Képviselőházi napló, 1878. XIV. kötet • 1880. május 31–november 16.

Ülésnapok - 1878-294

334 294 országos ülés november 8. 1880 meghallgatná. (Derültség a szélső baloldalon.) A mit itt Magyarországon egészen figyelmen kivül hagynak, az, hogy a helyzet keleten egészen megváltozott, egészen más világ van ma ott s egészen más a situatió. 25 évvel ezelőtt az európai flotta azért ment oda, hogy Törökországot megvédje a keleti népek ellen, ma azért indult oda, hogy egy kis szerb fejedelemségnek Montenegró jogainak érvényt szerezzen. Ez oly óriási változás keleten, hogy az osztrák-magyar monarchia situatióját egészen megváltoztatta. T. ház! Magyarországra nézve a mai keleti kérdés úgy áll, hogy ha Ausztria túléli a keleti válságot és rendes állapotba jön úgy a keleti, mint általánosságban az állapot, mert most az egész állapot abnormis, és akkor az első consenquentia az lesz, hogy a mostani dualistikus rendszer módosíttatik, ha más oka nem volna, a pénzügyi állapot fogja kényszeríteni a monarchiát a dualismus módosítására. Mert annak példáját Európában nem találjuk, hogy van egy birodalom, a mely két államból áll, a melynek minden állama nem nagy hatalom, de mégis nagyhatalmi közigazgatási luxust enged magának. Matematice ki lehet számítani, hogy ez lehetetlen és hogy a monarchia ezen rendszer szerint okvetlenül tönkre megy. De, ha a monarchia túléli — és én gondolom, hogy túl fogja élni, legalább Ausztria, a mely nagyon tudja magát a viszonyokhoz accomodálni és én nem kételkedem, hogy neki nem lesz nagy baja a keleti népekkel, de Magyarország fog ragaszkodni a mostani politikához, a consequentia — mondám— az lesz, hogy a dualismus módosulni fog és ha Kossuthnak a confoederatió illusió, éppen oly illusió a kormánypártnak, hogy a dualistikus rendszer nem fog módosíttatni. T. ház! A szerbeknek és horvátoknak a mostani viszonyok köztt egészen alárendelt helyzetük van; mi tudjuk jól, hogy a mi állásunk össze van kötve Magyarország sorsával, de van valami, a mi keblünket örömmel tölti: és ez az, hogy fajrokonainknak jövője van a keleten és ezen alárendelt állásból mi mindenkor elmondhatjuk önöknek: miénk a jövő! Nem fogadom el a törvényjavaslatot. Tisza Kálmán mmisterelnök: T. ház! (Halljuk!) Az előttem szólott képviselő urnak hosszú beszédére én a magam részérői csak igen röviden akarok reflectálni, igen röviden, mert emlékeztetni kívánom magamat, hogy miről van most szó: van szó a Horvát-Szlavon-Dalmátországokkal megújítandó pénzügyi egyezményről ; nincs tehát szó sem a Magyar-Horvátország köztti közjogi viszonyokról, sem a keleti nagy politikáról, sem a szláv nemzet jövőjéről, sem a dunai confoederatióról; mindezen dolgok ezen ügynek eldöntésére befolyással ugyan nincsenek. {ügy van! jóbbféltíl.) Nem tagadom, hogy az előttem szólott képviselő urnak ezen tárgyhoz nem tartozó értekezéseit érdekkel hallgattam, különösen érdekkel azt, a mit a keleti kérdés megoldási módozatairól és ennek a magyar-osztrák monarchiára való befolyásáról mondott; mert hiszen a tárgy olyan, hogy felőle minden vélemény érdekel, például én a napokban ugyanezen tárgyról egy lipcsei lackfabrikánstól vett levelet is igen nagy érdekkel olvastam. De ezen tárgyhoz ezen fejtegetések nem tartoznak. A t. képviselő ur először megmagyarázza, hogy minő ellentétek vannak Horvátország és Magyarország köztt; azután megmagyarázza, hogy milyen ellentétek vannak a horvátok és szerbek között. Magyarázatának egész alapja ellentétek kimutatása s a közreműködésre törvény és jól felfogott érdekek által utalt népfajok köztt; egész érvelése tehát csakis oda látszik czélozni, hogy alapot vessen azon jóslatának, hogy minden másnak romjai felett övék a jövő. Én, tisztelt ház, azon meggyőződésben vagyok, hogy különbség nélkül minden népfaj uak van jövője, a mely beletalálja magát helyzetébe, a mely nem akar magának mások romjain jövőt teremteni; de legyen meggyőződve a képviselő ur, hogy azon törekvésnek, a melyet most itt fejtegetett, mely a különféle néptörzsek ellenséges indulatára van alapítva, perczei lehetnek, de jövendője nincs. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) De t. képviselőház, nem lehet szándékom most, midőn egyszerűen ezen pénzügyi kiegyezésről van szó, mindazokra, a miket a képviselő ur elmondott, reflektálni és csakis egy pár szót kívánok megjegyezni arra, a mikor egyenesen törvény meg nem tartást emleget, mert a törvéuy meg nem tartásának vádját olyannak tartom, a melyre,;hogyha nem is kapcsolatban a napirenddel hozatott fel, pár szóval reflectálni szükséges. Biztosíthatom a t. házat, hogy a mi jogot Horvát-Szlavonorszägban a kiegyezési törvény a horvát nyelvnek ad, azt serupulozusan megtartottuk, de én sohasem értelmeztem és nem fogom azt a törvényt úgy értelmezni, hogy azt jelentse, hogy a magyar nyelv pedig ki van tiltva Horvátországból. (Elénk helyeslés.) Ezt a törvény nem mondja, nem mondhatja; és nem fog találni magyar embert a képviselő ur, a ki ama törvénynek ezen magyarázatát elfogadja. (Helyeslés.) Panasza van a t. képviselő urnak, de nem helyesen adja elő a dolgokat, a pénzügyminister által elrendelt magyar tanfolyam miatt. Sokat beszéltek róla, lássuk tehát, miben áll a dolog. Azt nem tagadhatja a képviselő ur sem, hogy a