Képviselőházi napló, 1878. XIV. kötet • 1880. május 31–november 16.

Ülésnapok - 1878-274

44 874. országos ülés jnirims 3. 1880. egy virágzásban levő pálya mintegy akadályul szol­gáljon a közlekedési eszközök további fejlődésének. Mondatik ez ellen némelyek részéről, hogy azért sem lehetne, mert hiszen a fővárosba leendő bevezetietéae ily pályának, mindenesetre nagyon költséges és csak ugy eszközölhető olcsón, ha már egy kész bevezetéssel történik, a mi igen helyes indok és alapos. Azonban ez is módosítást nyer az által, hogy, a mint a pénzügyi bizott­ság t. előadója ma beterjesztette, a zimonyi vas­útról szóló törvényjavaslat, teljes meggyőződés­sel hiszem, hogy az el fog fogadtatni, ezen zimonyi vasút kiépítésével már különben is léte­sítendő bevezetése nyílik ezen másik oldalról jövő pályának, mint a milyen a péczeli vagy a csabai oldalról való bevezetés. {Helyeslés.) Mondatik továbbá, hogy ezen az oldalon úgyis vezettetik most egy vasút, éppen a zimo­monyi vasút, a mely ki fog építtetni és ez által ottan a vasutak mintegy tömegesittetnek. Ugyan még a zimonyi vasútnak iránya, legalább Pest­Szabadka között nincs elhatározza és ha valami jelentőséget kel! tulajdonítani azon elömunkála­toknak, a melyek úgy tudom, folyamatban van­nak, ez éppen azon részen, t. i. a felsőbb ré­szen, a vasút csaknem egészen a Duna mellé vitetik nyugotra. Attól a vasúttól, tehát — ha­bár talán 2 mértföldre tereltetik is mindjárt a kiágazásnál az osztrák pályától Czeglédnél, — még akkor is körülbelül 3—5 mértföldre esik a másik pálya, a mely ma trassiroztatik és mint gondolom a Duna feté eszközöltetik. Én azt hiszem, hogy ezen előmunkálatok még nincse­nek megállapítva, mert a javaslat ezt nem fog­lalja magában. És röviden csak azt akarom mondáin ezen indokolás következtében, hogy miután nincs rész­letes munkálat arra nézve, hogy melyik volna a leghelyesebb irány, miután kétségtelenül kívánatos és szükséges azon elveknek foganatosítása, a mely elvekből ezen szakasz kifolyt, nevezetesen, hogy a leendő tiszai áílampálya vonalak a fővárosban saját összeköttetést nyerjenek, miután kívánatos, hogy az a lehető legolcsóbban, legczéiszerú'bben és legrövi­debben éressék el, a mit csak részletes tanul­mány alapján lehetne megmondani, én termé­szetesen csak egy olynemű határozathoz járulnék, a mely csak addig terjedne, hogy a kormánynak e tekintetben átalános utasítást adna, hogy aziránt minél előbb részletes javaslatot terjeszszen elő. En ennek szövegezésére magamat hivatva nem érzem, ha méltóztatnak jónak látni és a kormány is elfogadná, én természetesen a leg­ezélszerübb szövegezéshez hozzájárulnék. Én ajánlom a t. háznak, hogy ily fontos ügyben végleges határozatot az irány megállapítására nézve mindenesetre csak részletes tanulmány alapján miilóztatsék hozni. {Helyeslés balfelöl.) Rakovszky István: T. ház! Igen rövid ideig leszek bátor a t. ház becses idejét igénybe venni. Előre is kijelentem, hogy részemről a pénzügyi bizottság szövegezését ugy, a mint van, fenntartatni kívánom. Hogy szót kérek, ezt ki­vált azért tettein, mert b. Liptay Béla t. kép­viselő ur egy új eszmét pendített meg a házban, a melyet én igénytelen nézetem szerint, ebben az esetben alkalmazhatónak nem találok. Magát az elvet, hogy a czél elérése végett hagyjunk sza­bad kezet a kormány intézkedésének és tanulmá­nyozásának, aláírom; de méltóztassanak meg­bocsátani, itt a czélt nem abban látom, hogy bármily messze távolban keressük az összekötte­tést, hanem igénytelen nézetem szerint, a czél itt határozottan az, hogy Budapest és Szolnok köztt lehetőleg rövid összekötő vonalat keressünk. E szempontból részemről nem tarthatnám megenged­hetőnek, hogy a tanulmányok tovább menjenek, mint legfelebb Tápio-Györgyeig, mely már szin­tén igen magas állomás a szolnok-hatvani pályán és ha még ezen felül is mennénk, akkor igen nagy kerülőt kellene tennie a Budapestre jövő szállítmánynak s így az eredeti czél, melyet elérni óhajtunk, szem elől tévesztetnék, sőt meg 5s hiusittatnék. Minthogy nézetem szerint ez a törvényjavaslat czélja, akkor egyenesen veszélyt és kárt látnék abban, ha oly aspiratiók és remé­nyek élesztetnének s oly versengések támasztat­nának, melyek a czél veszélyeztetése és az ország károsítása nélkül ki nem elégíttethetnének. Tehát azon szempontból, hogy nem teljesíthető', legalább méltányosan nem teljesíthető aspiratiókat ne kelt­sünk és újabb versengéseknek tápot ne adjunk, kérem a t. házat, méltóztassék a közlekedési- és pénzügyi bizottságok szövegét elfogadni, mely úgyis a legmesszibb határig szabad kezet enged a kormánynak, hogy a kellő tanulmányozás alap­ján a részletes tervet elkészítse. {Helyeslés.) Ordódy Pál, közmunka- és közlekedési minister: T. ház! Midőn a kormány e törvény­javaslatot benyújtotta, első sorban az volt előt­tünk, hogy a hatvan-szolnoki vonalból a lehető legrövidebb és legjutáuyosabban kiépíthető össze­köttetést ajánlja a háznak. En ma is azon meg­győződésben vagyok, hogy az új szárnyvonalnak Györgyétől való kiágazása talán megfelelne a czélnak; azonban elismerem, hogy részletes tanulmányok, legalább olyanok még nincsenek, melyeknél fogva egész biztossággal azt mond­hatná ma a kormány, hogy az lesz a legrövidebb és legjutányosabb vonal, a mely Györgyétől vezettetnék; és ennélfogva én ma is azon óhaj­tásomat vagyok bátor nyilvánítani, hogy a köz­lekedési- és a pénzügjd bizottság jelentésében megállapított vonal mellett méltóztassék maradni a t. ház. {Helyeslés.) Miután egyébiránt, a mint szerencsém volt

Next

/
Oldalképek
Tartalom