Képviselőházi napló, 1878. XV. kötet • 1880. november 17–deczember 11.
Ülésnapok - 1878-305
J42 305. országos ülés november 24. 1880 felügyelőségnek illető szakközegeit , hogy ezen, leltár évi rendes felvételénél jelen legyenek, illetőleg az '6 befolyásukkal történjék, Hogy miért nem történtek eddig azon rovancsolások az állami hivatalos közegek által, arra nézve csak azt vagyok bátor felhozni, hogy az ily rovanesolások, ha állami hivatalos közegek által és oly módon, mint ennek, egész pontossággal teljesítetni kell, ennek minden megszakítás nélkül kellene történni és akkor első dolog volna a gyári üzletet azon időre, meddig ezen rovancsolás tartana, beszüntetni. E működés és a gyári üzlet megszakítása az államnak minden esetre tetemes költségébe kerülne, mit a jelen évi rovancsolás is tanúsít, mely az anyagszerek és az öntöde leltárainak felvételénél történt és nem csekély összegbe került. Hogy visszatérjek azon rovancsolásra. a mely most végrehajtatott, ez az államvasutak igazgatóságának szakközegei által történt, a melyek a gépgyár igazgatóságának alája nem voltak rendelve és a rovancsolás egészen hivatalos utón ejtetett meg. A t. képviselő ur azt kérdi, vájjon hajlandó vagyok-e ezen okmányt letenni a ház irodájába. Erre nézve igen röviden kinyilatkoztatom, hogy igenis, azt le fogom tenni a ház irodájában, eredetiben betekintés végett. Az évi üzleti jelentést illetőleg jelenthetem, hogy az be volt terjesztve az idén is, mint más években és ugy, mint akkor, az idén is kiosz tátott és így bizonyosan a képviselő ur kezeihez is jutott. Kérem a t. házat, méltóztassék ezen válaszomat tudomásul venni. [Helyeslés a jobb oldalon?) Madarász József: T. ház! Miután legközelebb lesz a t. közlekedési miniater ur költségvetési előirányzatának tárgyalása, én igen köszönöm, hogy a t. minister ur legalább is azon fáradságot vette magának, hogy ezen költségverés tárgyalása előtt a választ megadta. Ebből azonban kettőt veszek tudomásul: először azt, hogy az üzleti jelentés kezeim közit van. Beismerem, hogy ez üzleti jelentésül van adva és olyan, mint a minőt először, gondolom í878-ban kaptunk. Az 1878-iki költségvetési előirányzat indokolásában ott van: be fog terjesztetni később az államvasutaknak részletes üzleti jelentése és az áílamgépgyár ugyanoly jelentése. No hát, megkaptuk 1878-ban, most is az üzleti jelentést, hanem ezt majd a tárgyalás alatt leszek bátor bővebben kifejteni. Most csak annyit, hogy ezen jelentés annyit mond: „Jöttünk, mentünk 100 forint, ettünk, ittunk 100 forint, Zimmermaun Frigyes igazgató urnak 1871 —1876-ig 5000 forint." Hát ez, t. ház, nem oly üzleti jelentés, a melyet a közlekedési minister ur hivatalnokai részéről, kik ezzel igen régen ismerősök voltak, a ház várhatott volna. De ez majd a tárgyalások folyamán fog előjönni és erre nézve többet majd akkor fogok nyilvánítani. De kötelességem kijelenteni, hogy azon rovancsolás, melyet én értettem, az összes gépgyár leltárának rovancsolása. Ez íme, nem történt. Én szerettem volna megkérni a minister urat, hogy figyelmét terjesztette volna ki erre is. Én nem hittem, nem akartam hinni, hogy nem történt meg, mert azon egy hetet, melyet ez elvonna a munkaidőből, nagyon könnyű meggazdálkodni, csak fizessünk háromnegyed napot a munkásoknak, hanem egész napon dolgoztassunk velők, miként a munkások gyakran panaszkodnak, hogy ez történt velük. És ha még időmulaszíással járna is, — én nem moudorn, hogy minden évben történjék rovancsolás, ámbár sokan azt tartják, hogy minden évben kell tudni, vájjon az állami leltárt hanyagság, vagy roszlelküség nem fogyasztotía-e, hanem józanul, önök sem állíthatják, hogy ha nem is minden évben, legalább minden két évben kellene megtörténni a rovancsolásnak. En azt nem is kérdeztem, hogy az anyagszertár volt-e az idén rovancsolva. Mert azt magam kinyilatkoztattam, hogy a rovancsolás megtörtént; de egyúttal arról is volt tudomásom, — ámbár mint előbb mondám, nem hittem, hogy 1874, mond ezernyolczfszázhetvenuégyben volt a? államgépgyár leltárának uiolsó rovancsolása. Én ezt nem akartam hinni, most sem tudom, ugy van-e, de miután a minister ur e részben nem nyilatkozott, azt kell hinnem, hogy azon idő óta csakugyan nem történt rovancsolás. No már engedjenek meg önök, hogy hat év alatt ne történjék rovancsolás az államgépgyári leltárakban, vagy bármely má?, az állam birtokában levő gyárban, ezt én nem tudom megfogni. Ez az államtól jogosan elvárható kötelességnek meg nem felel. Ennélfogva a minister ur válaszát nem veszem tudomásul. (Zaj jobbfelöl.) Hát tessék, vegyék önök tudomásul ; én sajnálkozva veszem tudomásul nem a választ, hanem azt, hogy meg fogja tudni az ország, hogy az állam gépgyárának leltározott anyaga az államhivatalnokok által éveken át nem volt rovancsolva. Elnök: Kérdem a t. házat, méltóztatnak-e tudomásul venni a közlekedési minister ur válaszát? (Igen! Nem!) Azok, kik tudomásul veszik, méltóztassanak íelállani. (Megtörténik.) A_jöbbség tudomásul veszi. Következik a napirend harmadik tárgya: az 1881. állami költségvetés részletes tárgyalásának folytatása, még pedig a közlekedési ministerium tárczájára vonatkozólag. Baross Gábor jegyző (olvassa): Központi igazgatás. Rendes kiadások: XVII. fejezet.
