Képviselőházi napló, 1878. XIV. kötet • 1880. május 31–november 16.
Ülésnapok - 1878-282
238 282. országos ülés jnuius 12. 1880. Akkor elismertetett és kétségbevonhatlau tény gyanánt constatáltatott, hogy a magyarországi fogyasztók a czukorfogyasztás után, az adó egy jelentékeny részét az ausztriai kincstárnak fizetik. Én nem vizsgálom, t. húz, hogy mennyit tett e károsodás; azt a törvény 10 évre megállapította; ezért a compensatlóról azok, a kik azon törvényeket megszavazták, keresték és meg is találták másutt, keresték a fináncz-vámoknál, koresték a restitatió megosztásánál és ezzel a kiegyezési aeták be vannak zárva. De ha már most a czukoradót 3.000,000-val felemeljük, a mint az e törvényjavaslatban tervezve van, igen természetes, hogy a mennyivel az adót felemeljük, ezen károsodás ismét oly arányban emelkedik. Hogy mennyi e károsodás, azt az utolsó krajczárig, a dolog természeténél fogva, kiszámítani nem lehet, de az előttünk fekvő hivatalos adatok alapján csak egy megközelítő számítást teszek. Az adóösszeg felemeltetik 3 millióval. Előttünk vannak a gyárosoknak nyilatkozatai, a melyek szerint a magyarországi czukorfogyasztás a monarchia összes czukoríbgyasztásának legalább 30%-át teszi, ezen 3 millió frt adófe'emelésnek 3O 0 /«-ka, tehát 900,000 forint a magyarországi fogyasztókra fog nehezedni és a magyar kincstárnak javára csak az az összeg válhatik, a mely a magyarországi gyárak termelési arányainak megfelel, t. i. 6Y ä %, vagyis 180—200 ezer forint, ugy hogy 700,000 frtra lehet tenni azon újabb megkárosítást, a mely ezen adófelemelés folytán az ausztriai kincstár érdekében a magyarországi fogyasztókra rovatni fog. Ez, t. ház, újabb áldozat. Azért, hogy a magyarországi kincstár körülbelől, a legjobb esetben 200,000 forint adót vehessen be, kirovunk a magyarországi fogyasztókra 900,000frtot, melyből 700,000 frt körülbelől az osztrák kincstáré. Ez oly pénzügyi politika, t. ház, melylyel az egyensúlyt helyreállítani soha sem fog lehetni; (Ugy van! balfelöl) s kirójak ezen megkárosítást nem egyetlenegy, de kirójuk a kiegyezésnek egész ciclusára. A czukorgyárosok az adónak 3 millióval való felemelését nem kiíogásolták, ámbár nyilatkozataikból kivehető az, miszerint az eddigi adóösszegnek meghagyását szívesen fogadnák, de hisz ez a kérdés okét nem is érdekli, mert az ff a fogyasztót és a kincstárt érdekli. Ok az adófelemelést át fogják hárítani a fogyasztókra, tehát nem a gyárosok fogják fizetni és ők a compensatiót minden valószínűség szerint megfogják találni a restitutióbaa, anuaiv a nyers czukorra való kivitelre kiterjesztésében. Tény azonban, hogy a magyarországi czukorgyárosok egy bizonyos pressió alatt állottak; fenyették őket s ez kilátásba helyeztetett — a terményadó behozatalával, vagy pedig az általányozás alapjának túlmagas felemelésével, ugy hogy a pressió alatt inkább beleegyeztek az adóösszeg felemelésébe. De — mondom — e tekintetben előttem nem a gyárosok véleménye mérvadó, hanem egyedül a magyarországi fogyasztók és a magyar kincstárnak érdeke. Lehet, t. ház, hogy hallani fogjuk azt az ellenvetést, miszerint abból, hogy az adó összege ma 3 millió frttal felemeltetik, nem következik meg a czukorfogyasztásnak megdrágulása, a czukor-áraknak emelkedése, a mit egyébiránt magam sem állítok, mert hiszen ez sok mindenféle előre nem látható conjecturáktól függ. Lehet, hogy talán megfogják kisérteni, hogy bebizonyítsák előttünk azt, hogy ezen adó-emelést részben át fogják hárítani a külföldi, németországi, olasz, franczia fogyasztókra, a mely theoriához egyáltalában nem vagyok képes csatlakozni. Lehet, hogy azt is bebizonyítják, hogy az adó felemelése a czukor árának leszállítására lesz befolyással. De hát mindezekkel a theoriákkal én a magam részéről nem foglalkozom. Azt hiszem, felesleges is azokkal bővebben foglalkozni, mert mindezek határozottan ellenkeznek a fogyasztási adónak és vámoknak általában elfogadott alapelveivel és lényegével, a melyek szerint az adó áthárittatik a fogyasztó közönségre. Egyébiránt hát vegyük fel, hogy a megkárosoclás, mely az osztrák kincstár javára ezen törvényjavaslatban foglaltatik, nem 700,000 frt, nem fél millió frt, hanem ennél sokkal jelentéktelenebb, talán kétszáz ezer, vagy csak száz ezer frt; itt az összeg maga nem dönt, itt egy igen fontos principialis kérdésről van szó. Itt szó van arról, hogy azokat az áldozatokat, a melyekről azt hittük, hogy a közgazdasági kiegyezési acták lezárása után Magyarországra nézve be vannak fejezve, hogy azokat ma, rövid két év mulvaj újabb áldozatokkal tetézzük; {Helyeslés a baloldalon) itt arról van szó, hogy a közgazdasági kiegyezésnek befejezése után most újabb áldozatokat róvjunk-e a magyarországi fogyasztókra az osztrák kincstár érdekében. És általában igen érdekes volna tudni, hogy minő indokok vezették a kormányt arra, hogy ezen törvényjavaslatban ezen újabb áldozatoknak meghozatalát ajánlja a törvényhozásnak. Hát az igen t. kormány, a mint tapasztaltuk, már benne van a doueeuer-ök javaslatba hozásában. Hiszen tette ezt a tiszavidéki vasútnál is; azonban a t. háznak érzéke a kormánynak ezen javaslatát vissza vetette. Most hasonló douceur hozatik javaslatba De egy
