Képviselőházi napló, 1878. XIV. kötet • 1880. május 31–november 16.

Ülésnapok - 1878-294

294. országos Ués november 8.1880. 327 hibás volt, a mennyiben a határőrvidék közvetlen adói benne foglaltatnak. Ez azonban csak 1875-ben lett észrevéve s időközben, 1873-ban, 1874, 1875-ben a zárszámadások úgy lettek elkészítve, hogy ezen határőrvidék közvetett adói is, a helyett, hogy egyszerűen kizárólag Magyarországot megillették volna, megosztás tárgyává tétettek a két ország köztt s Horvátország ebből 45 százalékot kapott illetéktelenül. Ezen 1873-iki, amint mondom, téves zárszáraadás kikerülte az akkori magyar országgyűlés figyelmét, az ezen hibát helybenhagyta s ezen helybenhagyást a horvát országgyűléssel közölte. A horvát-szlavón bizottság ebből aztán azt a következtetést vonta, hogy nekik joguk van ezen közvetett adókra, még pedig nem csak 1873, 1874 és 1875-re, hanem még 1876, 1877, 1878 és 1879-re is. Mig tehát egyfelől Magyarország azt követelte tőlük, hogy a közvetett adókból 1873 — 1875-ig illetéktelenül húzott 45 százalékot, vagyis 800,000 frtot nekünk visszatérítsék, addig ők nemcsak meg akarták tartani, mint őket megillető összeget ezt a 800,000 frtot, hanem az említett négy esztendőre még egy millió négyszázezer forint ráfizetését is kívánták. Koppant nehéz volt ebben a kérdésben dönteni, mert be kell vallani — és ez törvényeinknek némileg hiánya — hogy nincs oly fórum, a mely véglegesen döntene azon esetben, ha a magyar-horvát kiegyezési törvény valamely szakaszára nézve a két országgyűlés, illetőleg a két ország köztt véleménykülönbség van. Mert Horvát-Szlavonország azt mondja, hogy ezen dolgokban, ő mint egyenjogú fél alkudozik s miután ketten csináljuk ezen kiegyezést, csak ketten vagyunk illetékesek annak autentica interpretátióját adni. De hogy mi történik akkor, ha ezen két parlament nem tud egyetérteni, arra nézve a törvényben nincs provisio. Ez volt a második nehézség. Jött azután a követeléseknek egy harmadik csoportja, mely aránylag kevesebb nehézséget okozott, mert ott elvi különbség a két országos bizottság köztt tulajdonkép nem létezik. Ezen követelések vonatkoztak egyfelől arra, hogy Magyarországnak az 1878-iki elszámolásból, azon összegekből, melyeket ő Horvát-Szlavonország belszükségleteinek fedezésére adott, 270,0000 frt követelése volt, a melyet a horvátok nem tagadtak. Másfelől a horvátok követelték először azt, hogy az úgynevezett belovári katholikus papi adó, a mely évenkint körülbelől 19,000 frtot tesz, ne képezze a megosztás tárgyát Magyarország és Horvát-Szlavonország köztt, hanem mint olyan adó, a mely egészen speciális, azt lehet mondani, helyi czélra van rendelve, kizárólag Horvátországé legyen. A magyar országos bizottság nem tagadhatta, hogy ez jogosult kívánság. Hanem a horvátok nem érték be azzal, hogy ezen jogo sultság jövőre elismertessék, hanem hátra felé számítottak, követelvén az ezen összegből ä közös kiadásokra jutott 55 százalék visszatérítését, a mi körülbelől 84,000 frtot tett a múlt évekre nézve. Egy második követelésük abban állott, hogy azon adónemek, melyek 1873 óta behozattak: szállítási adó, vasúti illeték stb. szintén bevétessenek Horvát-Szlavonország azon jövedelmei közé, melyekből nekik 45% jár belszükségleteik fedezésére. Elvben ez is tökéletesen jogosult követelés. Hanem roppant nehézségekkel járna ezen kívánságnak gyakorlati keresztülvitele, nemcsak jövőben, hanem még a múltban is, mert annyi apró számítás szükségeltetnék, hogy e munka semmi arányban sem állana magával az összeggel. Ezek voltak körülbelül azon követelések, a melyek egymással szemben állottak. A jelentés utolsó írészéből méltóztatnak ismerni azon összeállítást, melyet a pénzügyministerium azon követelésekre nézve előterjesztett s a melyek végeredménye az, hogy Magyarország követelései tennének 2.290,000 frtot, Horvát-Szlavonország követelései pedig 1.800,000 forintot. A magyar országos bizottság mindent megtett és mindent megkisérlett, hogy főleg azon fontosabb kérdésekre nézve, melyeknél elvekről volt szó, a horvát országos bizottságot a magyar felfogás egyedüli jogosultságáról meggyőzze. Ez, fájdalom, nem sikerült s e szerint — a mint már eleinte említettem — az alkudozások közel voltak a meghiúsuláshoz. A magyar országos bizottságnak ennek következtében komolyan kellett gondolkoznia azon eshetőségről, hogy mi történik, ha az új kiegyezés nem jön létre? Ez, a mint emlitém, első sorban Horvát-Szlavonországra lett volna sújtó, de Magyarországra nézve is annyiban, a mennyiben egy formális hadi állapot létezett volna ezen két testvérország köztt. De azért Horvátországnak érintett követelései, melyeket ő jogosultaknak tekint, meg nem szűntek és a perpatvarnak örökös forrását képezték volna a két ország között. Minthogy tehát a két követelési csoport köztt a különbség mindössze 400,000 frt, a két országos bizottság tehát abban állapodott meg, hogy országgyűléseiknek azon propositiót fogják tenni, méltóztassanak ezen két követelési csoportot egymás irányában kiegyenlítettnek tekinteni, ugy, hogy 1880. év január 1-től az itt felsorolt kö-