Képviselőházi napló, 1878. XV. kötet • 1880. november 17–deczember 11.

Ülésnapok - 1878-305

14 6 305. országos ülés november 24 1880. árvizek minduntalan elszakgatják e gátakat s aláözönlenek Komárom megye területére; mely megye lakóinak helyzete még keservesebbé lett az által, mert saját töltéseik miatt a lerohanó víz a Dunába vissza nem folyhatik. így a csallóközi, érsekújvári és mosonyi dunai védtöltések jelen állapotukban semmi tekintetben sem felelnek meg a biztonság követelményeinek. Ennek oka legfőképen az, hogy az illető megyékben Pozsony, Mozsony, Győr, Komárom és Nyitrában mindenütt külön-külön társulatok alakultak és ezek építették a töltéseket, tekintet nélkül a másik megyére, mindenik a maga rendszeréhez képest. Szerintem a közlekedési minister ur hivatása lenne, hogy ezan társulatok között is együttes, összhangzó működést hozzon létre, hogy igy a töltésépítés a minister főfelügyelete alatt, tervszerűleg történjék. Azonban mondom, ez még mindig csak másodrendű, mert csak az árvízveszély elhárítására vonatkozó kérdés az országos kereskedelmi forgalomra vonatkozó érdek mellett, mely gabonánknak nyugot felé kivitelét illeti s mely a Dana medrének Dévénytől kezdve Gönyőig kimélyítését követeli. Ezt a kérdést nem oldhatja meg sem a Csallóköz, sem a szomszéd megyék, ezt az állam kötelessége megoldani. [Helyeslés) Es lássuk, mit tett eddigelé és mit szándékozik tenni e tekintetben a t. minister ur ? Végig néztem a költségvetés illető rovatait: ott látom a vizi utak fenntartása czímében a 31-ik lapon a következő tételeket: a püspöki és szemetä Dunaág elzárására, az oroszvári, körtvélyesi part erősítésre, a Komárom felett lévő Lídia zátonynál szükséges munkákra felvett Összegeket. T. ház! Én nem akarom mondani, hogy ez a költség a szó szoros értelmében a Dunába dobott pénz, mert valóban nem az. De ezen apró tételek — kivéve a Lidiát, melyről tüzetesen kell szólani — bár némileg hasznosak, még sem egyebek egyszerű foltozásnál. Mert az árvizek folytán ledőlt kőpartok helyreállítását egyes elvadult apróbb Dunaágaknak elzárását stb. sokkal kisebb műveleteknek kell tekintenünk, mintsem hogy általuk a Duna-hajózás kérdésén segítve lenne; a főkérdést ilyenekkel nem fogjuk megoldani, sem az árviz veszélyt elhárítani. Azonban ott a Lidia zátony, mely Komárom feleit és ott van egy másik hosszú zátony, a haresási, mely Komárom alatt, a Vág beömlésénél fekszik. Ezen utóbbira a minister a f. évben póthitelt kért és a ház 500,000 frtot szavazott meg, hogy az ezen zátony által képződött jégtorlások Komáromot árvizveszélylyel ne fenyegethessék, a mint ez a múlt évben megtörtént s tetemes kárt is okozott. A ház megszavazta és igen helyesen, ezeu imminens szükségre kért félmilliónyi összeget. A minister ur helyesen tette, hogy tegnap kiosztotta a ház tagjai köztt a Komárom alatti Dunarész szabályozására szükséges munkálatokra vonatkozó előterjesztését. Helyesen tette pedig azért, mert ebből már ma, a költségvetés tárgyalásánál némi tájékozást nyerhetünk a minister ur tervei és szándéklatai iránt az egész felső dunai rész szabályozására nézve. S én különösen köszönettel tartozom a minister urnak e jelentés beterjesztéseért; mert különben kénytelen lettem volna részletesen tárgyalni e kérdést. De ebből az előterjesztésből azt látom, hogy a minister ur is bevallja, hogy a Lidia-zátony, de különösen a Komárom alatti haresási zátonyok kotrásánál teljesített munkák csak locális jelentőségűek és összefüggésben állanak a gönyői Dunarész és átalában a felső Duna szabályozásával. A minister ur ugyanis jelentésében ezeket mondja: „Már a nyár folytán megindítottam a felső Dunarész szabályozási tervezetének kidolgozhatása végett szükséges vizműtani felvételeket. A felvételek rövid időn be fognak fejeztetni és a jövő tavaszig a tervezetek is elkészülnek s mihelyt azok megbiráltatván, megállapittafnak, a felső Duna szabályozásáról jelentésemet elő fogom terjeszteni a mélyen tiszteli képviselőháznak." Örömmel veszem tudomásul a minister ur e kijelentett igéretét és számítok, merném mondani: az egész felső dunai érdekeltség, sőt a budapesti kereskedelem, liszt-és gabnaforgalom érdekében számítok a minister ur e nagyfontosságú Ígéretének gyors teljesítésére. Ha Ausztria 24 millió frtot szentelhetett aránylag rövid Duna-vonalának szabályozására: akkor nékünk is, mivel Magyarország gabona- és lisztkivitelének életkérdése forog fenn, kötelességünk minden tőlünk telhető áldozatot meghozni a gönyői vonalrésznek hajózhatóvá tételére; és pedig annál inkább, mivel tőlünk nem kívántatik e czéira valami óriási összeg. Előttem fekszik Lanfranconi Eneás pozsonyi mérnök és vizépítész ur nagyfontosságú hydrotechnikai munkája, a mely kézirat gyanánt s kevés példányban nyomatott ugyan; de az érdekeltek között kiosztatott. Majd 30 évi tanulmányozás gyümölcse e jeles mű, — tömérdek pontosan és hibátlanul kivitt térképpel, tervrajzzal és elmésen összeállított szöveggel. E munkában a hajózási mélység és partvédelem tekintetében ölszámra való számítással ki van mutatva, hogy a dévény-gönyői összes Dunarész szabályozása legfölebb 10 millió frtba kerülne, a mely több évi részletekre lenne felosztható. En arra kérem a t. minister urat, hogy —• miután tudtomra 25—30 évi fáradozásnak és pontos hydrotechnikai méréseknek gyümölcse e-