Képviselőházi napló, 1878. XV. kötet • 1880. november 17–deczember 11.

Ülésnapok - 1878-306

806. •rszágw Slés november 25. 1380. jgj A Lajtha mentében levő magyar községek erejökhöz képest iparkodnak ugyan védekezni a partszaggatások és károsodásaik ellen és azon kéréssel járultak a sopronmegyei közigazgatás­hoz, hogy a közmunkák nevén általuk teljesí­tendő' napszámaikat a Lajtha általi károk elhá­rítására fordíthassák. De ez persze csak időről időre engedtethetik meg. Azonban ez csak csekélység a nagy szük­séglet ellenében, melyen csak műszaki intézmény segíthet. Fölkérem tehát a tisztelt közmunka- és köz­lekedési minister urat, minthogy ez nemcsak helyi, hanem országos érdek, méltóztassék ezen ügyre kegyes figyelmét fordítani és mig a folyó általi károk nagyobb dimensiót nem vesznek, most még kisebb költséggel a kellő intézkedést megtenni, hogy a magyar határ és annak birtoka fenyegető dúlások ellen biztosittassék. Különben egész bizalommal elfogadom a tárgyalás alatt lévő költségvetést. Ordódy Pál, közmunka- és közlekedés­ügyi minister: Előttem szólott t. képviselő ur a Lajtha folyó által okozott pusztításokra kí­vánja figyelmemet felhívni és azt óhajtja, hogy tegyek valamit ezen pusztítások meggátlására. Készemről kijelentem, hogy úgy a Lajthára, mint más folyókra is igen szívesen fogom figyel­memet fordítani és a költségvetés keretében min­den lehetségest meg fogok tenni a segélyezésre nézve is. Azonban bátor vagyok még figyelmeztetni a t, képviselő urat, hogy az ilyen segélyezések nem mehetnek másból, mint azon alapból, mely az állam kezelése alatt nem álló folyókra vau előirányozva és ez csak 40 ezer forint. Ily ösz­szégből az állam kezelése alatt nem álló vala­mennyi folyót szabályozni nem lehet. Ezt min­denki be fogja látni. Részemről hajlandó vagyok még a szüksé­ges terveket is elkészíttetni, a fősúly azonban e munkálatoknál mindenesetre mégis csak az ér­dekeltekre fog hárulni s kérem a t. képviselő urat, méltóztassék az illetőknél e részben köz­benjárni s őket felvilágosítani; másrészről pedig mondom, mindazt, a mi a rendelkezésemre álló csekély dotatióból lehetséges, megteendem. {He­lyeslés.) Br. Bánhidy Béla: T. ház! Nem rég a t, közlekedési ministerium egy előterjesztést tett le a ház asztalára a Tisza és mellékfolyóinak szabályozása tárgyában, tekintettel a szabályo­zási munkák megbirálására meghívott külföldi szakértők észrevételeire. Ezen előterjesztésben egy intézkedésről tesz a í. ministerium említést, mely a fegyvernek-szakállasi ármentesítési tár­sulatnál foganatosíttatott. A t. ministerium a következőket mondja: „E társulat kötelékébe csu­KÉPVH. KAPLÓ 1878—81. XV. KÖTET. pán a Tisza és tiszavidéki vasút töltése köztt fekvő árterület volt felvéve, kerekszámban 1500 magyar holddal — 647 hectare-ral, holott az 1860-ik évi árvíz a vasút töltését átszakítván, azontúl is elöntött 30,000 holdat == 12,948 hectaret. A társulat igyekezett is kötelékébe bevonni ezen 30,000 hold árterüle?^ azonban az illető birtokosok ellenállása folyt lu minden kísérlet meghiúsult. így nem tudván a töltés-teuntartás terhét nagyobb érdekeltségre felosztani, a kis kiterje­désű ártér birtokosai belefáradtak a terhes költ­ségekbe s elhatározták a töltésvonal fenntartásá­nak abbanhagyását. Ennek nagyon veszélyes következményei lehettek volna, mennyiben a fegyvernek-szakál­lasi töltés átszakadása esetében a mostani maga­sabb vízjárások mellett, esetleg még sokkal na­gyobb terület kerülhetne víz alá, mint 1860-ban; minélfogva a kormány nem hagyhatta elpusztulni a társulat által felépített védtöltés-vonalat s a társulat ügyeinek vezetésére kormánybiztost kül­dött ki, kinek különösen feladatává tette, hogy igyekezzék a fegyvernek-szakállasi társulatot egyesíteni a közvetlenül alatta következő török­szentmiklósival és hogy vétesse fel pontosan a fegyvernek-szakállasi töltés-vonal által védett területet, mely felvételnek alapján azután min­denkitkötelezni lehessen a társulati költségekhez való hozzájárulásra, a ki a társulat töltéseinek oltalmát élvezi. T. ház! Én a t. kormánynak ezen intézke­dését elvi szempontból nem akarom kifogásolni; azt sem akarom vizsgálni, hogy a t. kormány szigorúan a törvények értelmében járt-e el, vagy sem. A méltányosság és igazság szempontjából azonban helyesnek tartom, hogy azon egész terület, a mely esetleg elárasztatnék — habár nem egyenlő mérvben és arányban — hozzá­járuljon a védekezési költséghez. Mn«.«í..«l. - + Tv»ÍTi^ai'í>**S-"TnTT>lr fA nff>ríí»S5'fí5af!' bén constatálva van, hogy az 1879-iki niveau sokkal magasabb, mint az 1830-iki, a melynek alapján a társulatok alakultak; a költséget és terheket azonban jelenleg természetesen azon ár­terület viseli, a mely az 1830-ki vizszin alapján fejlesztetett. Szerintem tehát méltányos és igaz­ságos lenne, hogy a költségekhez azon terület is hozzájáruljon, még pedig minden társulatnál, a mely esetleg elárasztathatnék. Én azt hiszem, t. ház, hogy „quod uni justum, alteri aequum", a mi áll az egyik társulatnál, ez, szerintem, alkal­mazandó lenne az összes társulatokra, a melyek az 1830-iki niveau-n alakultak. Tudom, hogy az !879-ki niveau alkalmazása, meg pedig köte­lező alkalmazása, nagy nehézségekkel, talán sok helyütt bizonyos ódiummal is jár; de szerintem 21

Next

/
Oldalképek
Tartalom