Képviselőházi napló, 1878. XIV. kötet • 1880. május 31–november 16.

Ülésnapok - 1878-298

november !6. 1890. 402 298. országos üléi Hiszi-e, hogy oly czél elérésére, a mely ne álljon másból, minthogy, habár szegényesen és saját iparunk termékeit fogyasszuk és az idegent, habár jobb is, olcsóbb is volna, ajtónk küszöbétől elkergessük, ezen agyon nyaggatott, vérig szivattyúzott és koldussá tett társadalom képes lesz-e akkor, midőn az állam és egész szervezete éppen ellenkezőjén dolgozik ezen hazafias törekvésnek; mikor látjuk, hogy a magyar állam eszméje iránti ragaszkodás mindig gyengébb lesz a társadalom sok rétegében, midőn a szegény munkásosztály, a helyett, hogy emelné a hazai ipart, itt hagyja e földet s kivándorol Amerikába ; midőn idegen honfitársaink részéről halljuk a panaszt, hogy ezen államnak csak súlyos terheit érzik és hogy ezen kormány és ezen államférfiak vagy nem képesek, vagy nem akarják a társadalomért azt megtenni, a mit tenni szükséges volna, hogy azon irtózatos áldozatkészségért, a melyet a társadalomtól követelünk, megfelelő aequivalenst lehessen nyújtani a társadalomnak ; midőn a katonaságért, mint az előadó ur monda, 36 millió frtot költünk, de a nemzet véderejében, mint a ministerelnök ur tegnap jelzé, oly jelenséget lehet észrevenni, a mely azt mutatja, hogy azon véderő tetemes része, a melyet fenntartunk, mély és engesztelhetetlen gyűlöletet érez minden iránt, a mi magyar és minden iránt, a mi alkotmányos és minden iránt, a mi a nép jogainak megerősítésére szolgálhatna ? Ha ezt minden nap látja a magyar társadalom, — akkor erőt, hazafiúi erőt, összpontosított erejének, a kormányzat hatalmának segítsége nélkül, sőt annak ellenére, akkora erőt, hogy saját fogyasztásának és termelésének terén a hazai érdekeket megvédelmezheti, az idegeneket pedig a határon kívül utasíthatná, oly erőt kifejteni nem lehet. És ha igen t. barátom sem tud egyéb orvosszert, más részről látja ezt a rettentő pusztulást, a mi itt vagyonban, társadalmi osztályban, közerkölcsökben és politikai erkölcsökben is naponkint eléjön, — a t. pénzügyminister hiába mondja, hogy a többség ezt és ezt akarja, a többség a költségvetést s vitát igy akarja fenntartani, nem ugy van a dolog. A többség ugyanis szólna, ha bennső meggyőződése ezt a rendszert helyeselné, de nem tartja helyesnek, pártállása — melyhez ezen nemes és talán nem egészen indokolható indok köti, — pártállása köztt és magánmeggyőződése köztt és azon helyzet köztt, melybe az ország hozva van, — igen éles ellentétet lát a t. többség és annak minden tagja. Egyenként, külön ha beszélünk azokkal, az ő nézetük is az, a mi a mienk {Derültség jobbról) és itt a házban szemközti állunk egymással, ugy látszik, hogy nézeteink egymástól annyira eltérők, hogy azok köztt érintkezési pontot találni nem lehet. Az nem igaz. A t. többségnek egyetlenegy tagja sincs, a ki bizonyos tekintetben ne röstelné ezt a helyzetet, midőn ezt ^ neki védelmeznie kell, azért nem szólnak. (Élénk ellenmondás jobbjeläl.) Politikai indokok igenis arra vezetik azt a többséget, hogy álljon szilárdul a kormány mellett, akármit csinál, vagy akármit nem csinál az a kormány, de odáig az emberi önérzetet lealacsonyítani még sem szabad, hogy védelmezni parancsolhassák ezt a helyzetet és ezt a politikát. (Nyugtalanság a jobboldalon.) Ez annak a hallgatagságnak az oka. Ám meglássuk, meg fogja mutatni az eredmény és a pénzügyministert is megfogja győzni arról, hogy csakis ez az oka és nem egyéb. De ismétlem, ha idáig is ment már a romlás, mi lesz akkor a következés? Es t. barátom Szontagh hiszi-e azt, hogy akkor egy egyszerű tiltakozás, annak kijelentése, hogy mi a kormánypárttal nem egyesültünk, változtat a helyzeten? Vagy annak az óhajtásnak kifejezése, hogy némely reformot hozzunk be az 1878-ban kötött közgazdasági kiegyezésben, talán megjavítja mindazt, a mi elpusztult és pusztulófélben van nálunk? Nem, én sokkal jobb véleménynyel vagyok t. barátom politikai belátásának élessége iránt és e reményemet kiterjesztem az egész mérsékelt ellenzékre is. Sokkal jobb reménységgel vagyok ez iránt, mintsem azt hinném, hogy ő teljesen meg van leikében nyugtatva a felől, hogy azon szelid visszautasítás egyrészről és másrészről azon igen szelid óhaj a mi helyzetünkön javítani fog. Hiszen ha a t. mérsékelt ellenzék nem megy a kormánypártba, a mint hogy azt hiszem, igen fontos személyi indokoknál fogva oda vissza sem mehet, ha vissza nem megy abba a kormánypártba, vagy ha vissza sem megy, az a dolog lényegén nem változhat semmit. Ha a t. többség száz szavazattal több, vagy csak 30 sza vazattal több, de mindenesetre több és .ha a t. ministerelnök eddig követett politikájának tovább végnélküli, határtalanul az emberi élet végéig való folytatására fel tudja használni azt a harmincz vagy száz szavazatnyi többséget és azon változtatni nem leszünk képesek mi, akár leszünk százan, akár kétszázan, mert mégis csak kisebbség vagyunk, másfelől, ha a parlamentáris élet és a nemzet legfőbb ügyeinek törvényhozási vezetése csak a mechanika és mathematikának törvényei szerint vezettetnek tovább, de nem moralitás, a politikai morräl törvényei szerint, ha a t. kormány csak magát, szóval, ha a mathematika és mechanika ügyessége diadalmaskodik mindennap, akkor méltóztassék elhinni, teljesen mindegy, akár méltóztatnak visszamenni, akár méltóztatnak itt maradni. (Általános derültség.) Én, t. ház, szintén bátor leszek t, bará-