Képviselőházi napló, 1878. XIV. kötet • 1880. május 31–november 16.

Ülésnapok - 1878-273

m 273. országos Blé» június % 1880. terelni, amint a tiszavidéki vasút vice versa tette, a helyett, hogy Pestre vinné egyenesen. A pénzügyi bizottság t. előadója által és a kormány által is felhozott azon érv, hogy ez által a kezelés egyszeriisittetik, szembeszökőleg nem áll. Sőt annak éppen ellenkezője éretik el. Mi történik akkor, ha a tiszavidéki vasút az egész vonalon államosittatik, pl. a marmaros­sziget-pesti forgalomra nézve? Történik az, hogy az egész forgalom csak két vasúton megy. Ha ezen vonalrész kiadatik az északkeleti vasútnak íízletkezelés végett, tehát az állam számlájára, akkor három vasúton megy át. Az egyik az északkeleti vasút saját vonala, másik az észak­keleti vasút által az állam számhíjára kezelt vonal, a harmadik az állam saját vonala. Tehát nem egyszeriisittetik az eljárás, hanem ellenkezőleg complicáltatik. A mostani két vasút helyett, ne­vezetesen, ha a Tiszavidéki vasút megvétetik, a mint meg fog vétetni, az e szerint létre jövő két vasút helyett, teremtetik három vasút. A kezelési személyzet sem lesz kevesebb, mtrt hiszen, ha a tiszai vasút államosittatik, csak két vasút lesz a közbennső forgalomra nézve és a kezelésre nézve nem tesz különbséget, akár Szerencsen, akár Miskolczon van az átmenet. Tehát ugy egyik, mint másik esetben egyformán van. És tekintetbe kell venni a kezelésnél azt, hogy két számadás helyett, három számadást kell vezetni. Ha az egész vonal az állam kezelése alá kerül, a tiszavidéki vasút összes számadá­sait az államvasutak közegei fogják összeállítani, az észak-keleti vasutéit pedig ezen vasút köze­gei. Most pedig az történnék, hogy az állam­vasút számadásait, az államvasút közegei, az északkeleti vasút számadásait az északi vasút közegei fognák kezelni, de e mellett kezeltetik egy harmadik, nevezetesen az északkeleti vasút kezelésében levő állami vasút, tehát két száma­dás helyett három számadás szükséges, a mi az egyszerűsítésre semmi esetre sem szolgál. Azon argumentum, mely t. barátom az elő­adó által hangsúlyoztatok, hogy az északkeleti vasút sorsán ezen vonal odaadása által segítve lesz, meggyőződésem szerint nem áll; nem áll pedig azért, mert ha az északkeleti vasút ezen vonalakat ugy kezeli, mint localis vasutat, a mint mondatott is, hogy az államnak is ugy kell kezelnie a jelen körülmények köztt — és ez az én meggyőződésem is —- ha ugy kezeli, mint localis vasutat, akkor evidens, hogy ezen vasútnak nagy jövedelmezősége nem lesz. Ha nagy jövedelmezősége lesz, nem tudom, miért előnyösebb az állami kincstárra nézve, ha az északkeleti vasút kamatgarantiáját csökkenti, a helyett, hogy a nagy jövedelmet directe az állam­kincstárba szolgáltatná. Ha nyer vele az északkeleti vasút, azt csakis azon utón teheti, hogy általa saját vonalaira vezeti a forgalmat; pedig ez az államforgalmi politikájának érdekeit vitiálja. (Helyeslés bal­felHl) Ez oly nyereség, mely az ország for­galmi érdekeivel teljesen összeférhetlen. (Helyes­lés balfeWl.) Mi történik itt? A törvényjavaslat indoko­lása szerint ugyanakkor, mikor e nagy vasút­hálózat megvétetik és ez által az országos köz­véleménynek a kormány nagy elégtételt ad, ugyanakkor történik az, hogy egy középső vonal kihasittafik és nem mondatik az, hogy az észak­keleti vasútnak oda adatik, hanem annak ellen­kezője sem mondatik, hogy t. i. az államvasút hálózatába beillesztetik, hauem történik valami, a mi se hus, se hal, oda adatik az állam számlá­jára az északkeleti vasútnak. Áz állam számlájára pedig maga az állam legalább is épp oly jól kezelhetné. Történik tehát végleges intézkedés helyett, ideiglenes intéz­kedés, oly ideiglenes intézkedés, mely esetleg az állam forgalmi politikáját vitiálja és mely más oldalról sem az északkeleti vasútnak hasznára, jogosult hasznára, a forgalmi érdekekkel meg­egyező hasznára nincs; az állami kincstárra nézve pedig esetleg káros és az egész kérdés­nek praejudikál. Ezen indokok alapján a közlekedési bizott­ság kéri a t. házat, méltóztassék ezen §-t, mint az említett kereskedelmi kamarák kérik, egy­szerűen mellőzni. (Élénk helyeslés balfelöl.) Szapáry Gyula pénzügyminister: T. ház! Az előttem szólott t. képviselő ur azon meg­jegyzésére, hogy a bárom legnagyobb fontos­ságú kereskedelmi város kérvényez a törvény­javaslatba felvett ezen paragraphus ellen, bátor vagyok megjegyezni, hogy ezen három város közül egyik és talán nem a legjelentéktelenebb épp a mellett szól, bogy a törvényjavaslat ezen szakasza tartassák fenn ugy, a mint az a kor­mány által eredetileg benyujtatott. Magára e kérdésre nézve bátor vagyok megjegyezni, hogy ezt részemről semmikép sem tartom politikai, hanem tisztán csak forgalmi kérdésnek, hogy t. i. forgalmi szempontból bírá­landó meg, vájjon melyik a helyesebb intéz­kedés. Azou ellenvetést, hogy a törvényjavaslat ezen intézkedése ellentétben állana azzal, hogy a tiszai vasút egyáltalában államosittassék, részemről nem fogadhatom el. Azt igenis óhajtom az állam érdekében, hogy az ország a fővonalakat saját befolyása alá hozza, de az, hogy ily másodrendű vona­lakat saját üzemében megtartson, felfogásom szerint nem szükséges. Igenis nagy jogosultsága volt e vonalszakasz-

Next

/
Oldalképek
Tartalom