Képviselőházi napló, 1878. XV. kötet • 1880. november 17–deczember 11.
Ülésnapok - 1878-305
305. erszágos ülés november ti. 1880. 139 Madarász József képviselőtársam interpellátiójából is látni méttóztatott, az interpellátió hozzám is lévén intézve, bátor leszek t. barátomnak a közlekedési miuisternek válaszához részemről is még egy pár szót hozzátenni. Méltóztattak a közlekedési minister ur válaszában hallani, hogy a mit a gyümölcs-tenyésztés érdekében okszerűen meg lehet tenni a vasutak mentén, azt ő kész, hajlandó megtenni, sőt részben már meg is tette. Én bátor vagyok azonban a t. ház figyelmét arra felhívni, hogy tulajdonképen a vasutak feladata nem az közgazdasági szempontból. Mihelyt egy vasút eleget tesz azon követelményeinek, hogy olesón, biztosan, gyorsan szállítja a személyeket és podgyászt, akkor tökéletesen megfelel czéljának. Ez a főszempont. Ezt ne zavarjuk össze más czélokkal. Ebből egyébiránt ne méltóztassék következtetni azt, mintha én talán csekély fontosságúnak tartanám a gyümölcstermelést. Igenis jól tudom, hogy pl. Boszniának fő kiviteli czikkét éppen az aszalt szilva képezi, melynek küldeményei nagy mértékben számtalan hordókban láthatók a Duna mentén; tudom, hogy Kecskemét, Nagy-Kőrös és vidékének igen ügyes, élelmes népe, fölhasználván az élőn}'őket, melyeket évtk hosszú során át kivívott, jelentékeny gyümölcskereskedést űz. Midőn ilyeneket látok s midőn látom, hogy a szőlőkereskedés is 100 ezreket, hogy ne mondjam, milliókat hajt az országnak, bizonyosan nem akarom, mint közgazdasági minister, csekélyleni a gyümölcstenyésztés fontosságát. De méltóztassanak másfelől megfontolni, hogy a vasutaknak nem hivatása kertészséget folytatni. Továbbá azon körülmény is figyelembe veendő', hogy az államnak mily módon lehetne ellenőriznie, hogy a gyümölcs el ne lopassék, el ne kallódjék s a gyümölcsfák a kellő gondozásban részesüljenek? De nniga a kertészségi ügy elszámolása sem talál bele a vasúti elszámolásba. így azt is lehetne mondani, hogy gondoskodjunk a íű fölhasználásáról, a mely az árkokban és a (öltések oldalán nő. Fel is merült már e kérdés és czélba volt véve, hogy ne adassék az a fű az őröknek ajándékba, hanem adassék bérbe. A következmény azután az volt, hogy sem bérbe nem adatott, sem az őrök, minthogy nem tekinthették a magukéinak, nem használták föl s nagy dudva nőtt, melynek eltávolításáról kellett azután gondoskodni, a mi szintén pénzbe került. Bármily nagy súlyt fektetek is tehát a gyümölcstenyésztés ügyére, nem az államvasutaktól várom annak előmozdítását és nem várom azt, hogy az állam, mint olyan, legyen e téren nagy termelő; hanem várom az ügy előmozdítását az egyesektől. Az államnak feladata e tekintetben csak az lehet, hogy az egyes birtokosokat, a kertészeket a helyes irányban és az összeköttetésekre, melyek segítségükre lehetnek, figyelmeztesse; de nem az, hogy az iparosok sorába álljon és talán versenyezzen a magánosokkal, vagy néhány ezer frtnyi bevételt tudjon fölmutatni. Egyébiránt ez nem csekélylése a gyümölcsészet ügyének s hogy e tekiutetben , a mi lehetséges, meg fog tétetni és hogy azon utón, a mely e tekintetben már elfogadtatott, tovább kívánunk haladni, a közlekedési minister ur kijelentette, azt újra is constatálni kivátiom. Ezek után a magam részéről is kérem a t. házat, méltóztassék a válaszokat tudomásul venni. Madarász József: T. ház! Különös helyzetben vagyok. A t. közlekedési minister ur előadja azon kezdeményező intézkedéseket, melyek a gyümölcsfa-tenyésztésre nézve nem az összes vasutak mentén, de legalább ott, a hol lehet, igenis történtek és néhol jó sikerrel is, valamint Ígérte is, hogy ezen intézkedéseket ezután is lehetőleg érvényesítendi. Feláll ezután a közgazdászati minister és egy akadémiai értekezést akar itt tartani a felől, váljon a gyümölcsfatenyésztés és kertészkedés az államvasutaknak, vagy egyátalán az államnak hivatása-e. Bocsásson meg a közgazdasági minister ur, én azt nem is állítottam, tehát megezáfolni olyat, a mit senki sem állitots, csakugyan felesleges volt; (Tetszés a szélső baloldalon) s kiválólag, a mikor éppen azzal indokoltam ezen kérdésemet, hogy ily intézkedések leginkább oly vidékeken üdvösek, a hol nem találjuk még eléggé meg a készséget, hogy a gyümölcsfatenyésztést az egyesek és a községek vegyék kezökbe, mert itt az állam i rautatványképen mintegy oktatja az egyeseket, I hogy az illető talaj és égalj minő gyümölcsfa tenyésztését követeli és minőt lehet sikerrel folytatni, (Helyeslés a szélsőbalon) éppen azért, hogy kedvet kapjanak az egyesek és a községek, melyek eddig ezt nem tették, kívánatosak az illető intézkedések. Mindezekuél fogva nem értem a t. közgazdasági minister urnák itt előadott indokolását, nem akarok én indokolást és értekezési , hanem óhajtom , hogy gyümölcsfák teuyészíessenek az egész országban és a gyümölcsfatenyésztés, a mennyire lehet, megkedveltessék és az állam által a vasutak mentében, vagy legalább az őrházaknál gyakoroltassák, nem azért, hogy versenyezzünk az egyesekkel és hogy az egyesek termékeinek árát leszorítsuk, hanem azért, mert azt látjuk, hogy igen jövedelmezően, más országok a nemzetgazdaság érdekében ugyanezt teszik. Azért igenis én szívesen veszem tudomásul a választ; csak arra kérem a közlekedési minister urat, legyen s.dves azon felügyelőkkel fel is ügyeltetni, hogy az általa említett, szerintem igen helyes rendelkezés foganatba is vétessék. 18*
