Képviselőházi napló, 1878. XV. kötet • 1880. november 17–deczember 11.

Ülésnapok - 1878-306

J72 306 országos ülés i-oiember 25. 1880. rontassák, midőn úgyis nehéz körülmények között kell működnie, kell munkát keresnie és igen sokszor van abban az állapotban, hogy a munkát egész erővel nem folytathatja, mert nem mindig kap elég munkát. Én nem tapasztaltam más országokban sehol, mondhatom egész őszinteséggel, — pedig ott is vannak elhibázott üzletek, úgy magán, mint állami üzletek — hogy ezeket a nyilvánosság előtt, az ország előtt egészen tönkre sílányitsák. ÉP méltóztassék megenged ni, ha nyíltan kijelentem azt is, hogy nem is állanak ezek a vádak, mert az állami gépgyár igen szép munkákat teljesített. Ott vannak pl. a molnárok és sütők malmában a gépek; én oda küldöttein és azt tapasztaltam, hogy a molnárok meg vannak elégedve azokkal és annak idején, ha a jótállási idő letelik, reménylem és hiszem, hogy fognak is a nyilvánosságban erről szólni. (Helyeslés jobbfelől.) Ott vannak a gyár cséplőgépei, melyekre nézve szerződése van az állami gépgyárnak, mely szerint minden évben bizonyos mennyiséget szállít az illető vállalkozónak és ha e gépek roszszak volnának, a vállalkozó bizonyosan igyekeznék a szerződést felbontani. Ott vannak a hidak, a melyeket évenként csinál az állami subventióban részesülő vasúti társulatoknak, még pedig 10 esztendei hitelre, a mi mindenesetre igen terhes feladat egy gyárnak, a mely csak 400 és egy néhány ezer forint évi forgótőkével dolgozik. És méltóztassék azt is számba venni, hogy ha, miként a t. képviselő ur óhajtaná, az adó, az üzleti tőkének kamatjai stb. levonatnék, ebből az államnak kevesebb haszna lenne, mint abból, hogy kamatbiztosítást élvező vasutaknak 10 évi hitelben dolgoztat nem drágábban, mint más külföldi vállalkozó s 10 évre készit vashidakat, úgy hogy az állami biztosítási összeg még azon hidak fölállítását meg sem érzi 10 év múlva, pedig fahidak helyett vashidak lesznek ott, a nélkül, hogy az állam költségei szaporittatnának. Ezeket csak azért bátorkodtam fölhozni, hogy a mit a méltányosság követel, azt még az állami gépgyárnak is meg kell adni. A magyar nyelvre nézve (Halljuk! Halljuk!) t. képviselőtársam általánosságban előhozta, hogy a műszaki osztály még nem magyar, a művezetők nem magyarok. Errő hirtelenében nem tudok a képviselő úrnak részletesen felelni, csak annyit tudok, hogy az idén is szerződtetett a gépgyárhoz egy művezető, ki eredetére és nyelvére magyar. Én egyáltalában nem védem azt, hogy a műszak? osztály német, hogy a műhely nyelve nem tisztán magyar. A mi a műszaki osztályt illeti, én azt hiszem, hogy aránylag rövidebb idő alatt lehet segíteni a bajon, mint a műhelyi nyelven. Mindkettőn lehet egyébként segíteni , de mindkettőre bizonyos idő kell. Én mindenesetre azon leszek, hogy e tekintetben a bajon segíthessek és azt hiszem, hogy fogok is segíteni. Nem mondhatom ugyan, hogy ez már a jövő év végén egészben meg fog történhetni , de én megteszem a lépéseket, hog y e tekintetben, ha nem is egész átalakulás, de egy nevezetes átalakulás történhessék. Még csak azt vagyok bátor megemlíteni, hogy a tisztelt képviselő ur arra igen nagy súlyt méltóztatott fektetni, hogy a munkások köztt sok idegen, sok német van. Én nem tudom, vájjon a t. képviselő úr méltóztatik-e ragaszkodni azon kifejezéséhez, a melyet éppen e tekintetben tenni méltóztatott, hogy hiszen oly nagy mérvű munkahiány van, hogy a munkásoknak ki kell vándorolniok. Ha igen, úgy ezt tévedésnek kell nyilvánítanom. Már kérem alásan, egy gyármunkást azokkal, a kik az ország felső részeiből kivándorolnak, nem lehet összehasonlítani. Én nem használhatok a gyárban minden munkást, nekem ott betanított szakmunkásokra van szükségem és én azt hiszem, hogy betanított, kiképzett szakértő munkások Magyarországon nincsenek azon helyzetben, hogy ki kelljen vándorolniok. Én megengedem, hogy a székelyek köztt Románia közelében akadnak, kik kivándorolnak, de Magyarországon oly szűkiben vagyunk a képzett munkásoknak, hogy két kézzel ragadjuk meg alkalmaztatásukat, a hol csak megragadhatjuk s a ki iparkodó, annak szép keresménye is lehet. T. ház! A mi már a t. képviselő ur határozati javaslatát illeti, erre nézve van szerencsém kijelenteni, hogy a mint már előadtam, a gépgyár számadásainak olyaténképen való vezetésére, mint azt a t. képviselő úr kívánja, hogy abban az üzletmenet éve és berendezésére vonatkozó adatok az üzlet kiadásai és bevételei kimerítően adassanak elő, nekem nincsen észrevételem. Határozati javaslatának második pontjához azonban — bocsásson meg — nem járulhatok. Én ugyanis nem látok különbséget az állami gépgyár és más állami gyárak között és ez a helyes számvitel érdekében nem is lehet másképpen. Ha azonban a többi állami gyárakra nézve azt rendelné a törvényhozás, hogy a könyvek, számadások Agy vezettessenek, mint azt a t. képviselő úr kívánja, akkor azt. a gépgyárra nézve sem mellőzném, habár az szokatlan eljárás volna állami számvitelünkben. De hogy csupán az állami gépgyárra nézve tétessék ily kivétel, éppen azon gyárra nézve, mely pedig már igyekezetének annyi jelét adta, ahhoz én hozzá nem járulhatok. (Helyeslés a jobboldalon.) Dániel Ernő előadó : T. képviselőház ! Azok után, miket az igen t. minister ur a határozati javaslatra nézve elmondott, én részemről is, mint előadó, magára a határozati javaslatra