Képviselőházi napló, 1878. XV. kötet • 1880. november 17–deczember 11.

Ülésnapok - 1878-304

; 304. erszágos ülés szó van, nem szól csak 5 millióról, mint tegnap a t. pénzügyminister ur mondotta, hanem szól oly nagy összegről, a melyet ma sem én, sem a t. pénzügyminister ur nem ismerhetünk, miután 6' maga sem tudhatja, mennyi vagyont lesz kénytelen azon ezélból eladni, hogy 1881 folyamán tényleg 5 millió írt folyjon be a kincstárba; mondom, miután ez olyan felhatalmazás, a minőt alkotmányszerüen, méltányosan egy kormány sem követelhet senkitől, nemcsak az ellenzéktől, de felfogásom szerint, saját pártjától sem. Ujabban ajánlom a t. háznak határozati javaslatomat. (Helyeslés a szélső haloldalon.) Gróf Szapáry Gyula pénzügyminister: T. ház! (Halljuk!) Azon nagy fontosság, melyet a t. képviselő urak e kérdésnek tulajdonítanak, kötelességemmé teszi, hogy még a szavazás előtt a kormány álláspontját közelebbről jelezzem. Vidliczkay képviselő ur felolvasva némely részletet, mely ez előterjesztésben foglaltatik, a tervezett eladásokról szóló intézkedéseket úgy tüntette fel, mintha ezen előterjesztés csak azokat tartalmazná, a melyeket ő felolvasott. De é*n ajánlom a t. képviselőház figyelmébe ezen előterjesztést, (Halljuk! Bálijuk!) melyben tüzetesen meg van jelölve azon eljárás, melyet a kormány az eladásoknál követni fog. Ki van abban mondva, hogy első sorban eladás alá bocsátandók: (Zaj. Halljuk!) Elnök (csönget): Kérek csendet. Gróf Szapáry Gyula pénzügyminister: Azon kisebb jószágrészek, melyeknek kezelése nincs arányban jövedelmükkel; hogy másodszor mindenekelőtt figyelembe vétessék a telepítés kérdése s ez különösen van hangsúlyozva és részletesen előadva a jelentésben. Azért nem is ismerhetem el azon állítás helyességét, hogy ez csak elvileg van kimondva az előterjesztésben, mert éppen ellenkezőleg meg vannak nevezve azon területek, melyeket legalkalmasabbaknak talál a kormány telepítések létesítésére, sőt, be nem érve a tisztán elvi kijelentéssel, felfogásom szerint gyakorlati kifejezést is adott abbeli törekvésének, a mennyiben név szerint kijelölte az illető jószágrészeket. Es e részben bátor vagyok Irányi képviselő urnák észrevételére megjegyezni, hogy éppen ezen jószágrészek kijelölésénél különös figyelemmel voltam és utasítást is adtam arra, hogy ezek ne szemeitessenek ki oly területeken, hol árveszély forog fenn, nehogy aztán onnan ismét el kelljen vándorolniuk a letelepítetteknek. Ki van mondva továbbá ezen jelentésben az, hogy a mennyiben vannak területek, a melyeken telepítéseket létesíteni nem szükséges, de a melyekre a határos nagyobb községeknek szükségük van, ezek az utóbbiaknak adassanak el első sorban és csak akkor, ha mindez nem létesíthető, bocsáttassák a birtok magántulajdonba. Itt ovember 23. 1889, ^33 tehát, felfogásom szerint, tüzetesen meg van jelölve az eljárás, melyet a kormány követni szándékozik. De nem is elvi szempont az, a mely bennünket elválaszt azoktól, a kik törvény által kívánják szabályozni az eladásoknál követendő eljárást s nem az forog kérdésben, hogy a nemzet rendelkezzék saját vagyonáról, mert hisz ezt senki sem vonja kétségbe, hanem csak az, hogy mily úton: részletesen intézkedő törvény által, vagy fölhatalmazás által, a mit a kormány kér. S én nem is elvi szempontból, hanem a gyakorlatiasság szempontjából vagyok bátor kétségbe vonni, hogy helyes volna a törvény által való szabályozás. Mert, méltóztassanak megengedni, egén törvény vagy általános lehetne s akkor nem fog vele a t. ház czélt érni, mert az csak oly általános, mint a felhatalmazás; vagy lehetne részletes, de akkor szükség volna abban a becslés iránt intézkedni, a mire nézve már bátor voltam jelezni, hogy miként járok el; de nem látom át, hogy ily úton az történjék, a mit gr. Apponyi t. képviselő ur említett, hogy azon esetre, ha a becsáron való eladás háromszori nyilvános árverés utján sem sikerülne, új becslés történnék és erről a törvényhozásnak új jelentés tétetnék. Nem fog az bekövetkezni azért, mert ha van komoly kedv és hajlandóság az országban a vételre, ekkor új becslés éppen a nyilvános árverésen elérhető versenynél fogva nem fogja az illetőket arra birni, hogy várjanak addig, a mig ily hosszas processus után juthatnak a birtokhoz. Azonban, ha törvény alkottatnék, akkor kellene, hogy annak egyik pontja az legyen, hogy csakis árverés útján történjék-e eladás, Y&gy történhessék-e árverés mellőzésével is. En, ha törvény által szabályoztatnék az eladás, csak a mellett szólhatnék, hogy feltétlenül mindig árverés útján adassanak ei a birtokok. (Ügy van! jobb/elöl) De igen gyakran van eset, a hol közgazdasági szampontból kívánatos, hogy egyes érdekeltekre nézve, a kiknek érdekében van, hogy árverés mellőzésével vehessék meg a birtokot, ez lehetővé tétessék. így, hogy egyebet ne említsek, egyes népes községeknél, melyeknek lakossága nagy ugyan, de aránylag kevés területtel birnak, nem csak a községnek van érdekében, hanem közgazdasági szempontból is kívánatos, hogy méltányos feltételek mellett vehessenek birtokokat s ne legyenek kitéve annak, hogy egyes nagy tőkepénzesek által elüttessenek a vételtől. (Helyeslés a jobboldalon.) Egy másik feltétel lenne az, hogy az eladandó birtokok mily kölcsönökkel terhelhetők; ezt is törvényileg kellene szabályozni, minthogy ezen intézkedés nem egy esztendőre, nem egy műveletre szól.