Képviselőházi napló, 1878. XIV. kötet • 1880. május 31–november 16.

Ülésnapok - 1878-298

386 298. országot ülés november 16 1880. nincs kimerítve. Vau a kérdésnek még másik oldala is, még pedig törvény által constatálva. Ezen oldala a dolognak következő: A tényállás az, hogy mi ma adósságaink tőkéinek törlesztésére nem vagyunk képesek Ez törvényileg constatálva van, mert éppen ezen képviselőház éppen ezen esztendőben hozta meg azon törvényt, mely intézkedik arról, hogy mikép kelljen a lejárt adóssági tőkerészletek törlesztését kölcsönökkel fedezni. Mi tehát a tényállás ma? A tényállás ma az, hogy mi a törlesztéseket csak újabb kölcsönökkel vagyunk képesek teljesíteni. Már, t. ház én azon meggyőződéssel vagyok, hogy akár magán ember, akár állam, csak annyi adóssági terhet bir meg, a mennyit törleszteni képes. A mely adósságnak tőkéje az illetőnek, legyen az magán ember vagy állam, az illetőnek jövedelméből nem törleszthető, az az adósság a tőkevagyon csonkítása nélkül meg nem bírható. Itt magán ember és állam köztt nincs külömbség. Jól tudom, hogy bizonyos pénzügyi capacitások nevetni fogják azt, a mit én most állítok. Azt fogják mondani, micsoda rövidlátás az, hiszen az állam mindig segíthet magán. Ha a helyes pénzügyi és nemzetgazdasági politika a szédelgéssel egy, akkor megengedem, lehet azoknak igazuk, kik igy gondolkodnak. De én megkülönböztetem a szédelgést a helyes politikától és azt hiszem, 1 ogy a mit mondtam, helyes nemzetgazdasági és pénzügyi elvek szerint ugy van és igaz. Lehet a crisist mindenféle szédelgés! műveletekkel elodázni, de a crisis előbbutóbb be fog következni mulhatlanul. Miért? A dolog nagyon egyszerű. Még csak valami nagy tudományos készültség sem kívántatik megértésé! ez. Miért szükséges a törlesztés az államkölcsönöknél épp ugy, mint a magánosoknál, ha fenn akarják magukat tartani? Szükséges azért, mert minden jövő ugy az egyesre, mint az államra nézve mindig újabb és újabb szükségleteket hoz. Ha tehát a múltnak terhei nem törlesztetnek, utóbb mód felett felszaporodván, a jövő tere el van vágva az illető elől. Ez oly igazság, melyet a legegyszerűbb józan ész is belátni képes s engedje meg nekem a t. ház, hogy némi gyakorlati példákra is hivatkozzam e részben. Mit tesznek pl. az észak-amerikai egyesült államok azon adósságokkal, melyek a közelebbi háború alatt felhalmozódtak". Törlesztik azon adósságokat. Miért? Az unió jövője érdekében. Ez a helyes pénzügyi politika. Mit tesz a franczia köztársaság most? Törleszti a járadékkölcsont, a nélkül hogy valaki által kényszeríttetnék ; törleszti a jövő érdekében. Ez az egyedül helyes politika. Ha megengedi valamely állam, hogy a múltról minden adóssága felhalmozódjék, és egészen törleszteti énül maradjon, annak az államnak jövője nincs, mert ha jövőt akar magának alkotni, a jövőnek ismét újabb terhei lesznek s a jövőnek meg minden múltnak terhét egyszerre és folytonosan megbirni lehetetlen. T. ház! Nem arrogálom magamnak, hogy ezt az eszmét én mondom ki legelőször, sőt nyíltan beismerem, hogy a mi jelesül az európai valódi pénzcapacitásokat illeti, egy nagy férfiú, ki megoldotta az összes világtörténelem legnagyobb pénzügyi problémáját, Thiers Adolf, a franczia köztársaság eluöke volt az, a ki ezt egy alkalommal a franczia kamarában fejtege! te. Ismétlem: ha Magyarországban oly politika követtetik, mely a múlt terheinek törlesztésével mitsem gondol, hanem folytonosan adósságot adósságra halmoz és adókat emel: akkor Magyarországnak jövője nincs. Az tehát, a mit t. előadó ur mondott, hogy nézzük, mennyire emelkedtek jövedelmeink 1868 óta, hogy t. i. 109 millióval emelkedtek, az előadott okoknál fogva előttem éppen semmit sem nyom. S most engedje meg a t. ház, hogy némi megjegyzéseket tegyek a pénzügyi bizottság átalános jelentésének egyes részeire. A jelentés végén azt mondja a pénzügyi bizottság, hogy költségvetésünk most már szilárd alapra van fektetve. A költségvetés két részből áll: kiadásokból és bevételekből. Ha a kiadási rovatokat tekintjük, elismerem hogy e részben a költségvetés nagyon szilárd, hanem ha a fedezetről van szó, itt már igen erős kétely támadhat mindenkiben, a ki gondolkodni akar. A fedezetre nézve ugyanis az egyik alap az adóemelés, a másik alap az adósságcsinálás. Ez az a szilárd alap, melyre költségvetésünk fektetve van? Én bátor vagyok egészen ellenkező véleményen lenni. De bocsánatot kérek, még egyet kifelejtettem ; költségvetésünk részben fektetve van az államjavak eladására is. Ez nem egyéb, mint tőkéből való élés, melyet sokáig folytatni nem lehet, folytatni lehet csak addig, mig a tőke tart. Az államjavak eladása sem szilárd alap. Engedje meg továbbá a t. ház, hogy figyelmeztessem e^y körülményre, mely csak ugy mellesleg van megemlítve a pénzügyi bizottság jelentésében és melyre nem reflectált, (meglehet eszélyességből), sem a t. előadó ur, de eddig más sem. Én tehát kikérem erre a t. ház figyelmét. (Halljuk!) Feltűnő előttem t. ház, hogy a pénzügyi bizottság jelentésében a kormány részéről szabad kéz követeltetik a kamatláb tekintetében és említtetik egy bizonyos törvénynek esetleges módosítása. Hát ha kilátás van arra, hogy az eddigi kamatláb az új adósságoknál megmarad, vagy éppen lejebb szál, akkor mire való ez a szabad kéz és aunak szóbahozása? Ha tehát szabad kéz követeltetik a kormány részére, ennek más gyakorlati értelme nem lehet, mint az, hogy