kénytelenek vagyunk a 14-ik századba visszautasítani, melyet sohasem fogunk elismerni, mert nemzetünknek szégyenítése. (Élénk helyeslés a szélső halon.) Éppen a miket a minister ur itt előhozott a maga álláspontjának támogatására, azok engem leginkább meggyőztek arról, hogy Irányi t. barátom indítványának elfogadására nagyon is szükségünk van és azért azt fogom támogatni szavazatommal. (Élénk helyeslés a szélső halon.) Elnök: Szólásra senki sem levén feljegyezve, a vitát bezárom. Trefort Ágost vallás- s közoktatásügyi niÍBister : Méltóztassanak megengedni, hogy pár megjegyzést tegyek. Thaly Kálmán igen t képviselő ur engem igen erős módon megtámadott, hogy a magyar nemzet ellensége vagyok. Thaly Kálmán (közbeszól): Nem mondtam. Trefort Ágost vallás- s közoktatásügyi minister: Hogy cosmrpolitákst akarok nevelni. Erre azt válaszolhatom, hogy éppen én azon 8 esztendő óta, hogy szerencsém van közoktatási minister lenni, a magyar kultúra és a magyar tudomány érdekében többet tettem, mint akárki,, a ki előttem e széken ült. (Mozgás a szélső halon. Felkiáltás a szélső halon: E'ötv'ósnél is?) Igen