Képviselőházi napló, 1878. XIV. kötet • 1880. május 31–november 16.
Ülésnapok - 1878-276
276. országos ülés június 5. 1880. 89 valóban csakis a gazdasági szeszfőzdék részesüljenek adókedvezményben. De t. ház, midőn a törvény idevonatkozó szakasza igy szól: {Halljuk!) „Az edényeknek adóztatás alá eső napi űrtartalma és a mezőgazdaság területe (szántóföldek, rétek és legelők) között olyan arány van, hogy ezen űrtartalom egy-egy hectoliterjére legalább öt heetarnyi — 8 96 /ioo eat. holdnyi — terület esik, midőn a törvény azt mondja, akkor azt hiszem, hogy a következő feltételeket megállapítani nem lehet, novezetesen azokat, hogy „az egy mezőgazdaságban egyesített és számításba veendő birtoktelkek (szántóföldek, rétek és Jegelők) egyik része, mely a törvényben kiszabott földterületnek legalább felét teszi, egy meghatározott mezőgazdaságnak telekkönyvi kivonat állal igazolandó birtokállományhoz tartozzék, többi része pedig ezen birtokállományhoz határos legyen, vagy a kérdéses birtoktelkek valamennyien egy Összefüggő földterületet képezzenek. Á szántóföldek, melyeknek földterülete számításba vétessék, a szeszfőzdétől 7Vs kilométernél és a rétek és legelők, melyeknek területe számítás alá esik, 10 kilométernél távolabb ne legyenek. 8. A szeszadótörvény 26. §-ának h) betűje alatt előirt földterületnek legalább */* részben szántóföldből kel] állania." Ezen feltételeket én részemről a törvénynyel összeegyeztetni nem tudom, midőn abban sem a telkek összefüggésére és távolságára, sem — kivéve az erdőt — a culturnemek különféleségére nézve megszorítás nem foglaltatik. Ezek, t. ház, azok, miket az ügy alaki oldalára vonatkozólag, a törvényesség szempontjából megjegyezni szükségesnek tartottam, miből folyólag azon coneiusióra jutok, hogy kénytelen vagyok szemben a t. pénzügyminister ur érvelésével is azon nézetemet fenntartani, miszerint a múlt évi augusztus 28-dikán 50250. sznm alatt kiboesájtott körrendeletnek interpellaíióm tárgyává lett intézkedése", ellentmondásban állanak az 1873-iki XXIV. t. ez. 26. szakaszának betűjével és inren ti ójával. És most áttérek a rendeleti intézkedések gyakorlati következményeire. Nem lehet szándékom a dolognak szoros értelemben vett közgazdasági oldalával foglalkoznom. Nem kívánom részletesen fejtegetni, hogy mennyire fontos a mezőgazdaság okszerű fejlesztésére, annak belterjes váltógazdasággá való átalakítására a szesztermelő mellékipar. Azt hiszem, alig fogok elleíítmoudns-al találkozni, ha constatálom, hogy Magyarországnak némely Grácsországgal határos vidékén a mezőgazdasági szeszfőzdék fennállhatása, a mennyiben a hosszú téli időben vajmi gyakran érzékenyen jelentkező takarmáuyhiányt KÉPVH. NAPLÓ 1878 — 81. XIV. KÖTET. némileg enyhíteni alkalmasak, a mennyiben a burgonya a felföld ama főterméuyének minden körülmények köztti értékesíthetését biztosítják, egyenesen a közjólét és adóképességnek kérdése, tehát nemzetgazdászati, mint pénzügyi tekintetekből egyaránt főfontosságú, sőt a midőn a burgonya, tehát a minden körülmény köztt legolcsóbb élelmi szer nagybani termesztését dehetségessé teszik, bizonyos fokig garantiát is nyújtanak az inség és éhség ellen, ama, az ég által nem éppen busásan megáldott vidéken. De engedje meg a t. ház, hogy, habár nagyon röviden, fontolóra vegyem az általam kifogásolt rendszabályoknak szerintem való pénzügyi horderejét. Fogyasztási adóterületünk Ausztriával való közösségének, mit — ezt itt csak mellékesen jegyzem meg — csakis akkor tartanék a magyar kincstár e'rdekével összeegyeztethetőnek, ha a közvetett adók jövedelme a közös költségek fedezésére fordíttatnék, —• egyik eredménye az, hogy fogyasztási adójövedelmünk főtényezője nem annyira a fogyasztás, mint a termelés mértéke, miért is ez utóbbinak bármi módon való csökkentése, mindig károsan fog visszahatni financziáinkra. Azon mezőgazdasági burgonyaszeszfőzdék, melyeknek további fenntartása a szóban forgó rendeleti intézkedések szigorú és következetes végrehajtása által lehetetlenné válik, aproximativ, de semmiesetre túlzott számításom szerint, eddigelé átlag mintegy 50,000 frt szeszadót fizettek évenkiut. Kétségtelennek tartom, hogy a magyar szeszfogyasztás beszüntetéstik miatt csökkenni nem fog; de azt hiszem, méltán lehet attól tartanunk, hogy a beszüntetett szeszfőzdék terménye helyett, a megfelelő magyar fogyasztási szükségletet ezentúl a Gáesországból behozott, tehát Cislajthániában termelt és megadóztatott szesz fedezni fogja, világos kárára a magyar financziáknak, ugy hogy a szeszadó jövedelemnél is meg fogjuk közelíteni az egyéb közvetett adónemeknél, nevezetesen a sör- és ezukoradónál tapasztalt káros állapotot. A rendeleti intézkedések fenntartása tehát nézetem szerint, mintegy 50,000 forintnyi kevesebbletben találand kifejezést állami bevételeinkben, nem is számítom a különben netalán még ezentúl felállítandhat* szeszfőzdék lehetetlenné váltából eredő lucrum cessanst. Ezen 50,000 frtnyi bevételi kevesblet, megengedem, hogy csekély összeg szemben 200 és 300 millió köztt mozgó állami háztartásunkkal, de azt hiszem, nem kicsinylendő akkor, midőn talán részben éppen az ellenkezőt akartuk elérni, midőn egyszersmind nemzetgazdászati hanyatlásunknak egyik symptomáját jelzi, nem végre akkor, midőn kiadásaink közelebb állanak a 300 millióhoz, míg bevételeink inkább 12
