Képviselőházi napló, 1878. XIV. kötet • 1880. május 31–november 16.

Ülésnapok - 1878-298

298. országos ülés november 16 1S80 305 akarok; de azt az egyet állíthatom már ma, hogy összehasonlítva azt az előirányzattal, nem lesz abban oly lényeges különbség, a mely az 1881-ik év mérlegére, vagy annak fedezeti részére káros befolyással lehetne. Mondhatom továbbá azt is, hogy daczára annak, hogy nem éltem a törvényhozás által adott azon felhatalmazással, hogy a törlesztéseknek megfelelő papírok kibocsáttassanak, az állampénztárban az év végével nevezetes készpénzrészlet marad, mely oly kiadások fedezésére fordítható, melyek az 1881-dik év terhére esnek. (Tetszés a jobboldalon.) Az 1881-ik évi előirányzatra nézve, miként bátor voltam megjegyezni, sem a bevételek, sem a kiadások egyes tételeire lényeges észrevételek nam tétettek, sőt azok sok részről alaposoknak ismertettek el. Ha a pénzügyi bizottmány által megállapított hiányról szólok és azt veszem kiindulási pontul, akkor az a végeredmény, hogy a hiány 24 millió 700,000 írttal van megállapítva. És itt megjegyzem minden félreértés kikerülése tekintetéből, hogyha összehasonlítani kívánja a t. ház, vagy annak bármely tagja a hiányt a múlt évek hiányaival, természetesen számításba kell venni a törlesztés fejében felveendő 8 millió forintot, a melynek hozzászámításával a hiány kerek összegben 33 millió frtra növekszik. Azzal, hogy akár a pénzügyi bizottság, akár én a hiányt a megalkotott törvények nyomán 24.700,000 frtban állapítjuk meg, senkit elámítani és félrevezetni nem lehet szándékunkban, mert hisz az ez iránti számítást mindenki megtehette magának. Hogy ha a hiány akkora lesz, mint a minőnek a pénzügyi bizottság kimutatta és a t. ház, tanácskozásai folytán ilyennek megállapítja, akkor azon kérdés előtt állunk, hogy ezen hiány mi módon fedeztessék ? A mint felfogágom szerint egyrészről nem szabad úgy eljárnunk, hogy e hiány tisztán csak felveendő államadóssággal fedeztessék, úgy másrészről nem lehet nekünk •— figyelembe véve az ország körülményeit — azt mondnni, hogy ennek nagy részét saját bevételeinkből fedezzük. De nem is volna méltányos ezen hiányt nagy mértékben bevételeinkből fedezni akkor, midőn a deficit íctemes része beruházásokra fordítandó összegekből ered, a mely beruházásokat joggal fedezhetjük rendkívüli bevételi forrásokból. És ha sem az egyik, sem a másik mód kizárólag nem használható fel, nézetem szerint nem marad más hátra, mint a mi előterjesztésemben foglaltatik és a mit a pénzügyi bizottság is ajánl, t. i., hogy ezen hiányt fedezzük egyrészt jövedelmeink fokozása utján 6.500,000 írt erejéig; fedezzük másrészt 7.800,000 frt erejéig új adóssággal, a melyet joggal kötheKÉPVH. NAPLÓ. 1878—81. XIV. KÖTET. tünk az 1880. évi VIII. és IX. t.-czikkek alapján, mert ez összegeknek megfelelő törlesztéseket létesítettünk az 1880. év folyamában s a fennmaradó 10.600,000 frt hiányt fedezzük szintén új kölcsön kibocsátása által. Ezen összegek együttéve elégségesek a 24.700,000 frt hiány fedezésére. Ha már hiányról szólunk, szükségesnek tartom, hogy ezen hiány valódi magasságával tisztába jöjjünk és itt bátor vagyok megjegyezni, hogy felfogásom szerint és azon esetre, ha a t. ház elfogadja azon előterjesztéseket, a melyeket e részben a kormány tett, a valóságos hiány nem 24.700,000 frt, hanem a saját forrásainkból beveendő és a deficit egy részének törlesztésére fordítandó jövedelmek levonásával 18 millió. Igen kérem a t. házat, méltóztassék az érintett törvényjavaslatok és az azokból várható bevételek megszavazásával lehetővé tenni pénzügyi kibontakozásunkat, hogy ne mindig új adósságokkal tetézzük a meglevőket, hanem igyekezzünk azon, hogy a hiánynak egy része a jelzett módon saját bevételeinkből fedeztessék. Itt, hogy az iránt is tisztában legyünk, hogy a hiányt előidéző összegek hová fordíttatnak, méltóztassék megengedni, hogy elemezzem, hogy ezen hiány tulaj donképen miből ered. Én egyrészt nehéznek tartom a beruházásokat a rendes kezeléstől tökéletesen elválasztani, mert sok esetben bajos megmondani azt, hogy mi a beruházás, mi a rendes szükséglet; és a mi körülményeink köztt még talán egy szempontból veszedelmesnek is tartom ezt, mert könnyen oly terheket hárítanánk beruházásokra, melyek tulajdonkép saját kezelésünk terhét képezik. De midőn arról van szó, hogy mire fordítjuk tulajdonképen felvett adósságainkat, mégis csak szükségesnek látom constatálui azt, mennyiben fordítjuk azokat beruházásokra és mennyiben fordítjuk saját jövedelmi hiányaink fedezésére. És azért, ha elkülönítjük a beruházásokra fordított összeget, mint a költségvetésben fel is van véve s ha leszámítjuk az átmeneti bevételeket, a sokszor említett államjavak és a tiszavidéki kölcsönkötvények eladásából befolyó összegeket: azon összegek, melyek tisztán beruházásra fordíttatnak, 8 millió frtot tesznek, marad tehát azon hiányképen, mely a folyó év szükségletében mutatkozik, 10 millió és ezen 10 millióban foglaltatik 10 millió kamatbiztosítási teher és két millió oly teher, mely a közösügyi kiadásokból reánk esik, mert ott 8 millió frt fordittatik beruházásképen, a miből ránk körülbelül 2 millió esik, mely teljes joggal a beruházások közé sorozható. Azon kérdésnél, hová fordíttatnak a deficitet előidéző felvett pénzek, ezt constatálni mégis 50