Képviselőházi napló, 1878. XIV. kötet • 1880. május 31–november 16.

Ülésnapok - 1878-282

258 582- országos ülés jumus 12. 1888, vált adó még magasabbra emeltetik. Nem tud­nám lelkiismeretemet megnyugtatni, ha egy ily törvényjavaslat elfogadására csak egy garast is megszavaznék, mely a nemzet érdeke ellen van. Azt hiszem, t. ház, miszerint alig van tagja e képviselőháznak, a kit 13 évi szomorú tapasztalás meg nem győzött volaa arról, miként a közösügyek kártékonyán hatnak a nemzetre éppen ugy szellemi, mint anyagi és köz­erkölcsi tekintetben. Meg vagyok győződve, miszerint maga Tisza Kálmán ministerelnök ur sem fogja kétségbe vonni állításaim igazságát, mit ha tenne, annak bebizonyítására, hogy a közös ügyek mily kártékonyán hatnak az államra, a nemzetnek közerkölcsisége tekintetében, ez alka­lommal csak ő magára Tisza Kálmán minister­elnök úrra hivatkozom. (Elénk derültség.) üt mutatom be e nemzet szine előtt, ki a hatá­rozat magaslatáról képes volt a közös ügyek fertőjébe sülyedni, (Élénk derültség a jobboldalon) csupán azért, hogy bejuthasson a ministeri szé­kekbe, hogy ott élvezhesse a közös ügyeknek nemzet gyilkoló gyümölcsét. (Élénk derültség a jobboldalon.) Hisz köztudomású dolog, miszerint Tisza Kálmán ministerelnök ur évtizedeken keresztül ugyanazon elvek mellett küzdött, a melyek mellett küzdöttem én. Köztudomású dolog, t. kép­viselőház, miszerint 8 éven keresztül vezére volt a közjogi ellenzéknek, mely közjogi ellen­zék elkárhoztatta a hatvanhetedik! közösügyes kiegyezést. Tudjuk, miképpen éppen maga Tisza Kálmán ministerelnök ur volt ki a közös­ügyeket átkosoknak nevezte. (Nagy derültség a jobboldalon.) Én arra el voltam készülve, t. képviselő­ház, hogy a kormánypárt tagjainak nem fog tetszeni az én nyilatkozatom (Felkiáltások a jobb­oldalon: Nagyon tetszik!) mert hiszen igen nagy száma van még a párt tagjai köztt azoknak, a kik a hatvanegyediki második feliratban ki­mondott elvek mellett nyilatkoztak, igen nagy száma van azoknak, kik a közjogi ellenzék tagjai voltak és következőleg, midőn Tisza Kálmán ministerelnök ur múltját idézem fel, azt hiszem, hogy talán némi kis részben ők is magukra érthetik az általam tett nyilatkozatokat. (Egy hang a jobboldalon: Eláll!) Nem szoktam, uram, elállani, nem szoktam senkinek akaratja előtt meghajlani, tudja meg! (Derültség.) Ls méltán nevezte Tisza Kálmán minister elnök ur, a közös ügyeket átokcsapásnak, mert hiszen tudjuk, miképpen e közösügyek fosz­tották meg a nemzetet ezredéves önállóságától, függetlenségétől, fosztották meg a nemzetet azon jogától, hogy vére és vagyona felett maga a nemzet rendelkezzék. A közösügyes kiegyezkedések okozták azt, hogy mai nap a nemzet egy része Ínséggel, nyomorral küzd, hogy kényszerítve vannak igen sokan polgártársaink közül vándorbotot venni kezükbe. De, t. ház, Tisza Kálmán ministerelnök ur nemcsak mint magánember, mint képviselő, hanem mint minister is elimerte a közösügyek káros voltát. (Ivánka Imre közbeszól.) Ugy látszik, Ivánka képviselőtársam nem emlékszik Tisza Kálmán ministerelnök urnak nyilatkozatára, a melyet tett akkor, a midőn a ministeri széket elfoglalta, tehát én elmondom neki. (Zaj. Halljuk!) Köztudomású dolog ugyanis, t. ház, miszerint maga a ministerelnök ur meggyőződvén arról, hogy nemzetellenes lépést követett el akkor, a midőn előbbeni elveivel ellentétes irányban a közösügyes alapon elfogadta a ministerséget, oda nyilatkozott, miszerint ezt csak azért tette, hogy az állam bevételei és kiadásai köztti egyen­súlyt helyreállítsa. Továbbá t. képviselőház, ugyancsak a minister­elnök ur mondotta azt, hogy a közösügyes közjogi alapon elfogadta a ministerséget, nem adta fel addig vallott politikai hitelveit, hanem csak egy időre szegre akasztotta. Kérdem én, t. képviselő urak, mit jelentenek a ministerelnök urnak ezen szavai ? Nemde azt, hogy ő maga is beismerte, hogy a közös­ügyek károsan hatnak a nemzetre általánosság­ban és azon Ígéretei, hogy ő a deficiteket meg fogja szüntetni, hogy ő csak ideiglenesen akasz­totta szegre politikai hitelveit, azon reményre jogosították a nemzetet, hogy ha majdan elfog­lalja a ministeri széket, mint minister, minden hatalmat kezébe ragadva, meg fogja szüntetni a közösügyeket, helyre fogja állítani Magyar­ország jogtalanul elrabolt önállóságát és függet­lenségét. Azonban a nemzet reményei meghiúsul­tak, fájdalom, mert a helyett, hogy az állami bevételek és kiadások köztti egyensúlyt helyre­állította volna, igen nagy mérvben szaporította az államadósságokat, körülbelül 400 millió fo­rinttal azon időtől fogva, hogy a ministeri szék­ben ül. Megnyugatólag hat reám, t. ház, Beöthy Algernon képviselőtársam fejjel integetése, mert az azt jelenti, hogy tökéletesen egy nézetben van velem. (Derültség.) Én, t. ház, miután a közösügyeket a nem­zet testén rágódó rákfenének tartom, (Derültség) mely a nemzetet meg fogja semmisíteni okvetlenül, hacsak az öntudatra ébredő nép nem fog gon­doskodni arról, hogy száműzze e képviselőházból a közösügyes lovagokat. Mert a közösügyeket olyanoknak tekintem, mint mondám, a törvény­javaslatot még általánosságban a részletes tár-

Next

/
Oldalképek
Tartalom