Képviselőházi napló, 1878. XIV. kötet • 1880. május 31–november 16.
Ülésnapok - 1878-294
f2M. •rMrtffoc BMf november S. ISSt. 329 san rárható legszélső határig, sőt még ennél is messzebb. (Ugy van! a szélső balon.) Ezen okoknál fogva kérem a t. házat, méltóztassék az országos bizottság által beterjesztett javaslatot elfogadni. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Polit Mihály: T. képviselőház! Horvátország viszonya Magyarországhoz oly sajátságos, hogy annak példáját hiába fogjuk keresni akármelyik európai államban. Ezen viszony nem állami szövetséges viszony, nem is provinciális önkormányzati viszony; oly sajátságos viszony ez, melynek megmagyarázását csakis a történelmi kifejlődésben találjuk. Magyarország történelmi fejlődése azt bizonyítja, hogy az uralkodó fajnak a hódítás után nem volt azon centripedális ereje, mely szükséges volt arra, hogy az bizonyos kisebb állami formulatiókat képes lett volna assimilálni, absorbálni. Magyarországnak mindenkor voltak társországai, melyek bizonyos önállósággal birtak, legalább Horvátországban mindenkor megvolt ezen önállóság. Kifejezést kapott Horvátországnak ezen önállósága, mikor Horvátország egész függetlenül választotta fejedelmét az Arpádházból; kifejezést talált akkor, mikor önállóan kötötte meg a pragmatica sanctiót a Habsburg-Lothringeni házzal, és Horvátország mindenkor tudta védeni és fenntartani önállóságát és ha ezen önállóság megtámadtatott, mindenkor találkozott egy vagy másik horvát bán, a ki, mint Bakács bán, ezen szavakat használta: „regnum regno non praescribit leges." Ezen szempontnál fogva ma Horvátországban általános a meggyőződés, hogy Horvátország önálló ország, hogy nincs Magyarországnak alávetve és ezért a szőnyegen levő kiegyezést Horvátországban nem találják kedvezőnek. Én tudom, hogy Magyarországban és itt a házban más vélemény uralkodik, azon vélemény, hogy ezen pénzügyi kiegyezésben az előny a horvátok részén van; de Horvátországban éppen ellenkező a nézet és én, t. ház, nem szeretném, bog} 7 a magyar kormány bizonyos illusiókban — mint mindenkor tette — ringassa magát Horvátország iránt. Nekem ezen illusióim nincsenek meg. Én nemcsak, hogy figyelemmel kisértem Horvátország politikai küzdelmeit, hanem cselekvő részt is vettem ezen küzdelmekben, miután éveken át tagja voltam a horvát országgyűlésnek. Részt vettem azon küzdelemben, mikor ellenezni kellett a bécsi centralisatiót, mikor ellenezni kellett a reichsrathot. En akkor az uniópártban, a magyarbaráti pártban voltam Horvátországban is. De a viszony egészen megváltozott az 1867. évi kiegyezés által, mely Ausztriával köttetett. Ezen kiegyezés után a magyar kormány rokonszenvvel nem viseltetett Horvátország iránt. Ott ugyanis felállított egy kormányt, mely most is nagyon rósz emlékében van Horrátországnak, értem Ranch bán kormányzatát. (Ellentmondások.) T. ház! Ezen kormány alatt jött létre az első magyar-horvát kiegyezés. De hogy jött létre? Egy oktroyált választási törvény által, mely egy mesterkélt többséget szerzett a horvát országgyűlésen, mondom, mesterkélt többséget, mert a hivatalnokok és virilisták választották azon országos bizottságot, mely Pestre jött. Ekkor jött létre ezen magyar-horvát kiegyezés és én akkorában a horvát ellenzékkel egy declaratió mellett elhagytuk az országgyűlést. S tudjuk, milyen nagy öröm volt itt Budapesten, midőn a horvát képviselők beléptek a képviselőházba, tudjuk, hogy milyen szívesen üdvözölték azokat, majdnem freneticus taps volt a házban. És kik voltak azok, a kik eljöttek az országgyűlésre? Hivatalnokok voltak azok, a kiket ide küldtek, hogy Horvátország nevében a kiegyezést megcsinálják. És ezen hivatalnokok közül egy-kettő most itt van Budapesten nagy hivatalban és nem törődik Horvátországgal. Az tehát igen nagy illusió volt, hogy Magyarország 1868-ban kiegyezést kötött Horvátországgal. Az új választásoknál a nemzeti párt daczára a nagy pressiónak, többséget nyert. A magyar kormány kénytelen volt háromszor feloszlatni a horvát országgyűlést, de minden siker nélkül. A magyar kormánynak végre pactalni kellett a nemzeti párttal. A horvát nemzeti párt elvben és lényegben elfogadta az 1868. kiegyezést csak bizonyos módosításokat tett azon. Ezen módosítások benne vannak az 1873. évi kiegyezésben. A horvát nemzeti párt okosan cselekedett akkorában, mert feltétele az volt, hogy a horvátországi kormány a nemzeti párt kezébe jöjjön és a magyar kormány ezen feltételt teljesítette. De azon perezben, midőn Horvátország kormánya a nemzeti párt kezébe kerülhetett, azon perezben tökéletesen eloszlott a magyarbaráti párt Horvátországban s azóta magyarbaráti párt Horvátországban nem létezik. Maga gr. Pejacsevicb, a mostani bán azon nyilatkozatot tette az újságokban, hogy ő is csatlakozik a nemzeti párthoz. Vájjon a magyar kormány megvolt-e elégedve a nemzeti párttal; a horvát kormánynyal? Lehetett megelégedve lennie, mert ezen kormány mindenben engedelmeskedett a magyar kormánynak, sőt mi több, a horvát képviselők itt a képviselőházban mindenkor támogatták a magyar kormányt s ez által egy abnormális parlamentaris állapot keletkezett itt a házban. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Sokszor történt, hogy a magyarországi képviselők többsége leszavazta volna a kormányt, de a horvátok fenntartották. (Ugy van! a szélsőbalon.)
