Képviselőházi napló, 1878. XV. kötet • 1880. november 17–deczember 11.
Ülésnapok - 1878-304
304. országos ülés november 23. 1SS9. 123 „mindezen szempontokat azonban — t. i. az eladási, árverezésiffeltételeket, módozatokat stb. — Bjindezen szempontokat azonban a gyakorlati élet sokféle czéljai, módozatai mellett lehet csak keresztül vinni; törvénybe iktatni, gyakorlati üzletek és nemzetgazdasági tekintetek concret érvényesítését nem lehet." Feltűnt előttem egy szó a pénzügyi bizottság jelentésében és bátor vagyok a t. háznak figyelmét ezen szóra felhivni. {Halljuk!) A pénzügyi bizottság az államjószágok eladását a felolvasott szövegben üzletnek nevezi. S valóban tehát üzlet az áílamjavak eladása? T. ház! Ha az államnak nem hivatása gazdálkodni, azon nézetben vagyok, hogy nem lehet hivatása üzleteket folytatni; egyik épp ugy nem foglaltatik benn az állam ezéljaiban, mint a másik, {Ugy van! a szélső haloldalon.) Megengedem, hogy lehet az áílamjavak eladásából üzletet csinálni, hanem, ha az államjavak eladásából üzlet lesz, én kételkedem abban, hogy vájjon az eladás azután megfelel-e az állam, a nemzet czéljainak. Az áílamjavak eladása nem üzlet, hanem müvelet, melynek ezélját, terjedelmét, feladatát megállapítani a törvényhozás kötelessége. Az mondja továbbá a pénzügyi bizottság, hogy hiszen „ott parlament kezében az interpellátiótól a költségvetési törvényig minden jog és alkalom, hogy az eljárást ellenőrizze és annak irányt, mértéket szabjon." Ott vannak tehát azon jogok a pénzügyi bizottság jelentése szerint a törvényhozás kezében, hogy irányt szabjon az eladásnak. Már kérem, ha a törvényhozás nincs azon helyzetben, hogy előre megállapítsa a feltételeket és megállapítsa az eladás módozatait, miképeu fog hát irányt szabni az államjavak eladásában. Interp el lati óval? Hiszen az interpellátió mindig, vagy legalább többnyire, bevégzett tényekre vonatkozik, itt is az mondatik, hogy tétethetik interpellátió a házban a már történt eladásokra nézve. Tehát akkor akarunk irányt szabni az eladásoknak, mikor azok már végbe mentek ? Én, megvallom, a pénzügyi bizottság logikáját nem értem. Azt mondja az előadó ur, hogy hiszen megilleti a törvényhozást az ellenőrzési jog, azt mondja, az ellenőrzés kiterjed mind arra, hogy mily jószágok adatnak el és kiterjed arra is, hogy vájjon nem a becsáron alul adattak-e el. Nagyon megköszönöm a nemzet nevében az előadó urnak ezen irányában tanúsított nagylelkűségét, ha jogát csak ekkép. szabja meg. Az ellenőrzési jogot szemben a kormánnyal megadja a nemzetnek a tulajdoni jog s a kormány tulajdonképen nem más, mint a nemzetnek felelős igazgatója e javakban. (Ugy van! a szélső baloldalon.) T. ház! Én azt állítom, hogy a nemzetet megilleti az ellenőrzés is, de a rendelkezés is {Ugy van! a szélső baloldalon) és mindenekelőtt a rendelkezés; az ellenőrzés pedig a rendelkezési jog folytán. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Ha a képviselőháznak, átalában a törvényhozásnak csak annyi lenne a feladata, hogy ügyeljen, vájjon nem más vagyonok adatnak-e el, mint a melyek eladásra szánvák, s hogy vájjon nem a becsárou alul adatnak-e el ? ez annyi volna, mint megfosztani a nemzetet, mint tulajdonost szabad rendelkezési jogától. Én az előadó urnak ezen theoriáját visszautasítom. (Helyeslés a szélső balon.) Végül engedje meg a t. ház, hogy egy rövid megjegyzést tegyek a pénzügyminister ur tegnapi előadására, ki arról akart capacitálni bennünket, hogy hiszen ez a felhatalmazás, mely a pénzügyministeruek adatik az államjavak eladására, nem korlátlan, mert, úgymond, magokat a javakat, melyek eladásra kitétetnek, maga a törvényhozás határozza meg. Azt mondja továbbá a pénzügyminister ur, hogy ha a ház még határozottabb nyilatkozatot kivan, a t. minister ur hajlandó azt megadni s kijelenti, hogy az eladások nem történhetnek azon becsáron alul, melyek a kormány által előterjesztett üzletben foglaltatnak, hanem arról, hogy miképen szabatnak meg a becslési árak, mily eljárás követtetik a becsär és a fizetési határidők megállapításánál, hallgat a minister ur; pedig nézetem szerint ez a dolog lényege. Továbbá azt mondja a pénzügyminister ur: de nem lehet itt teljhatalmú felhatalmazásról szó azért sem, mert mint a pénzügyi bizottság is hangsúlyozza és a mit én is helyesnek tartok, az álíamjószágok évről évre eszközölt eladásáról a törvényhozásnak előterjesztés tétetik, a melynek tárgyalásánál a törvényhozásnak módjában van a minister eljárását helyeselni, vagy nem helyeselni. T. ház! E szerint a törvényhozás joga a minister ur szerint csak annyiban állana, hogy utólag, az eladás megtörténte után, azt helyeselheti, vagy nem. Elég ez? és váljon micsoda practicus értéke van e jognak? Nézetem szerint semmi. Egyébiránt, de jure, azaz az alkotmányosság elvei szerint nem ugy áll a dolog s én, mint egyik csekély tagja a képviselőháznak aat soha sem fogom elismerni, hogy az állam vagy ónról más határozhasson, mint maga a törvényhozás. Én kijelentem, hogy azon hatalom, melyeta kormány e téren követel, igenis korlátlan, mert ő szabja meg ugy a becsárt, mint az eladás feltételeit, pedig e kettő a dolog lényege. Olvassuk el a minister ur előterjesztésében foglaltakat, jelesül azt, a mit az eladási feltételekről mond. Én elolvastam az előterjesztésnek ezen részét, hanem ezen előterjesztés szerint is ugy látom, hogy a kormány magának követeli 16*
