Képviselőházi napló, 1878. XIV. kötet • 1880. május 31–november 16.

Ülésnapok - 1878-298

298 országos ülés november 16. 188Ö. 398 forintot, ez éppen azon összeg, melyet ő most említ. A t. képviselő ur tehát itt ugyanazt állítja, a mit én és örülök rajta, hogy a t. képviselő *ur legalább ezen egy kérdésben ugyanazon álláspontot foglalja el, mint én. A t. képviselő ur összehasonlítja a mostani helyzetet a 75-ki helyzettel és azt mondja, hogy mennyivel előnyösebb volt az akkori helyzet. Én, t. ház, azt, hogy melyik helyzet volt előnyösebb, az akkori-e, vagy a mostani, alárendelt kérdésnek tartom. Ne azt nézzük, hogy melyik helyzet volt kedvezőbb, hanem azt, hogy miként segítsünk rajta. De én a mostani helyzetnek az előbbivel összehasonlítását szívesen elfogadom, mert hogy azon állapot, midőn le voltak kötve az államjavak, midőn fejünk felett láttuk függni 153 milliós lebegő adósság képében Damocles kardját: hogy mondom, azon állapot oly annyira kedvező lett volna, miszerint azt visszakívánjuk, azt én el nem ismerem. (Helyeslés jobbfelöl.) De a hányszor én e kérdésekben felszólaltam, úgy az 1879-iki költségvetés tárgyalásánál, mint az idén is, mikor a költségvetést benyújtottam, soha azt én tőlem nem hallotta senki, mintha én a helyzetet rózsaszínben kívántam volna feltüntetni, vagy annak tartottam volna; én határozottan kijelentettem mindig, hogy a helyzet komoly és azon segíteni első kötelesség. És e tekintetben talán eltérek másoktól, a kik azt mondják, hogy a baj nagy és a helyzet komoly és kezeiket összecsapva, visszavonulnak, a helyett, hogy a helyzet javítására közreműködnének ; hanem én ellenkezőleg azt mondom, hogy igenis, a baj nagy, a helyzet komoly és ennek javítása czéljábóí fogjunk kezet egymással és vállvetett erővel működjünk közre a bajok orvoslására. Ha erre közreműködünk, azt hiszem, több hasznot teszünk a hazának és férfiasabban fogunk cselekedni, mint puszta jajveszékeléssel és bajaink folytonos feltárásával. (Élénk helyeslés jobb/elöl) Éppen azért, t. ház, mert a helyzetet most is komolynak látom, nem tartottam mellékes dolognak, felhívást intézni azokhoz, a kik velünk e czélra kivannak törekedni, hogy működjünk közre a közös bajok elhárítására. Az előttem szólt t. képviselő ur ezen felhívást visszautasította, azt mondván, hogy azon kormánynyal és azon többséggel, a mely ily úton jár, nem lehetséges egyesülni. Én, t. ház, a magam részéről teljes meggyőződéssel tettem ezen lépést és úgy, mint akkor nyíltan kijelentettem, úgy ma is kimondom, hogy részemről kész vagyok közreműködni, hogy mindazoknak, kik velünk a baj ok elhárítására egyesülni akarnak, teljes működési szabadság biztosittassék. (Mozgás.) De ha a t. képviselő urak ezt visszautasítják, ám lássák ők a következményeit. Mert a többség jelentősége nemcsak abból áll és nemcsak akkor működik eredménynyel, ha számra nagy, hanem sikerrel működhetik úgy is, ha öntudatos és egyetértő és úgy állván a többség, mint van ma, teljes öntudattal és felelősségének teljes érzetében fog nagy feladatának megfelelni. De azon felszólalásával a képviselő ur — nem tudom egyénileg, vagy megbízásból tette-e — annak a jelét adta, hogy az egyesülés vele és az ugyanazon nézetekkel lévőkkel nem lehetséges. Ez alkalommal oly erőszakos intézkedéseket helyezett kilátásba, melyeket szerinte ő és a mérsékelt ellenzék létesíteni akar. (Felkiáltások a baloldalon: csak egyéni nézetét mondotta!) Én azt hiszem, hogy különösen hangsúlyozta, hogy a mérsékelt ellenzék álláspontját jelzi és ha a mérsékelt ellenzéknek az a szándéka, hogy az elvállalt kötelezettségeknek ne tegyünk eleget, hogy a kétoldalú szerződést egyoldalúkig felboutottnak tekintsük, akkor határozottan kijelentem,^ hogy az egyesülés velők nem jöhet létre, (Elénk helyeslés a jobboldalon) mert ezen utat mi követni nem szándékozunk. A képviselő ur felemlítette a vámjövedelmeket, és azt mondotta, a mint ezt többször és többen felhozták, hogy minket a határvámjövedelmekből több százalék illetne meg, mert mi vagyunk azok, a kik a külföldről behozott árúczikkeket fogyasztjuk és mondották s a képviselő ur is említette, hogy gyarmata vagyunk Ausztriának és mi fogyasztjuk áruczikkeit. Már e kettő közül csak az egyik állhat, t. ház, vagy az egyik, vagy a másik igaz. Vagy az áll, hogy Ausztria nem fogyaszt semmit a külföldről behozott czikkekből és saját gyártmányaiból, hanem mi fogyasztjuk annak legnagyobb részét, vagy áll az, hogy mi fizetjük a vámot, vagy pedig, hogy mi túlnyomólag osztrák czikkeket fogyasztunk és Ausztriának fizetjük az adót; állhat az egyik vagy másik, de mindkettő egyszerre nem állhat. (Ugy van! ugy van! a jobboldalon.) Minthogy most a határvámjövedelemről van szó, legyen szabad e kérdéshez néhány szóból álló nyilatkozatot tenni, mely a kérdés felvilágosítására szolgál. (Halljuk! Halljuk!) Azt mondják, hogy a határvám-jövedelem oly felette csekély, hogy semmiképen sem felel meg a várakozásnak. Hogy a határvám-jövedelem nagyobb lehetne, mint jelenleg, azt elismerem, sőt kívánatosnak is tartanám, de az nem áll, hogy oly csekély lenne, mint a milyennek állítják s hogy az nem megy