Képviselőházi napló, 1878. XIV. kötet • 1880. május 31–november 16.

Ülésnapok - 1878-273

b8 273. országos fll% június 2. 1880. ég olyan kérdés, a mely mindenesetre megérdemli, hogy minden oldalról megfontoltassék. A t. kormányelnök ur nem is indokolja ezt, hanem csak hozzá teszi, hogy kéri a felhatalmazást, hogy ezen vonalat az északkeleti vaspályatársulatiiak átengedhesse, „a mennyiben a kormány által megállapítandó feltételek elfogadtatnának." De kérdem, melyek ezen feltételek, talán a törvényhozásnak is van joga ismerni azon feltételeket, melyek mellett a kormány meghatalmazást kér ezen fontos intézkedés létrehozására ? {Igaz ! a szélső balon.) Ennélfogva én alakilag nem birom magamnak megmagyarázni, hogy ezen §. miképen jutott ide és ezért nem tudom elfogadni. De éppen ugy kérdőjelt képez a józan ész élőit, ha érdemileg tekintjük e §-t. Sohasem volt annyira helyéi), mint éppen itt azon kérdést intézni a kormányhoz, hogy magyarázza meg, vagy legalább jelezze gyengéden, hogy mi a közlekedési politikája. Hosszú évek óta, ministeri programmbeszedekben mindig hallottuk hangoztatni, hogy a közlekedési politikai programra, egyik főrészét képezi a vasutak csoportosítása és alig volt ministeri beszéd, a melyben nem hangoztatott a csoportosítás. És csakugyan ez jelszó lett a házban és az egész hazában. Sokakban talán a csoportosítás azt az eszmét keltette, hogy összevásároljuk a vasutakat, a hol csak lehetséges. Tehát ez arra mutat, miszerint praedominál a törvényhozás- és a kormányban azon törekvés, hogy az országba:) levő vasutakat az állam kezében eoncentrálja. És mit látunk itt? Hogy midőn egyik kézzel csoportosítunk, a másik kezünkkel ki csoportosítunk. {Ugy van! a szélső haloldalon.) Azt mondja a t. minister ur, hogy az nem tesz nagy különbséget, hogy akár az állam által kezeltetik, akár a társalat által; de miután az állam számlájára megy a kezelés, tehát olyan, mintha az államé volna. Hát bocsánatot kérek, én tudok igen sok példát más európai államokban, hol igazi közlekedési politikát követnek, hogy a vasút - eentralis-itió kedvéért állami kezelés alá veszik még a magáníársulatok vasutait is; de én olyan centrálisát!ót, hogy az állam magántársulatnak adja át a maga vasutait és e mellett azt mondja, hogy csoportosítási politikát követ, olyant sohasem láttam. {Ugy van! Igaz! a szélső balon.) Én. t. képviselőház, azok utam, a mik itten ezen oldalról a részletekre nézve elmondattak, u ni látok czélt abban, hogy itt bővebben bocsátkozzam a részletezésbe. Én azt hiszem, hogy magában ezen két dolog, melyet idáig érintettem, egyrészről semmiféle, vagy legalább az eddig j -Izeit közlekedési politikának meg nem felel, hanem ellenkezőleg ez által megzavarjuk közlekedési politikánkat, lehetetlenné tesszük, hogy rövid idő múlva, bárki jöjjön is erre a székre, közlekedési politikát követhessen. A pénzügyminister ur mai beszédébea nem tagadta fontosságát annak, hogy előbb-utóbb az északkeleti vasutakat is az állam tulajdonába ejtsük. És az igazi ut, hogy azt lehetővé tegyük, hogy erősbítsük, nagyobbítsuk azon hálózatot, adjuk meg neki azon két lábat, mely neki hiányzik, hogy két-három esztendő múlva, mikor az állam azt meg akarja venni, annak igazgatója előállhaseon és azt mondja: „Uraim! Vettétek volna meg 2 évvel ezelőtt, akkor olcsóbban adhattam volna, ma én nagyhatalom vagyok, ma drágábban alkuszunk." {Elénk helyeslés a szélső balon.) Éz nem csak megközelítés, hanem egyenes taíajkészítés az ellenkező politika követésére. {Helyeslés a szélső baloldalon.) Azt mondja a t. előadó ur, hogy hiszen az állam fenntartja magáinak a felmondási jogot. Hát kérem, ez a felmondási jog nagyon szép dolog, hanem hallottunk itt egy theoriát arról a bársonyszékről és hallottuk azt többször ismételve, hogy más az, hogy valakinek bizonyos joga legyen és más az, hogy azzal a jogával éljen és mikor éljen. Volt már nekünk nagyon sok jogunk, melyek olyan körülményeket idéztek elő, hogy nem lehetett velük élni. Mig a jog kezemben van, nem látom szükségét, hogy miért adjam át másnak azon reményben, hogy ha majd szükségem lesz rá, vissza fogom vehetni ? Nem adom ki, nálam van, ez a legnagyobb biztosíték! {Helyeslés a szélső balon.) Hieronymi t. képviselőtársam — én igazán nem tudom, milyen adatok alapján — egyenesen kétségbe vonta, sőt tagadásba vette a debreczeni kérvénynek azon állítását, hogy a debreczen-miskolczi vonal egyik legjövedelmezőbb része a pályának. Hieronymi Károly államtitkár {közbeszól): Nem mondtam! Helfy Ignácz: Bocsánatot kérek, határozottan mondta, hogy rosszul vannak informálva azon kereskedő urak, ha azt állítják, hogy ez a legjövedelmezőbb vonal. {Halljuk ! Halljuk!) Hát én megvallom őszintén, hogy ezt nem vártam volna és senki részéről nem lepett volna meg ezen állítás annyira, mint éppen az államtitkár ur részéről, a kiről tudom, hogy foglalkozik ez ügy gyei és érti a szakmáját. Méltóztassanak megnézni a társulat utolsó közgyűlésének relátióját és meg fogják látni, hogy az összes 57* millió forintnyi jövedelemből 1 millió 700 ezer forint esik a debreczen-miskolczi vonalra, {Ugy van! a szélső balon.) Ezek alapján nem fogadom el a pénzügyi