Képviselőházi napló, 1878. XIV. kötet • 1880. május 31–november 16.

Ülésnapok - 1878-298

298. országos ülés november 16. 1S80. « ggg hogy mi a vámokkal olyan kevés, olyan — mondhatom — nevetséges összeget veszünk be, a mely mellett, hozzátehette volna, egy modern alapon berendezett államot, a milyennek a mienket szeretjük tartani, fenntartani csakugyan nem lehet. Szontagh nézetével és előterjesztésével szemben a t. pénzügyminister ur kimutatta, hogy mi a vámokból mégis csak beveszünk körülbelül 14 milliót. Csak egy kis tévedés csúszott közbe, melyet a t. pénzügyminister ur, elismerem, nem szándékosan csúsztatott közbe s ez nevezetesen az, hogy Szontagh t. barátom csak a vámokról szólt, a t. pénzügyminister ur pedig a vámokról, a szesz- és czukorfogyasztási adóról és általában az összes termelési adókról és azok eredményeként hozta ki a 14 milliót, — a mi magában ugyan igaz lehet, de Szontagh t. barátom előterjesztésének nem czáfolata. A t. pénzügyminister ur tiltakozik egy oly politika ellen, mely kétségbe esnék a jövővel szemközti és mely kezét összecsapva, avval a jelszóval nézne a jövő elé, hogy: nem segíthetünk. Sőt a t. pénzügyminister ur bizonyos javaslatokat is tesz, melyek mellett mi a pénzügyi helyzet javításánál és az államháztartás rendezésénél némi sikerrel és mint ő monda, némi reménynyel is dolgozhatunk. En megvallom, t. pénzügyminister ur, hogy én, ha visszatekintek azon évek sorára, melyekről Helfy t. barátom előterjesztésében megemlékezett és melyekről bizonyos tekintetben a t. pénzügyminister ur is megemlékezni jónak látta; ha visszatekintek azon évek sorára és az egymásután folyton következő éveknek deficitjeit, pénzügyi politikájának eredményeit összehasonlítom : akkor nekem, daczára annak, hogy érzem a kishitűség vádjának súlyát, ki kell jelentenem, hogy ezen alapon, a kormány politikájával, ezen politikai rendszerrel, a kibontakozás lehetősége iránt teljesen kétségbe vagyok esve. Kijelentem, hogy bármennyire kishitünek mondassam is, nem látok módot államháztartásunk rendezésére, pénzügyi helyzetünk javítására. A t. pénzügyminister ur tudja azt — t. elődje, nem tudom, itt van-e a házban, igazán classicus tanú lehet azon állításom igazsága mellett, melyet mondani fogok, — a pénzügyminister ur tudja, hogy 1874-ben 40 millió volt a deficit, 1876-ban beszállott 32 millióra, 1877-ben leszállott 27 millióra. A deficitnek ezen fokozatos és tetemes csökkenése némileg alapossá tehette azon reményt, hogy kellő szorgalommal, takarékossággal, kiadásaink lehető megszorításánál, talán ezen politikai rendszer alapján is sikerülni fog, ha nem is a nemzet jólétének vissaaszerzése, de legalább a pénzügyi helyzet tisztázása, állami háztartásunk egyensúlyának helyreállítása. Ezen fokozatos csökkenés némi tápot adott azon reménynek. De bekövetkezett 1878 s ezen év egy gonosz varázserővel a 27 millióra csökkent deficitet egy csapással 60 millióra emelte. Azóta ez normális állapot, szomorúan normális. 1879-ben 40 millió volt a deficit, 1880-ban, ha minden jelenség nem csal, pedig a pénzügyminister ur sem állítja csalódásnak, ismét 40 milliót lesz s a jövő évben nem kevesebb. Tehát szemköztt állunk csak a legközelebbi évekre is 40 milliónyi forint állandó deficittel. Már most, hogy ezen deficittel szemben a t. pénzügyminister ur által javasolt orvosszerek, t. i. takarékosság, pontosság, rend, közgazdasági érdekeink emelése, — természetesen csak élő szóval s jövedelmeink kímélése, mint előbbi beszédében mondani szives volt, — hogy mondom — a 40 millió deficittel szemben ezen házi szerek mennyiben fognak használni és államháztartásunk egyensúlyának helyreállítására mennyiben fognak közreműködni, azt én megint nem vagyok képes felfogni. Az igen t. pénzügyminister ur és az igen t. kormány nem most először, hanem már ismételve fordult a ház ezen oldalához, sőt meg kell vallanom, az igen t. többség is több alkalommal egy-egy világos pillanatában szintén tette ezt, hogy adjon hát valami programmot, jelentsen ki valami vigasztalót a szomorú helyzettel szemköztt, jelentse ki, hogy mit fogna csinálni a kormányon, hogy minő képét látja a jövőnek, hova vezetné a nemzetet államunk ma fennálló szerkezetében, ily pénzügyi helyzet mellett hova fogná vezetni ? — A t. ministerelnök is egy évvel ezelőtt kijelentette a pénzügyi bizottságban, hogy ő nem tud orvosszert, álljon elő az ellenzék a maga javaslatával és ha okos dolog, elfogadja, de ő nem tud. Éles Henrik (közbeszól): Nem állok elő! Eötvös Károly: Egy évvel ezelőtt t. barátom azt mondta, hogy 25—26 millió deficit egy ily nagy virágzó államnak mégis nem is valami jelentékeny deficit. (Derültség.) A ki ugy vélekedik a dolgok állásáról, mint t. barátom, az csakugyan azon szerencsés helyzetben van, hogy a kormánytól nem várhat és nem vár semmiféle programmot a kibontakozásra nézve. Ismétlem, a t. ministerelnök tavaly a pénzügyi bizottságban azt jelenté ki, az idén nem jelentett ki semmit, csak arra kérte a pénzügyi bizottságot, hogy a tisztelt barátom az előadó ur nem egész szerencsével indokolt jelentésébe vegye fel körülbelül azt az indokolást, melyet Wahrmann Mór t. képviselőtársunk a pénzügyi bizottságban fatalismusnak nevezett, de kifejtett más szavakkal és azok a más szavak csakugyan felvétettek a jelentésbe. T. képviselőház! Ily kilátással és biztatással a jövőt illetőleg én nem tudom, hogy a t. többség, hogy nyugodhatik meg a haza jelenlegi hely;