Képviselőházi napló, 1878. XV. kötet • 1880. november 17–deczember 11.

Ülésnapok - 1878-307

307. országos ülés november 26. 1880. 187 rendkívüli meghatalmazás adatott az intézkedések tekintetében. Legelőször is foglalkozom röviden az első esettel, vagyis a panesovai irtással. A képviselőháznak 1877-ben volt alkalma a panesovai esetet letárgyalni és bizonyos megállapodásokig menni. A panesovai irtás közben felmerült rendetlenségek itt a házban szóba hozatván, a képviselőház határozatikig utasította a földmívelés-, ipar- és kereskedelmi ministert, hogy vizsgálatot indítson és ennek eredményéről a háznak jelentést tegyen. Habár három év óta van is e határozat érvényben, a ház a mai napig sem látta az eredményre vonatkozó jelentést. Ez nem elég hozzá. Midőn az 1880. év I. és II. t.-cz. meghozatott, Szalay Imre t. képviselőtársam megragadta az alkalmat és a panesovai vizsgálatra vonatkozó jelentés beterjesztését határozatilag indítványozza, de a jelenlegi minister ur őt arra kérte, hogy az általa beadott határozati javaslatot vonja vissza, minthogy a minister e dologban tájékozva nincs, de megígérte, hogy a legrövidebb idő alatt a ház határozatának meg fog felelni. Én nem tudom, hogy a minister ur mit ért legrövidebb idő alatt, hanem azt hiszem, hogy a januáriusban megígért dolgot novemberben teljesíteni, rendes államban talán mégis csak némi késedelmeskedés. Éppen ez a vizsgálat volt annak oka, hogy a phylloxerabaj Magyarországon elmérgesedett. A vizsgálatnak elrendelése arra birta a kormányt, hogy e phylloxera ügyet egyátalában elaltassa, elejtse; vagy a mennyiben mégis némi kutatások történtek ez iránt, azok úgyszólván kéz alatt történtek. Teljes nyugalom állott be mindaddig, mig az Érmelléken nem hangzott fel a vészkiáltás. Megtörtént az, a mi ezelőtt több évvel mondatott, hogy Magyaroszágon számos inficiált terület van. íme a minister felsorol 34 pontot, nekem 35-ről van tudomásom. Azt mondták, hogy már most vannak kiképződött inficiáló centrumok, olyan ok, melyek a szomszéd területekre a legnagyobb mértekben veszélyesek. Már pedig a franczia kutatók által szerzett tapasztalatok arra tanítanak, hogy, ha ezen baj eltűntén látszólag lassan is terjed, ha sikerül neki egy helyütt erős telepre szerttenni, akkor a szél utján, a közlekedés és más módokon roppant gyorsasággal terjed el a szomszéd területekre. Hogy többet ne hozzak fel, Buda bortermelését senki kie&ihe uem veszi; Budától pár mértföldnyire van az ország legnagyobb phylloxera telepe, egy kétszáz holdnyi terület részint devastálva, részint inficiálva. Innen a Duna mentén uralgó szél a legkönnyebben elszállíthatja Budára. így van ez Pócsmegyer, Leám falva, Szentendrére nézve is. A tahi-tótfalusi phylloxera-telep ismeretes majdnem félév óta és ha azt kérdezem, hogy mik ,:jzok az intézkedések, a miket a minister ur e tekintetben tett: tudomásom szerint az, hogy jelenleg az vitattatik, — nem abban a bizottságban , a melynek meghallgatására kötelezve van a törvény által a minister ur, hanem éppen ministeri szakemberek köztt arról tanácskoznak, hogy vájjon a phylloxera-állomást nem kellene-e Tahitótfaluba tenni. Minthogy ez az áll más mint phylloxera területen nem lehet, ez nem jelent egyebet, mint azt, hogy Tahitótfaluban a vészt állandósítani óhajtják és a máris meglevő veszélyt Budára nézve permanenssé akarják tenni. Ha az eddig felfedezett 35 inficiált pontot tekintjük, meggyőződünk arról, hogy a Királyhágón inneni részeken a phylloxera már egy valóságos hálózatot alkot, hogy az erős centrumokkal bír s mint maga a jelentés is részben elismeri, már mellék-telepek is keletkeztek; hogy Pancsova, melyet a kormány öt álló éven keresztül teljesen, tökéletesen magára hagyott, ma már átszállította a bajt Verseczig, Versecztől aztán eljutott Fehértemplomig. A ki Versecz és Fehértemplom borászati fontosságát ismeri, elgondolhatja, mekkora felelősség terheli azok vállait, a kik azt megtörténni engedték. Mit csinált a t. kormány az 1880: I. és II. t.-cz. meghozatala óta a vész meghatározása, megakadályozása és a regenerationális törekvések dolgában? Az igaz, a t. minister ur rögtön megfelelt a törvény rendelményének és összehívott egy szakbizottságot. E szakbizottság tanácskozásai bizonyára egyedüliek, ha tekintetbe veszszük azt, hogy fontos, komoly ügyek, komoly, nyugodt és rendszeres tanácskozást követelnek. E bizottság üléseinek egész sorozata nem volt egyéb, mint egyes, egészen lényegtelen, mellékes kérdéseknek felhozatala, a szakembereknek ezek iránt való meghallgatása, oly dolgoknak újból való elősorolása, melyekre nézve már régóta határozatok léteztek. Hogy csak egyet mondjak, tudjuk, hogy a legfőbb dolog, a mit jelenleg minden, csak némileg fenyegetett állam rögtön elrendelt, a szőlővenyige behozatalának eltiltása. A bizottságban háromszor, négyszer újból felhozatott ez a miután annak beszüntetését a bizottság kimondotta, az másoldalról nem teljesíttetett. Az egész bizottsági tárgyalások eredménye az volt, hogy a ministerium kebelében a tanácskozást vezető urak, azon szakemberekkel szemköztt, a kik az ügyet komolyan vették és éppen mert komolyan vették, a ministeriumban egy kis bajt okoztak —• a rendetlenül vezetett jegyzőkönyvek szerint nem ttttek egyebet, mint azt gondolták: ti beszélhettek, mi majd cselekszünk. Ez annak az oka t. ház, hogy a bizottságból néhányan kiléptek. Azóta eltelt egy fél esztendő s a bizottság működéséről egyátalában mitsem lehet hallani. Egyről azonban positiv tudó. 24*