Képviselőházi napló, 1878. XV. kötet • 1880. november 17–deczember 11.
Ülésnapok - 1878-307
196 307, ©re^sre* filé. novembsr 26. 1886. ról szóló általános törvényt meg nem bírná a j nélkül, hogy a magyar államiság feuntartása ne veszélyeztetnék. (Égy hang a, szélső báloldalon: Mumus !) Ismétlem, hogy én és azok, a kik velem egyetértenek, barátjai vagyunk a vallásszabadságnak, de azt más módon akarjuk létesíteni. Mandl Pál {közbeszól): Tehát Deák Ferencz veszélyeztette az államiságot! Trefort Ágoston, vallás- és közoktatásügyi minister: De nem is vitte keresztül, hogy ily törvény alkottassák. S ne méltóztassanak mindig a múltra hivatkozni, mert hisz feküdt a ház előtt egy ily törvényjavaslat s miért méltóztattak azt a maga idején a napirendről letenni ? {Felkiáltások a szélső baloldalon: Önök tették le!) Nem volt komoly szándékuk a kérdésbe bele bocsátkozni és azt keresztül vinni. {Ügy van! a jobboldalon. Halljuk \) Igen, én is óhajtom a vallásszabadságot, de más utón és más értelemben. Ha oly felekezetek, akár keresztények, akár nem keresztények, melyeknek tanai és dogmái az állam fennállásának feltételeivel összhangzásban vannak, akár külföldről fognak jönni, akár közttünk keletkeznek, ha ezek a maga utján akár a kormányhoz, akár a törvényhozáshoz folyamodnak, jót állok érte, hogy fel fognak vétetni és törvény által a bevett vallások sorába iktattatni. Én ez utón akarom Magyarországon létesíteni a vallásszabadságot, mert ez összefér Magyarország állami fennállásának feltételeivel és e czélt épp oly biztoson, talán biztosabban ellehet érni, mint a képviselő ur által ajánlott módon. Kérem a t. házat méltóztassék az általam felhozott okok alapján a t. képviselő ur indítványát el nem fogadni. {Helyeslés jobb felöl'.) Hegedűs László : T. képviselőház ! Irányi Dániel t. barátom, mint méltóztatott hallani, újra felemelte szavát a vallásszabadság érdekében*; valóban a tárgy nagy fontosságához méltó buzgósággal és hűséges kitartással tette ezt és egy határozati javaslatot nyújtott be azon kéréssel, méltóztassék a t. ház azt annak idejében elfogadni. Méltóztatnak rá emlékezni, hogy én minden alkalommal szintén e tárgyban fölemeltem gyenge szavamat. De ez úttal nem fogok a kérdés tüzetesebb fejtegetésébe bocsátkozni, hanem csak pár megjegyzésem lesz e tárgyra nézve. Az igen t. minister ur azt mondja, hogybarátja a lelkiismereti szabadságnak, a vallásszabadságnak s ugy fejezte ki magát, hogy Magyarországon nincs szükség egy általános vallás-szabadsági, törvényre, hanem igenis van szükség speciális vallási törvényre. Én már a múlt évben éppen ilyen költségvetési vita alkalmával kifejtettem, hogy egy üldözés alatt lévő egyházra nézve valósággal igen nagy áldás volt és lehet, ha speciális vallási törvény alkottatott, mint 1790—* 91-ben a protestánsok részére. De az idő nagyot haladt. Változtak a viszonyok és körülmények. Ma mindenütt nagyobb szabadságot követel a lelkiismereti szabadság is. Ma nem elégedhetünk meg ily speciális felekezeti vallási törvénynyel, hanem általános vallási szabadságról szóló törvényre van szükségünk, mint a minő e házban más alkalommal be is nyújtatott. A másik, a mit nem hagyhatok érintetlenül, az, hogy a házban igen sokan vannak, kik egy férfiú nagy nevére szoktak és szeretnek hivatkozni, mint a kik az általa teremtett műnek és az általa vallott elveknek örökösei és hagyományosai. De ugy látszik, hogy arról megfeledkeznek, hogy ezen férfiú egykor mily hatalmasan felemelte szavát a képviselőházban a vallás-szabadság érdekében {Helyeslés a szélső' balon) és azt az akkori képviselőház osztatlan lelkesedéssel fogadta és ezen osztatlan lelkesedés az egész országban visszhangzott. Ennek daczára is tisztelt ház mélyen eltemetve látszanak lenni azon egészséges alapelvek, melyeket boldog emlékezetű Eötvös József a törvényhozásnak benyújtott vallásügyi törvénybe lerakott és melyek teljesen ellenkezésben állanak azon nézetekkel, melyeket a minister ur előttiuik kifejteni méltóztatott. Fájdalom, az utolsó években e tekintetben nagy visszahanyatlást lehet észlelni és éppen azért én igea félek, hogy t. barátom ezúttal is egy újabb keserű csalódáson fog átmenni. Bár rossz próféta volnék! De azért azt mondom, hogy ne féljen és folytassa e harezot még a jövendőben is, mert elmondhatja, hogy az ügy csak alszik, de nem halt meg. (Helyeslés a szélső* baloldalon.) Éu ez ügygyei többé nem foglalkozom, hanem ezennel áttérek egy más térre, a nevelés és oktatás terére. (Halljuk!) Nehogy igazságtalannak látszassam, eleve kijeié item, hogy elismerem, hogy a nevelés és oktatás terén igen sok történt és nagy a haladás és lendület, sőt azt is elismerem, hogy a t. minister ur e tárgy körül lelkiismeretes buzgósággal fáradozik. De a baj, t. ház, az, hogy az illető ministerek és a jelenlegi t. közoktatási minisíernek is alkotásai nem képeznek egy rendszeres egészet, hanem sporadicus javításokból és szervezésből állanak és ugy látszik, hogy a szabályrendeletek általi alkotás, szervezés és vezetés rendszerré vált, ugy hogy maholnap az utóbbi tiz évet a nevelés és oktatás ügyére nézve Magyarországon a szabályrendeletek epochajának fogják nevezni. Már a múlt országgyűlésen is felemeltem igénytelen szavamat és azt kérdeztem akkor a
