Képviselőházi napló, 1878. XIV. kötet • 1880. május 31–november 16.

Ülésnapok - 1878-295

348 295- országos ülés november 9. 1880. a házon kivül történt dolgok — nevek megnevezésével — itt a házban felhozattak. Én közbeszóltam a t. előttem szólt képviselő ur szavaiba, hogy nem való, vagy nem helyes. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Azt mondta, nem igaz!) Tehát „nem igaz" — nem vonom vissza. Mondom, azért szóltam közbe, midőn a t. képviselő ur az általam kezdeménye zett mozgalomról szólt, mert nem én kezdeményeztem. De menjünk át más dologra. Azt mondta a t. képviselő ur, hogy én ő Felségének 50 éves születése napja alkalmából honvédekkel voltam a ministerelnökitél és kiemeltem azt igenis, hogy hálás köszönettel fogadjuk ő Felségének azon elhatározását, miként a honvédmenedékház állami kezelésbe vétethetik. Igenis, ezt tettem, de nem tettem sem a pesti emez egylet, vagy amaz egylet nevében, hanem tettem vagy 30 honvédbajtársam felszólítására , mert ma már ott vagyunk, hogy van Budapesten honvédegylet kettő vagy három, kik egymást folyvást desavouálják és a lapokban folyvást piszkolják. Miután én sem a menedékház kezelésébe, sem controljába befolyni nem akarok, nem is akarok gyanúsítani senkit sem, a ki ott működik, vagy támadni azt, a ki vádaskodik, de constatálom, hogy panaszok léteznek a honvédek körében, miként mindennap előfordulnának esetek , hogy egyes honvédek, minden ok nélkül kiutasíttatnak a menedékházból; mondják, hogy megtörténik gyakrabban, hogy a honvédeket becsukják és hetekig zárva tartják. Igazak-e ezen dolgok? nem tudom, hanem fáj a szivem, hogy a honvédek, mint tolvajok állítják oda egymást a hirlapokban. Midőn a t. képviselő ur azt indítványozta, hogy a menedékházat segélyezni kell, én szívesen járultam hozzá, de azt mondtam, hogy arra nem elég a 10,000 frt, hogy a menedékházban elég honvéd elhelyeztessék és nem elég akkor, midőn a kezelés miatt egymást gyanúsítják. Minek tulajdonítható az, hogy mig azelőtt évenkint 10—12,000 forinttal segélyezte a közönség a honvédmenedékhózat, addig most alig segélyezik 2—3 ezer frttal? Annak, hogy elveszett a bizalom a kezelés iránt. Én tehát örömmel üdvözlöttem a ministerelnök urnak azon kijelentését, hogy a honvédmenedékház ő Felsége engedélyével állami kezelés alá fog vétetni, midőn azt jelentette ki a honvédelmi minister, hogy a honvédmenedékház úgy fog berendeztetni, hogy annyit, a mennyit befogadni képes, legalább százat befogadjon és ezek mindennel el fognak láttatni. Örvendettem annak, midőn a honvédelmi minister kijelentette, hogy elfogadja azon propositiót, miként addig, a mig 1848—49-ki. honvéd él, senki másnak, mint a 1848—49. évi honvédeknek adasson a menedékház kezelésére, befolyás. Akkor — bocsásson meg nekem a t képviselő ur, ha az ország kezelésében sokkal nagyobb bizalmam van, mint a központi bizottság kezelésében. (Helyeslés.) Sajnálom különben , hogy ez a kérdés ide hozatott, a hova az nem való. Száz és egynehány honvédegylet volt régente, a mely annak idején elküldte képviselőit, most összesen 19. . . (Zaj. Mozgás a szélső balon.) Ha méltóztattak azon invectivákat meghallgatni, a melyeket nem én kezdeményeztem és e melyek nem ide valók, akkor méltóztassanak a felvilágosításokat is meghallgatni. (Zaj. Halljuk!) Elnök: Én a t. házat megkérdeztem, hogy megadja-e a szót Ivánka képviselő urnak és a ház megengedte. A házszabályokban nincs intézkedés ezen esetre nézve, hogy röviden kell nyilatkozni. Csak a c) pontban, mely a személyes kérdésben való felszólalásra vonatkozik, mondatik az, hogy a felszólalás rövid legyen, a házszabályok d) pontja azonban azt nem mondja. Méltóztassanak tehát a képviselő urat meghallgatni. (Halljuk ! Halljuk!) Ivánka Imre: T. ház! Nem én szólaltam fel először ezen tárgyban, hanem az előttem szólott képviselő ur a honvédbizottság nevében, melynek tagja én is vagyok , de nem megyek üléseire, mert a semmi fölött vitatkozni nem szeretek. A honvédegyletek központi bizottsága fel lett a honvédelmi miniszter által szólítva ezen ügyben és küldöttjei kijelentették, hogy a menedékházat nem hajlandók az ország kezelésébe átadni s miután ez «llen más honvédek felszólaltak, a honvédelmi miniszter, a mire joga van, enquétet rendelt el és ennek összehívásával engem bizott meg. Ezen enquéttenek minden tanácskozása nyilvánosan a városház termében, nyitott ajtóknál, hirlapirók jelenlétében folyt, határozata a hirlapokban megjelent, titkolásról tehát szó nem lehet. A különbség csak az, hogy némely bajtársaink nem akarják a honvédmenedékházat és a honvédek ellátását az államra bizni, hanem azt akarják, hogy a 19 egylet küldötteire bizassék a 10,000 frt használása és hogy a honvédmenedékház úgy kezeltessék tovább is, mint eddig; én pedig más honvédbajtársaimmai együtt azt akarom, hogy láttassák el 100 honvéd azon házban az állam által tisztességesen addig, mig 48/49-iki honvéd létezik. (Helyeslés jobb felöl.) Elnök: Következik a 3-ik interpellatió. Nóvák Gusztáv: Bátor vagyok ezen hosszú előzmények után egyszerűen felolvasni azon interpellatiót, melyet a belügyminister úrhoz van szerencsém intézni. (Olvassa.) „Interpellatió a belügyminister úrhoz: A honvédmenedékház feletti rendelkezés a honvédegyle-