Képviselőházi napló, 1878. XV. kötet • 1880. november 17–deczember 11.

Ülésnapok - 1878-299

299. országos ülés november 17. 1880. 5 nek nevez. És hiszi-e a t. pénzügyminister ur, hogy az ugyanazon közjogi alapon álló pártoknak csupán mechanikus egyesülése képes lenne a szélsőségek terjedését megakadályozni ? Én részemről nem hiszem, nem hihetem ezt; és a szélsőségek terjedésének meggátlását csakis a baj okainak eltávolítása, vagyis államháztartásunk rendezése s evvel kapcsolatosan gazdasági s társadalmi válságunk megakasztása által remélem elérhetőnek. Vessük most már fel a kérdést, mi teremtette tulajdonképpen e sötét helyzetet? minek van ennek felidézésében tetemes része? Eltekintve a múltban elkövetett hibáktól és tapasztalatlanságunktól, eltekintve sok más köz- és magánéletünkben gyökerező okoktól, okozta a jelenlegi helyzetet főleg hadügyi költségeink túlságos nagysága s azoknak folytonos növekedése. Mi, t. ház, hadszervezetünkben Qgy oly fegyverzetet vettünk magunkra, a melynek elviselésére képesek nem vagyunk és a mely alatt menthetetlenül össze kell roskadnunk. A fegyverzet és az illetőnek ereje között, a ki azt hordozza, bizonyos helyes aránynak kell lenni. Ha a fegyverzet túlságos nehéz, az nem előny, hanem hátrány. Trója ostrománál Patroklus is azt hitte, hogy ugy fogja magát legjobban Hektor támadása ellen megvédeni, ha a sokkal erősebb Achillesnek fegyverzetét veszi magára. Hektor pedig épp azért ölte meg őt, mert ezen fegyverzetben nem volt képes magát eléggé védelmezni. így fogunk mi is idővel járni, ha nem igyekszünk ideje korán fegyverzetünket erőinkhez kellő arányba hozni, vagyis, ha nem tesszük olcsóbbá hadszervezetünket. Mikép kelljen ezt tenni, ennek részletezésébe ez alkalommal nem bocsátkozom. Néhány rövid hét múlva e házban tárgyalni fogjuk a védtörvény revisiójáról szóló törvényjavaslatot és akkor meg fogom ezt tenni részletesen és kimerítően. De hogy félre ne értessem, előre is kijelentem, hogy én a hadügyünk terén eszközlendő megtakarításokat korántsem óhajtom és akarom hadképességünk csorbításával, hanem ellenkezőleg ennek fokozásával hiszem és tartom azokat elérhetők. E kettős czélt kell megvalósítanunk, hogy egyrészt államháztartásunk rendezését lehetővé tegyük, másrészt pedig képesek legyünk hadseregünket azon számszerű magasságra emelni, a melyen a többi európai nagyhatalmak hadseregei állanak. A mennyiség, t. ház, a mai harezászatban a győzelemnek egyik lényege, hogy ne mondjam, főfactora. És az lehetséges, csak nem kell visszariadnunk egy merész kezdeményezéstől. Sok más lehető megtakarításon és mindenekelőtt honvédségünk átalakításán kivül, különösen a tényleges szolgálati idő leszállítása, kapcsolatban az ifjúságnak nemasak az iskolákban, de ezeken kivül is 20 éves korukig, különbeni élethivatásuk minden hátráltatása nélkül való rendszeres katonai előképeztetésével, ez főleg azon rendszabály, a mely a fennebbi kettős czélt elérhetővé teszi. A leszállítás iránt felhozott érveket nagyon is tudom méltányolni, bebizonyítottaknak azokat azonban már csak azért sem fogadhatom el, mert eddig e kisérlet egyetlen nagy hatalom által sem tétetett meg és igy tehát nincs bebizonyítva sem az egyik, sem az ellenkező állítás. De hisz épp az, hogy még eddig az európai nagyhatalmak mindegyike fázott e kisérlet megtételétől, lesz minduntalan felhozva leghathaíósb és legnyomósabb érvnek a leszállítás ellen. Hogy ez azonban korántsem bizonyíték, semmi sem igazolja oly fényesen, mint Poroszország példája, Midőn Poroszország a tilsiti békekötésben területének majdnem felerészét elveszítette, hogy az ezen területveszteség által védelmi erejében szenvedett veszteséget helyrepótolja, Scharnhorst és mások kezdeményezése folytán behozta az általános védkötelezettséget és avval kapcsolatosan leszállította a szolgálati időt három esztendőre. És tette pedig ezt oly időben, midőn még egész Európában azon nézet uralkodott, hogy csakis az használható katona, ki legalább 8 — 10 évet. vagy mi több, egész életét tölti fegyver alatt. Kigyót-békát kiáltottak akkor ezen intézményre és különösen minálunk tartották a porosz katonát teljesen hasznavehetetlennek. De Poroszország evvel nem törődött, bátran haladt a megkezdett utón s ennek köszönhette egyrészt azt, hogy 1865-ban aránylag oly nagy erőt volt képes kifejteni s másrészt éppen mi voltunk azok, a kiknek a cseb-vérmezőkön, úgy hiszem, kétségbevonhatatlanul bebizonyította azt, hogy az a porosz katona 3 évi szolgálat mellett sokkal hasznavehetőbb, sokkal kiképzettebb, mint a mi, akkor 10 évig szolgált katonáink. A szolgálati idő leszállítása, t.ház. égető kérdés valamennyi európai nagyhatalomra nézve. Európának pénzügyi és gazdasági helyzete egyaránt követelik a militarismus korlátozását, vagy az általános lefegyverzés, vagy pedig a tényleges szolgálati idő leszállítása által. Az első a messzemessze távolban remélhető, de az utóbbi biztos. A minő bizonyos, hogy az általános védkötelezettség elve mai nap még sehol sincs keresztülvive, épp oly bizonyos, hogy a szolgálati idő megállapításában még korántsem értük el a lehető határt. De t. ház, ezen kérdés sehol sem oly sürgős, sehol sem oly aetuális, mint éppen minálunk. Mert mig a többi európai nagyhatalmak hadügyi költségvetéseik alatt csak görnyedeznek, addig mi, t. ház, tényleg már roskadozunk. Hadügyi költségvetésünk, mely addig is évről évre folyton növekedett, most egyszerre