Képviselőházi napló, 1878. XIV. kötet • 1880. május 31–november 16.

Ülésnapok - 1878-273

273 M-vrrtw ül- JBiiiux 2. ?SSÍ). 33 illetni ez a teher, a magyar államot-e, vagy az észak-keleti vaspályát? Ezek mind oly kérdések, melyek világossá teszik, hogy itt a tiszta szám­adások ténvleg össze fognának zavartatni {Helyeslés balfeVól.) Azon ellenvetésre, mely arra nézve felho­zatott , hogy minden vaspálya fontosságának emelése czéljából, felhozható bizonyos irányok­nak általa történő összekötése és itt sem nyom semmit, hogy a kérdéses vonal északot déllel összeköti, azt válaszolom, hogy ezen vaspályánál ez nem üres frázis, nem humbug, hanem tényleg létezik egy olyan forgalom az alvidéki és fel­vidéki megyék köztt, mely ezen szempontból is fontossá teszi a vasutat. Csak emlékeztetem a t. államtitkár urat, a ki bizonyosan tudni fogja ezt, hogy az északi megyék sokszor nagy szük­séget látnak gabonában. Ezen vidékeknek, különösen l- ömör, Szepes, Sáros és Liptó megyéknek nagy forgalmuk van az alvidékkel, honnan gabonaszükségletüket be kell szerezuiök. Most ezen vidékek, — nem tudom, mily feltételek mellett szándékozik az állam átadni a pálya kezelését, de a mint felteszem, hogy az északkeleti vasútnak szabad mozgás fog enged­tetni, akkor nem a mostani állapottal, á<i azon állapottal szemben, mely beáüna, ha az állam olcsóbb tarifája alkalmaztatnék, —- kedvezőtlenebb helyzetbe jutnának. Ennek feltüntetésére a kö­vetkezőket vagyok bátor idézni. Ha az észak­keleti vasútnak fog átadatni a miskolcz-szerencsi vonal, akkor Budapestről Mármaros-Szigeíre a gabona szállítása körülbelül 11.8 írttal drágább lesz, ha t. i. nem a magyar állami, hanem fiz északkeleti vasut tarifái szerint számittatnak a díjak. Ha pedig Gömörbe szállíttatnék gabona, teszem Debreczenen és Miakolczon át Dobsiuáig, akkor a következő tételek állanak: A tiszai, fel­téve, hogy a tiszai államosítása után, a magyar államvasutak olcsóbb helyi díjszabásának tételei alkalmaztatnának és a budapest-szerencsi vonalaz állam kezében lenne, egy kocsi gabona szállítása kerülne Szigetig 143.1 frtba, tehát 11.8 írttal kevesebbe, mint jelenleg. Mig ha az északkeleti­nek adatik át a debreczen-miskolczi vonal és annak díjtételei alkalmaztatni, az 4 írttal ismét drágább lesz. Ugyanazon feltételek mellett a dobsinai fogyasztónak pedig, egy kocsi gabona 13.90 írttal többe kerül. Az mondatott azonban, hogy a törvényjavaslat biztosítja az államnak a rövid felmondási idői. Ezen jog mindenesetre biztosítva lesz az állam számára. De annak gya­korolhatása az északkeleti vasut igazgatóságá­nak compromissiója nélkül alig levén lehet­séges, bizonyára sok befolyás fog érvényesülni, hogy ez meg ne történjék. Az mondatik továbbá, hogy az állam a főtételeket a forgalom érde­kében meg fogja szabni. Ekkor azonban azt KÉPVH. NAPLÓ 1878 — 81. XIV. KÖTET. lehet kérdezni, mit fog hát érni az északkeleti vaspályának ez az egész jótétemény, ha ugy megkötik kezeit, hogy alig mozdulhat bele. Kér­dem továbbá, mi haszna lesz a v sutnak az át­adásból még ugy is, ha minden közelebbi és tüzetes megszorító feltétel nélkül kapja meg a vonal kezelését. Vájjon az északkeleti vasut ez által annyira jövedelmezővé lesz-e, hogy meg­szűnik a kamatgarantiát igénybe venni. És rész­vényeseire nézve az állam ezen oly kevésre be­csült vonalának kezelése, csupán az átadás és átvétele ténye folytán, oly aranybánya lesz-e, melyből busás felülosztalékban fognak része­sülni^ En azt hiszem, t. ház, senki sem képzeli, hogy ez a fordulat beállhasson, hanem mind­nyájan egyaránt arról vagyunk meggyőződve, hogy nagyban és egészben marad a helyzet, a mint van: az északkeleti vasut részvényesei meg­kapják a biztosított kamatot, de ennél többet egy krajczárral sem, az állam pedig, mint eddig, ugy ezentúl is kifizeti nekik annak legnagyobb részét. Az adott körülmények köztt tehát az én fel­fogásom szerint, csupán az északkeleti vasut igaz­gatóságára nézve járhatn átadás, bizonyos előnyökkel. De ha jól tudom, annak egyik mérv­adó tagja már lemondott az e czímen nyerhető javadalmazásról. Igaz, hogy e lemondás pusztáu a fizetésre vonatkozott, legalább a bizottsági ülésről szóló jelentésben én csak ezt olvastam, hajlandó, nagyon hajlandó vagyok mindazáltal ezen lemondást az összes anyagi emolumentu­mokra vonatkoztatni. Mert, t. ház, a minő kö­zömbös dolog az ily nyilatkozatok elmaradása, épp oly súlyos beszámítás alá esnek azok, ha nem őszintén és c-árpán mentális reserválával történtek a végből, hogy a közvéleményt azzal, mintegy czélszerííbb hangulatba ringassák. Az ily nyilatkozatokban azután nincs érdem, hanem van szemfényvesztés és van sok egyéb, a mi nem erény, különösen ha azon nyilatkozatot, a ház egy tagja azon czélból teszi, hogy másként talán kevésbbé megtámadható szándéklatát, itt annál biztosabban keresztül vigye. Nekem azon­ban ily eljárást az északkeleti vasut igazgató­ságának bármely tagjáról feltenni eddig okom és jogom nem lévén, én e nyilatkozatot ugy ma­gyarázom, a mint az rájuk nézve legelőnyösebb és azon értelmezést fogadom eb hogy ezen pálya átvételéből az igazgatóságnak nemcsak fizetés­beli, de semminemű más anyagi előnye nem szár­mazik. És ha ez igy van, t ház, én az önzet­lenség ezen rendkívüli példányát igen nagyra becsülöm ; azonban bocsásson meg a tiezavidéki vasut igazgatósága nekem, ha ugy látom, hogy most már önzetlenségének ezen nyilvánulása után, az egész dolognak éppen semmi értelme sínes s

Next

/
Oldalképek
Tartalom